Dare to dream: november 2013

2013. 11. 21.

Design, fejlécek, könyvborító - Briana T.

Sziasztok! Nagyon régen hoztam már bejegyzést, sőt a fejléceket is igen lassan készítettem el, amiért elnézést kérek. De most itt vannak, s láthatjátok őket. Van, amelyik nem sikerült a legjobban, sőt.

Design:

Előtte

Utána

Fejlécek:

Saját

Borító:

2013. 11. 18.

Blogajánló #8#9

Cím: Padlógáz
Író: Headley ♥

Bevezető:

-

Részlet a blogból:

- Nincs kedved elmenni ma gokartozni? - szólal meg az egyik pillanatban Zayn a telefonját bámulva. Látszatra eléggé belemerül, de mégis a válaszomat várja. Gokart? Még mit nem.

- Eltaláltad.

- Ugyan már, Beverly. Tudom jól, hogy te is elakarsz jönni. Ráadásul gokartban te is jó vagy - kacsint felém, mire egy lesújtó pillantást kap tőlem. - Persze, nem annyira mint én - vírítja ki hófehér fogsorát.

Utolsó mondata miatt az egekbe szökik a pulzusom. Idegességemben képes lennék ráborítani az íróasztalomat, de csak kedvesen mosolygok egyet.

- Oké, menjünk - kacsintok rá, majd felkapva a táskámat és a kabátomat a székemről, elindulok a földszintre. Zayn jön utánam, majd végül be is ér.

- Melyikbe menjünk?

- Jó lesz a keleti. Ott a másnaposoknak is engedik - vágom neki oda, majd beszállok az anyósülésre. Zayn is beül a kocsiba egy fintor kíséretében, majd miután beindítja a motort, ahelyett, hogy a kellő irányba menne, teljesen máshova megy.

- Most meg mit csinálsz? - értetlenkedek.

- A gokart duma csak bunda volt. Az majd a holnapi program. Mivel a bátyád nem képes meghallgatni, és tudom, hogy ha megkérdezem te is nemet mondasz, ezért inkább akaratod ellenére elviszlek valahova.

- De mégis hova? - mindjárt felrobbanok, annyira ideges vagyok. Nem számítottam erre.

- Egy sajtótájékoztatóra.

You belong with me [Zayn Malik fanfiction]
Író: Macy C. Morrow

Bevezető:

Az élet néha kegyetlen és ott rúg az emberbe, ahol csak tud. Anastasia Corwell egyedül gondoskodik beteg édesanyjáról és húgáról. A lányok édesapja évekkel ezelőtt elhagyta a családot egy másik nőért. Anastasia a mai napig nem bocsátotta meg apja bűnét. Édesanyja állapota napról napra romlik, a kezelésekre szánt pénz Anastasia taníttatását fedezi. A lány minden egyes nap Bradford és London között ingázva próbál pénzhez jutni, több-kevesebb sikerrel. Kutyasétáltatás, bébicsőszködés, pincérkedés... Anastasia eddig minden szakterületben megfordult. Dehogy házvezetőnőnek is megállja-e a helyét egy befolyásosnak nevezhető, Bradford-i családnál? Talán igen, talán nem...

Részlet a blogból:

- A szemem előtt hervadsz el, fiam... Fogadj szót nekünk és tedd le a feneked az ebédlőasztalhoz! - mondta Trisha már-már mérgesen, Zayn pedig egy sóhajtást követően bement az étkezőbe.
Miután felvittem a mosókonyhába a bőröndöket, nekiláttam a szennyes kimosásának. Amíg a mosássorozat le nem ment, addig lerobogtam a konyhába és rendet tettem a konyhapulton. Az ebédlőből hangos nevetés és vidám beszélgetés szűrődött ki. Mosolyogva hallgattam a lányok kérdésözönét a helység ajtajából, egészen addig, amíg Zayn rám nem pillantott.
- Ana, miért ácsorogsz ott olyan szótlanul? Gyere és ülj le közénk - paskolta meg maga mellett a helyet, s kedvesen rám mosolygott.
- Én igazán nem akarok zavarni - makogtam zavartan, Zayn pedig megrázta a fejét és felállt az asztaltól. Odalépett elém, megragadta a kezem és leültetett az asztalhoz. Doniya felkuncogott, Waliyha és Safaa pedig elvigyorodtak. - Ezt nem kellett volna, én...
- Elég! Neked is helyed van köztünk, Anastasia... - mormolta rekedtesen Zayn, s közben végigmért. Arcom hasonlíthatott egy jól megérett paradicsom színéhez. Eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé, majd lehajtottam a fejem... Vagyis csak szerettem volna. - Mesélj egy kicsit magadról, hiszen te biztosan tudsz rólam egy-két dolgot, de én csak a neved tudom...

