Elvihető fejlécek

Sziasztok! A mai napon elvihető fejléceket hoztam nektek! Feliratot tudok cserélni!

Violet

* Folyamatos szerkesztőfelvétel *

SZIASZTOK!

Nem régiben vesztettük el néhány szerkesztőtársunkat, ezért a blogunkon megcsappant a designerek, és a kritikaírók száma. Arra jutottunk, hogy ennek kiküszöbölése végett ismételten indítunk egy szerkesztőfelvételt, ám ezúttal a jelentkezés és a szerencsés bloggerek/bloggerinák kiválasztása merőben más lesz, ugyanis nem lesz határidőhöz kötve. A célunk ezzel, hogy tehetséges és a feladathoz felnőtt emberek közül válogathassunk és véletlenül se csússzunk le senkiről azért, mert nálunk éppen nem zajlik ehhez hasonló esemény. Fontos tudnivaló, hogy nem a jelentkezők közül a legjobbak mellett fogunk dönteni, hanem akik ténylegesen a legjobbak a választott kategóriájukban. A pályázók számára feladatokat raktunk össze, amikben igyekszünk kisebb és nagyobb akadályok elé állítani őket, hogy minden hibájukról és tehetségükről tudomást szerezhessünk, hogy aztán ez alapján el tudjuk határozni magunkat. De hogy melyek is ezek a kategóriák és mik a feladatok? Ha úgy gondolod, hogy van saját véleményed, amit szépen, érthetően meg tudsz fogalmazni, van benned segítő szándék a kezdő írók számára, akkor neked a cikk/kritika/interjú/ajánló-s részleg van fenntartva. Könnyedén kiigazodsz egy képszerkesztőprogramon, nem esel kétségbe, ha egy igényes, szép fejlécet kell készítened a blogodra, esetleg egy egész designt és szeretnél segíteni olyanokon, akinek nem adatott meg ez a tehetség? A blogunk fejléc/design/könyvborító részlegének pont rád van szüksége. De hogy ezt velünk is el tudd hitetni a lentebb leírt feladatok megoldására lesz szükséged.

Előfordulhat, hogy egyik kategóriába sem tudod besorolni magadat, de úgy érezd, hogy különleges adottságod van valami más terén? Ne félj levelet írni nekünk!

KÖVETELMÉNYEK:

• Legyen szabadidőd, és tudj foglalkozni a bloggal! (ne vállald el úgy a dolgokat, hogy tudod, nem lesz időd elkészíteni a rendeléseket)
• Legyél érett,  komolyan állj a dolgokhoz! Nem szeretnénk, ha elbohóckodnátok a feladatokat.
• Légy kreatív, legyenek saját, egyedi ötleteid, amiket meg is tudsz valósítani.
• Legyél közvetlen, barátságos, hogy könnyedén be tudj illeszkedni a már összeszokott csapatunkba. Nem kell félni tőlünk, nem harapunk. 
• Tudj csapatban dolgozni, ha esetleg úgy hozná a sors, hogy valamit nem egyedül kell megoldanod.
• Legyél önálló, ne futamodj meg az első akadály előtt, ami eléd gördül!

AMIKET AZ E-MAILBAN EMLÍTS MEG:

• Bemutatkozás - Avagy hány éves vagy, miért szeretnél közénk tartozni, mióta vagy tagja a bloggernek, mióta csinálod azt, amit. és stb...(amiket fontosnak találsz megemlíteni)
• Blogger profilodat.
• A korodat.
• Hogy melyik posztra jelentkezel.
• Hogy miért téged kéne választanunk.

FELADATOK

Szeretném leszögezni, hogy amelyik posztnak nincs külön feladata, akkor arra jelentkezni nem lehet. Tehát, ha valaki csak könyvajánlót és például interjút tud írni, az nem elég. Aki tud kritikát és cikket alkotni, az gondolom az előbbieket is összetudja hozni.

• KRITIKA/CIKK:

Írj egy blogspottal kapcsolatos, egyedi cikket, amiben kifejted a véleményedet, egy számodra fontos dologról! Ne legyen sablonos és túl rövid! 

Írj kritikát az általunk kiválasztott két blogról melyet emailben kapsz meg tőlünk! A kritika legyen lényegre törő és őszinte! Legalább 800 szó hosszúságú legyen (Nem arra gondolunk, hogy számoljátok meg szavanként, a wordben megtudjátok nézni pontosan)

• FEJLÉC

Kétféle feladatban is megmérethetitek magatokat. Elétek rakok egy rendelést, amilyet én is szoktam kapni, vannak akik bővebben kifejtik milyen képre lenne szükségük, de néha az is előfordul, hogy néhány mondat alapján kell elkészítenem

Nos, lássuk...

1. feladat

Kedves szerkesztő! 

Láttam a blogotokon a munkáidat, és meg kell mondanom, hogy gyönyörűek lettek, a szám is tátva maradt. Elhatároztam, hogy tőled rendelnék a saját blogomra is, gondolom nem fogom megbánni.

A fejlécemre Iga Wysocka kerüljön főszereplőként, valamint még Harry Stylest is szeretném látni a háttérben valahol, mivel ő a másik legfőbb szereplő a blogomban.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a blogomat leginkább a hideg, sötét színek jellemzik, ezek közül is inkább a sötétkék, illetve a kékeszöld. Örülnék, ha a fejléc is hidegséget, titokzatosságot tükrözne, nem csak a szín.

Rövid tartalom: Harrynek kiskorában volt egy barátnője, akivel rengeteg időt töltött. Mikor a kislány egy titkot akart neki megmutatni, baleset történt. Harry mindvégig azt hitte, hogy Emma halott, viszont egy napon visszatért a gimnáziumba, kitörölt emlékekkel. Sokáig tartott kideríteni, milyen borzalmas dolgot műveltek a lánnyal.

A blogom címe: Forgotten Moments

A fejlécen mindenképp legyen egy sötét erdő, ami félelmet idéz elő.

Előre is nagyon szépen köszönöm, ha elkészíted! :)

2. feladat

Szia! Egy fejlécet szeretnék a blogomra
A főszereplő: Lua P
Színvilágnak pedig a halvány rózsaszínt képzeltem el.
Blog címe: The dreams never come true
Kössz!

• DESIGN

Ha a design részlegre is jelentkezel, akkor a fent említett fejlécekhez(magad választod, hogy melyiket szeretnéd) kell elkészítened a blog külsejét, amit majd linkelsz nekünk az e-mailedben.

1. feladat

Természetesen a design színeit is ugyanúgy képzeltem el, akár a fejlécét. A lényeg, hogy kicsit legyen változatos, mert nem szeretem az egyhangúságot.

Szeretném, ha kitennéd ezeket a modulokat: Oldalak, Chat, Cserék, Információk, A történet, Feliratkozók, Blogarchívum. A sorrendet rád bízom, mivel amit én csinálok, abba mindig belekötnek, szóval te tudod mi mennyire fontos.

Legyen középre igazítva a modul és a bejegyzéscím. Valami új kurzort s betehetsz, ami legjobb esetben egy háromszöget ábrázol, vagy valami kis nyilacska. Nagy kérés lenne ha az "A történet" modult, valamint a Chatet és az információkat valami egyedi szövegdobozba tennéd? Illetve a menüt is valami szép, nem túl