2013. 11. 17.

Blogajánló #5#6#7

Cím: A felejtés átka
Író: Amelia Finnick

Bevezető:

... és akkor megpillantotta Őt. Kis virágos felsőt viselt, nem túl mély dekoltázzsal, és barna szemében különös fény csillogott. Belenyúlt a zsebébe, és tenyerével kitapintotta a láncot. Félénken elindult a lány felé, és mikor az rápillantott, tudta: nem emlékszik rá.

Részlet a blogból:

Harmadik fejezet - Szomorú igazság

- Anya - köszöntöttem viszont két nagy cuppanós puszi kíséretében, nem túl lelkes hangon.

Anya arca úgy nézett ki, mint egy ötéves kisgyereké, aki megkapta karácsonyra az áhított játékot, legyen az barbie vagy egy király vasút.

- Van valami, amit el szeretnél mondani? - kérdeztem rá finoman, hiszen attól eltekintve, hogy az évek kiestek az agyamból, pontosan tudom, hogy milyen anya.

Mosolyra húzódott a szája, és így felelt:

- Iiiigen - jól elhúzta az elejét - van valami, amiről mindenképpen tudnod kell - hadarta.

Kérdő tekintettel néztem rá, és számat átengedtem annak a fanyalgós mosolynak, amit akkor vág az ember, ha tudja, hogy ellenfele hazudik.

- Az orvos azt mondta, hogy pár napig benn tart még, és legkorábban holnap meginterjúvolunk a jövőddel kapcsolatban, mindegy, aztán mehetsz iskolába, vagy olyan helyre, ahova menni szeretnél, és úgy érzed, hogy visszajöhetnek az emlékeid - rettenetesen hadart, összevissza mondatokat alkotott az izgalomtól, de sikerült attól még kihámoznom őket.

Cím: Kételyek közt
Író: -diush-

Bevezető:

Mit tehet az ember, amikor már a saját családja sem hisz neki? Amikor úgy vélik megőrült, pedig csupán nehéz feldolgoznia testvére halálát és azt, hogy új arcot kapott?! Amikor elmegyógyintézetbe zárják, onnan pedig nincs menekvés! De hogyan is lehetne, mikor ott sincs egyetlen olyan személy sem, aki megértené őt!

Részlet a blogból:

Chapter Four

- Ez csak természetes, és köszönöm!

- Azért igyekezz és ne kelts feltűnést! – biccentett egyet fejével, majd otthagyott.

- Huch! Ez meleg volt! – állapítottam meg hangosan, s miután meggyőződtem arról, hogy egyedül vagyok, a kert ajtóhoz siettem, felvettem a kulcsot és pillanatok múlva már kint is voltam.

Mostanában nagyon sok időt töltünk együtt Zain-nel és egyáltalán nem bántam meg, hogy ez így alakult. Először is, mert így van kivel beszélgetnem – és nem a történtekről -, tehát nem golyózom be, másodszor pedig ő egy végtelenül kedves, vicces és jó fej srác. Bár az okát még mindig nem tudom miért van itt, hiszen mint már említettem erről nem beszélünk. S mivel kezdtem elég jól megismerni, egyből tudtam, hogy hol találom majd meg idekint, a nagy fűzfánál.

- Szia! – integettem neki.

- Mi tartott ilyen sokáig? – vigyorgott most is, mint mindig.

- Útközben összetalálkoztam Ambery nővérrel és ki kellett magyaráznom magam! De nyugi, nem sejt semmit! Viszont lenne két kérdésem! Az egyik, hogy mióta írod a nevedet „y”-nal? A másik pedig, hogy hogy tudtad bezárni az ajtót, amikor a kulcsot elrejtetted? - kíváncsiskodtam, mert ez a két dolog nem hagyott nyugodni.

Cím: Élvezd, hogy félsz
Író: Madison G. Wyla

Bevezető:

Egy játék, ami már mindenkit meghódított.

Egy titok, ami nagy galibákat okozhat, ugyanakkor nagy reményeket ad.

Egy csapat, aminek rögös utat kell megjárnia.

Egy kastély, ami ijesztőbb, mint azt gondolnánk.

Érzések, melyeknek nem lehet parancsolni.

Élvezd, hogy félsz!

Hiszen csak így nyerhetsz!

Részlet a blogból:

7. Rész. Szokatlan légkör

- Mi történt? - kérdezem végül, hátha így egy valamivel értelmesebb választ kapok a történtekre, ahelyett, amit én silabizáltam ki. Érdeklődve várom a válaszát, ám ez nem érkezik, hisz akitől kérem, az épp ámulva csodálja a cipőim, ám a hirtelen jött boldogság egyből álmélkodássá válik. Még mindig. Csak tudnám, hogy miért is olyan érdekfeszítőek.
- Ilyen volt az egyik kedvenc színészemnek! - jelenti ki végül, ami miatt a megértés végigszáguld a testemen, azonban az ige használata egyből szembetűnik, s nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Csak volt? - feltételezem, hogy az épp szóba kerülő nő -mert ugye furcsa is lenne, ha egy férfi lenne az illető- esetleg már fentről nézi a világot, viszont valami útnak indul, miszerint talán valami más is állhat a múltidő használata mögött. Vagy szimplán túlságosan is kombinálni kezdek a játék hatására. Előre félek, hogy mi lesz itt később.
- Meghalt az egyik film forgatása közben - surrogta maga elé, s hangneméből csöpög a szomorúság. Egyetértően guggolok le mellé, miközben karjaimat köré fonva próbálom őt nyugtatni. Légzése felgyorsul, s szipogva tűnik el ölelésemben. Kezeimmel hátát simogatom, így egy kis idő elteltével Flo is megnyugszik és együtt távozunk a helyiségből. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért is jött, ám ezt nem fogom megkérdezni tőle, hisz az nem épp a legkedvesebb gesztus. Nem akarom elrontani egyből, az elején, így hát hagyom, hogy helyet foglaljon az ágyon és kissé piros szemeivel ismét körbefuttassa a tekintetét a szobán. Szája néha-néha megrándul, olyan, mint aki mondani akar valakit, így hát igyekszem összeszedni magam és mosollyal az arcomon foglalok helyet mellette.

Blogajánló #2#3#4

Hola!
Mivel azt ígértük hétvégén minden nyertes megkapja a jutalmát, úgy döntöttem - mivel van időm -, kiírok pár blogajánlókat! Úgyhogy, jó nézelődést és olvasást! :) X

Cím: Whatever happens we always survive
Írók: szerecsendio & kriszty96

Bevezető:

Mindenki hoz rossz döntéseket, melyek elől menekülni, vágyik. Akár egy rossz emlék, esemény, s egy ellenséggé vált barát kapcsán is hátat fordíthatunk az életünknek és a helynek hol születtünk. S van egy pont, amikor már nem kezdhetünk tiszta lapot, pedig minden vágyunk az, hogy újra kezdhessük azzal, akit igazán, szívből szeretünk. Három fiatal szüntelen vitája a Sorssal, s egy régi szerelem, mely pórjából újraéled.

Részlet a blogból:

16. fejezet: Szövetség

- Tessék? - néztem fel rá zavartan, s miután sikerült visszacsöppennem a valóságba rájöttem hol is vagyok éppen; a kávézóban amely szerelmem munkahelye és ahova lábaim mozzanatai vezettek el, amivel nem tudom miféle érdeknek akartak megnyilvánulást biztosítani. - Kire gondolsz? - adtam a tudatlant pedig addigra már sikerült rádöbbennem, hogy hová is szállított el szárnyán az elkeseredettség nyújtotta szabadulásvágy. Meg akartam szökni a valóság elől, de mivel gondolatmeneteim folyton csak baklövésem tekervényét térítették a felszíni légkörbe lehetetlen volt a menekvés a keserű valóság cseppjei elől, melyek testemre csapódva szervezetembe szöktek és minden szervemet szétmarták savas hatásukkal.

Cím: The Only One
Írók: Michelle Brooks, Robin Summer

Bevezető:

A gimnázium utolsó éve, ami eldönt mindent. Túl a szalagavatón, túl a félévi hajtáson túl a télen. Vár rád egy olyan gimnázium, amire mindig emlékezni fogsz. És egy olyan lány, aki teljesen átváltozott a tavaszi szünet alatt. A 12/b tanulói nyugodt életet élnek, amíg Cassidie Hill be nem toppan úgy a suliba, ahogy még senki sem látta. A hat grácia azonnal támadják a lányt, míg a suli legmenőbb pasija is kiszemeli magának. A játék az elején indul, három fő szabály, amit nem lehet megszegni különben a játéknak vége. „Legyünk féltékenyek, óvjuk egymást, tegyünk úgy, mint a boldog kapcsolatban élő emberek”. Persze a játéknak ára van. Aki előbb lesz, szerelmes az veszít, mind össze egy hónap áll a rendelkezésükre. Mi vet véget a játéknak? Egy elkövetkező szerelem? Egy párizsi ösztöndíj? Egy szoros barátság? Egyszer mindennek vége van, de itt az utolsó mondatok azok, amik számítanak… „I swear, you're THE ONLY ONE I love.”

Részlet a blogból:

11 - Szeretlek Harry

- Harry, hozok kötszert és.. - motyogott Anne, de a beszéd megint megállt. Éreztem, hogy Harry felemeli a jobb kezét és (gondolom) intett, mivel az elkövetkező pillanatban az ajtó becsukódott, s hallottam, hogy az anyuka lassan elhagyja a szobát.

- Cass - suttogott, s lassan végigsimított a hátamon. Éreztem, hogy az egyik hegemen végighúzza puha hatalmas kezét, ezért egy nyüszítést hagytak el ajkaim. Könnyeim nem maradtak abba, fájt. De igazából nem is a sebeim fájtak, hanem az, hogy a legjobb barátnőmet nem avattam be semmibe. Hogy elhanyagoltam, nem tudtam mit csinálni. - Felhívom Zaynt. - Harry hangja halkabban csendült fel. Egy szó nem csúszott ki számon, egyszerűen megráztam a fejem. A göndör hajú fiú biztonságot adott testemnek. Bár tavasz volt, rettentően fáztam. Egész énem remegett, csak Styles volt az aki valamennyire felmelegítette kihűlt testem.

Cím: Devil, or not?
Író: M. Anna

Bevezető:

Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mondd,hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni hiszen annyira sokat jelent neked.

Részlet a blogból:

Váratlan fordulat

- Sokat kérdezel, egyébként nem a legjobb emlékek fűznek hozzá... szóval nem nagyon szeretek ráülni, ez csak egy kivételes alkalom, egy kivételes esetre. - mondta és féloldalas mosolyra húzta száját.

Az a tekintet, amivel képes zavarba hozni, megint elém tárult.

- Tessék, ezt vedd fel! - nyomott a kezembe egy bukósisakot.

- Én erre nem szállok fel! - kezdtem bele a tiltakozásba, mire rögtön elcsitított.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, óvatos leszek. - nézett mélyen a szemembe, valamiért azzal a hangsúllyal sikerült elhitetnie, hogy tényleg nem lesz gond. Kicsit felelőtlen dolog megbízni benne, de adtam neki egy esélyt. Mi történhet?

Fejemre felhúzta a sisakot, majd alul bekapcsolta. Intett egyet, hogy felülhetek. Lábamat átlendítettem, majd elhelyezkedtem rajta. Ő is ráült, majd elfordítva a kulcsot, a motor beindult, Louis gázt adott neki, majd nem soká gyorsan száguldoztunk az utcákon. Hajamba bele- bele kapott a szél, kabátomat átjárta a hűs szellő. Fogalmam sem volt, hogy hová megyünk, csak élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá, amikor gyorsan ment szorosabban kapaszkodtam belé, illatát belélegeztem és szorongattam a kabátja alját. Félelmem egy pillanat alatt elszállt, olyan érzés volt, mintha repültem volna, egyik kezemet a magasba emeltem, és éreztem ahogy az ujjaim között átáramló szelet.

2013. 11. 16.

Interjúalany#1 - Headley

Sziasztok!
Fogalmam sincs, ki van még fent ilyenkor, bár én hülye még mindig unatkozok és gondoltam kiteszem nektek az első interjút, amiben Headley barátnőm volt az alany. :)
Jó olvasást! xo

1. Honnan jött az ihlet a "Néma Kiáltás" blogodról?

H: Igazából a Tumblr és a WeHeartIt-nek köszönhetem. Egy nap keresgéltem Zaynről képeket, amikor több fajta punk kép is megjelent róla, így eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy rossz fiús novella. Végül olyan hosszúra sikeredett az ötletem, hogy blog lett belőle.

2. Miért kezdtél el írni?

H: Unalomból jött az egész, aztán hobbi lett. Most pedig képtelen lennék tőle elszakadni.

3. Szoktál hallgatni zenét írás közben? Miért?

H: Szoktam, de ilyenkor általában csak ugyanazt. A tudatalattim dolgozik, és ezért sokkal jobban megy az írás is.

4. A szüleid vagy a barátaid, olvasták már a történeted? Mi volt a véleményük róla?

H: A szüleim még nem, bár nagyon szeretnék, de nem mutatom meg nekik, egészen addig, ameddig nem leszek vele kész és megelégedett. A barátaim közül egy-páran már olvasták, és mind jó véleménnyel vannak rajta, amin nagyon csodálkozok. De minden esetre jól esik a véleményük. Ha valami pedig nem jó, mindig megmondják.

5. Jelenleg hány blogot írsz? Nehéz fenntartani őket?

H: Pontosan 3-at, bár egyet ezek közül nem mindenki lát, mert elrejtettem.

Igen, nehéz fenntartani őket, ugyanis időm nagyon kevés van mostanában, legfőképp az iskola akadályoz meg benne. Sokszor van olyan, hogy órán rám jött az ihlet, és elkezdek írni, de ez sajnos nem olyan jó, mint amikor itthon, meleg ágyban, gépben az ölemben, a fejezetekhez passzoló dalt hallgatva írom a részeket.

6. Miért épp Emily Rudd - ot választottad főszereplőként a "Padlógáz" blogodban?

H: Hú, hát igazából aznap 3-4 órán keresztül szenvedtem a karakterek megoldásával. Mivel a blogomban egy testvér pár szerepel, ezért először egy valódi fiú-lány testvér párt szerettem volna a blogba képzelni, de végül nem sikerült találnom. Ez után jött az, hogy a fiú testvért szerettem volna egy másik lány karakterhez hasonlítani, de ez is sajnos csak egy ötletnek maradt meg, mert sehogy sem sikerült összehoznom. A könyvjelzőimben szoktam elmenteni lány karaktereket, és karakter oldalakat. Mindkettő helyen kerestem, de senkit sem tudtam volna egy Forma 1-es sisak alá képzelni. Így hát feladtam, másnap szerettem volna megoldani, de akkor eszembe jutott, hogy Emily Rudd-ot már régóta szeretem, nyugodtan lehetne Ő is. Valahogyan megfelelőnek láttam a cél érdekében, de testvér párt végül nem sikerül kihoznom, szóval maradt Ő. A bátyja pedig megmaradt az Olvasóim képzeletének. Először kicsit féltem, hogy túl sablonos lesz ez az Emily Rudd-os dolog, mert manapság mindenki Őt rakja be a blogjába. Ez kissé elszomorított, de aztán mellette döntöttem.

7. Mikor kezdtél igazán érdeklődni az írás iránt?

H: Talán másfél-két éve, amikor nagyon rászoktam a könyvekre, és azokból merítettem történeteket, amik eleinte nagyon sablonosak voltak, de ha jobban belegondolok, akkor az még egyedinek számított.

8. Mással is szeretnél írni blogot, vagy egyelőre csak egyedül?

H: Már gondolkodtam egy közös blogon, de ott csakis az én elképzelésem szerint mennénk. Én is egy saját párost írnék, és a társ íróm is egy saját párost. Végül is jó lenne írni valakivel egy ilyen blogot, már elképzelésem meg van, de úgy tűnik, hogy egyedül fogom elkezdeni, és befejezni.

9. A blog világból van olyan személy, akikkel szoktad tartani a kapcsolatot?

H: Igen, összesen két emberrel. A legjobb barátnőmmel és Veled. :)

10. Gondolkodtál már azon, hogy az egyik történetedet kiadod egy könyvben? Ha igen, melyik lenne az?

H: Igen, rengeteget! A Néma Kiáltást is így tervezem, természetesen kis átdolgozással, és több évnyi munkával. Ezen kívül egy másik könyv is van, amelyet kiadnék, melyet a legjobb barátnőm számára küldenék. Bár még nem kezdtem bele, már előkészítettem az elkövetkezendő évekre.

11. Hány blognak vagy rendszeres olvasója?

H: 11-nek, de azok között leginkább befejezett blogok vannak.

12. Milyen érzéseket vált ki belőled az, mikor valaki dicséri az írásod, s a történeted?

H: Nagyon jól érzem magam ilyenkor, főleg amikor hosszasan kifejtik a véleményüket, akkor csak falom a sorokat, van hogy ugrálok örömömben! :D

13. A történeteid előre megírod, vagy hagyod hogy jöjjön magától és begépeled?

H: Régen lapokra írtam, akkor sokkal jobban ment, de volt, hogy azért adtam fel, mert képtelen voltam azt a tömérdek hosszú fejezeteket bemásolni. Így hát átálltam a gépre, de ott is napokkal ezelőtt elkezdem.

14. A kedvenc könyved alapján, szoktál ihletet kapni?

H: Furcsa módon nem, pedig a könyvek adják a legtöbb ihletet.

15. Köszönöm a válaszaidat, remekül éreztem magam.

H: Én is köszönöm, imádlak!

2013. 11. 13.

Blogajánló#1

Cím: Titkok mögé bújva
Író: Esther

Bevezető:

Minden ... esemény eme nyaklánchoz fűzhető. Miatta idéztem meg ezt az 5 fiút. Miatta változtam olyanná mint ők, teljes akaratom ellenére. Érzelmeim teljesen átveszik felettem a hatalmat és néha sírok, olyankor pedig üvöltök a fájdalomtól amit másoknak okoztam, de rám ütnek vissza. Miattam van, miattuk van..

Láttam ... csak meredtem az előttem álló göndö hajú fiúra akiről nem hittem el hogy az akinek gondolom. Nem hasonlítottak egymásra, egy csepett sem, és még is ő az. Szóval hazudott, átvert, csúnyán becsapott az a szemét akit a világon a legjobban szerettem. ~ Darcy Styles

Részlet a blogból:

- Te vagy Annabell Storn? - Néztem kérdően rá. Válasza csak egy magabiztos, de szomorú mosoly volt. Igennek vettem, de szerettem volna a szájából hallani a választ. Azt, ahogy kimondja a saját nevét, valamint azt, hogy hogyan kerül ide mikor már 25 éve halott. - Kérlek, mondd ki!

- Azt, hogy ki vagyok?

- Igen, a saját szádból akarom hallani a választ. Nem tudom miért, de ezt szeretném. - Hangom határozott volt, és magabiztos.

- Jó. - Felelte, és a hangja éles volt mint a penge. - A nevem Annabell Storn, és a szomszéd házban laktam 25 évvel ezelőtt.

- De akkor hogy lehetsz itt? Hogy kerültél az én szobámba? Mi késztetett arra, hogy ide gyere, és miért pont hozzám? Te halott vagy, már 25 éve! - Már nem bírtam ki ülve, és muszáj volt felállnom ültő helyemből. A kérdések továbbra is a fejemben lebegtek, válaszra várva és most itt volt a lehetőség arra, hogy megkapjam azokat a válaszokat.

- Nem vagyok itt, és nem élek, mint ahogy azt már említetted az előbb. A magyarázat a jelenlétemre az a nyaklánc. - Mutató ujját rám szegezte, és én nem értem mire mutogat. Aztán megéreztem a mellkasomon valami hideget, és egyből tudtam mire mutogat. A nyaklánc ott lógott a nyakamban, és mindannak ellenére, hogy már vagy 10 perce ott lógott, még mindig hideg volt, és ezt félelmetesnek véltem. Ijedten kaptam hozzá, és tapogattam meg. Tényleg nem képzelődtem, még akkor sem ha eleinte abban reménykedtem.

Remélem ezzel a kis ajánlóval, felkeltettem pár emberke érdeklődését!

Ha netán valaki benézne, jó olvasást!

xoxo Abbie C

2013. 11. 11.

Közérdekű! (Verseny, rendelések)

Sziasztok!

Nos, ebben a bejegyzésben sok minden megfogtok tudni, elsősorban a verseny helyezettjeinek nyereményeiről lesz szó, majd fontos tudnivalók a rendelésekkel kapcsolatban, ami elolvasása nélkül ne is álljatok neki e-mailt írni.

1. Nyeremények

Többen érdeklődtetek, hogy "most akkor mivan?"

Hát ez van:

- Fontos, hogy most, kommentben minden dobogós írja le az e-mail címét, mivel szükségünk lesz rá. Enélkül nem tudjuk nektek, alanyoknak elküldeni a kérdéseket.

- A nyeremények hétvégén fognak kikerülni a blogra, a kritikáktól kezdve, egészen a textúrákig.

2. Rendelések

Mostanában annyi bizarr esettel találkoztunk, hogy elhatároztuk, valamilyen rendszert muszáj lesz bevezetnünk, hiszen egyre több a pofátlan ember. Ezeket a tudnivalókat fogom nektek most felsorolni.

- Olyan blogra, mely nincs még létrehozva, vagy egyáltalán nincs még semmilyen bejegyzés, esetleg csak a prológus van fent , nem fogunk se fejlécet, se designt elkészíteni! Ennek az oka az, hogy több olyan esettel találtuk szembe magunkat, ahol az illetőnek megcsináltuk a fejlécet, vagy a teljes kinézetet, tetszett is neki, legalábbis ezt mondta. De pár nap múlva, mikor csak puszta kíváncsiságból rákattintottam a blog linkjére, megjelent a felírat, miszerint a blog törölve lett. Úgy gondolom, hogy ez bunkóság, nekünk igenis sok munkánk volt ezekben a blogokban. Ekkor teljesen kiakadtunk, és elhatároztuk, hogy nem lesz több ilyen, ugyanis mi teszünk ellene.

- A modulsávban mostantól fel lesz tüntetve, hogy Abbie-nek, vagy nekem éppen mennyi rendelésünk van. Összesen hármat fogunk egyszerre fogadni (külön számítódik a fejléc, a könyvborító, vagy a design rendelés), s még ezek nem kerülnek ki a blogunkra, addig nem fogadunk több rendelést. Mindezt azért, mert nem szeretnénk, ha annyi összegyűlne, hogy ne tudjuk elvállalni, az se nektek, se nekünk nem lenne jó. Ti is tudjátok, hogy iskola van, és már nincs annyi időnk, mint nyáron, vagy akármelyik szünetben.

Megértéseteket köszönjük, DTD

2013. 11. 10.

Fejléc - Briana T.

Egy darab fejlécet készítettem el. Remélem elnyeri az illető tetszését. ~~Egyebet nem tudok hozzáfűzni~~.

2013. 11. 09.

Elvihető fejlécek - Briana T.

Sziasztok! Hoztam három elvihető fejlécet. Ha valamelyik megtetszik nektek, kérlek ne szó nélkül vigyétek, hanem kommentben, vagy akár chatben említsétek meg. Ja, és még valami. CSAK SAJÁT HASZNÁLATRA!!!
Remélem ez nem nagy kérés...

2013. 11. 08.

Kritika #8

Drága Ellie!

Kész lettem a kritikáddal, remélem nem bántottalak meg egy szavammal sem, semmilyen rosszindulat nem lakozott bennem, épp ellenkezőleg!

Vissza a pokolba

Kinézet: Nos, sokáig gondolkodtam rajta, hogy tetszik-e a blogod kinézete, vagy sem, de végül arra jutottam, hogy igenis tetszik. A fejléced szép lehetne, de a két ráillesztett szereplős png kép szörnyű, teljesen eltér színvilágilag, és mindenhogy. Én keresnék két olyan képet, ami megy a blog témájához, és nem üt el ennyire. A címmel is ugyanez a gondom. Nem, nincs problémám a rózsaszín árnyalattal, de, ha a tartalmat nézem, semmi összefüggést nem találok ezzel a színnel, viszont egyedi és szokatlan, ezért nem akarlak lebeszélni sem róla. Még annyit megjegyeznék, hogy a fejléc alján lévő tépés világosszürke, és engem ez nagyon zavar, mindenképp sötétítsd! A háttérrel szerintem nem igazán találtad el a színvilágot, mert igaz, csak akkor lehet észrevenni, ha nagyon megnézem, de inkább barnába megy át, és jobb lenne, ha nem görögne az oldallal. Én úgy gondolom, hogy cseréld le, vagy egyszerűen színezd át. A betűtípusok rendben vannak, abba nem tudok belekötni. Viszont a rózsaszínre visszatérve, ha már maradsz ennél a színnél, akkor legalább egyfélét használj - itt azt értem, hogy sötétebbet, s világosabbat, ne egy teljesen másik pinket, ami abszolút elüt mindentől - mert így rendezetlennek tűnhet az egész. Kérlek figyelj erre. Az oldalak klappolnak, a szereplős kifejezetten tetszik, a képek jól rendezettek, és Zaynről ez egy rettenetesen előnyös fotó. Örülök, hogy ismertetted is őket pár sorban. Van, ahol a bejegyzés fele fehér, a maradék pedig rózsaszín, ügyelj rá, hogy egyforma legyen, mert ez is rendezetlenségre utal. Továbbá állítsd sorkizártra, jobb hatást kelt majd úgy! A modulok sorrendje többnyire megfelelő, de az „ Itt voltak” -ot lejjebb helyezném, közvetlenül a „Cserék” fölé, és a „Történet” -et pedig fel, a közvélemény kutatás alá! Mindezek ellenére is jó az összhatás, de úgy gondolom ez jobban hasznodra válik majd, mint egy sima „Imádom*-*” megjegyzés.

Történet: A prológus igazán elnyerte a tetszésemet. Egyedinek tituláltam. Elolvastam az összes eddigi részt, de azt kell, mondjam, hogy nem igazán szerettem meg, legalábbis ennyiből. Nem az én világom ez a fajta fantázia. A karakterek személyisége nincs szépen megformálva. Úgy gondolom, hogy Carrie nem elég talpraesett, sokszor értetlenül cselekszik, és határozatlan, igaz megérthető ez az ő helyzetében, mégis ráaggattam ezeket a jelzőket, mert így gondolom. Zayn egy kiszámíthatatlan, hirtelen haragú "srác", de mégis van benne valami, ami miatt nem lehet őt utálni. Vannak részletek, melyekbe nem teljesen tudom beleélni magam, nem jön át a szenvedés, amit a főhősnő él át. Viszont ezen kívül sok érzelmet váltott ki belőlem az egész sztorid. A fogalmazásod nagyon szép, és a szókincsed is meglehetősen bő, ezért megváltogatod szavaidat. A hasonlatokat is jól használod, sokszor elképedek rajta, hogy miket tudsz kitalálni, hihetetlen. Személyem szerint az ilyen durva, bántalmazós részeket jobban ki kéne dolgoznod, részletesebben, hogy az olvasók is érezzék azt, amit te, miközben írod. Nagyon tetszik az, hogy használod a saját képzelőerődet, ami varázslatossá teszi az egészet. Mindenesetre olykor hajlamos vagy lejjebb adni. Javaslom, hogy legyél nagyon figyelmes az elírások, a helyesírási hibák, és a fogalmazás terén. Látszik, hogy nem direkt van, hanem néhai kapkodás következménye.

Sok szerencsét a további blogoláshoz!

2013. 11. 04.

Közérdekű

Drága Olvasók!

Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, aki ebben az 1 hétben fejlécet, vagy bármi mást rendelt, az NEM kapja meg! Ugyanis direkt ki vannak írva, hogy mik aktívak, s mik vannak szüneteltetve! Rengeteg kérést, rendelést kaptunk ezen a héten is, de könyörgöm OLVASSATOK már először, ha rendelni akartok!!
Senkit nem szeretnénk ezzel sértegetni, de tele van a hócipőnk, hogy SZÜNETBE rendeltek, holott még ezernyi rendelés borul a vállunkra! Mindenki aki rendelt megfogja kapni idővel, csak VÁRJÁTOK ki, kérlek!! Aki pedig innentől kezdve ír, annak nem reagálunk az üzenetére, csak akkor, ha már aktívak leszünk!
Tisztelet a kivételnek és ezzel a bejegyzéssel nem akartam/akartunk megbántani senkit sem!

További szép napot/estét!

DTD

2013. 11. 01.

Eredményhirdetés!!!

Sziasztok!
Briana nevében is szeretnénk megköszönni, hogy ennyien jelentkeztetek a versenyre, ami több kategóriából is állt! Mindegyikbe 3-3 versenyzőt választottunk ki, ámbár a legszebb fejléc kategóriába, sajnálatos módon csak 2 embert tudtunk kiválasztani, mert csak ebben a kettőben láttuk azt hogy megállná a helyét egymagában is, mindenféle körítés nélkül. Rengeteg jó munkákat láttunk, így elég nehéz volt dönteni, reméljük hogy mindenki igazságosan véli a leírtakat! :)

1. Legszebb fejléc kategória:

Nyeremények: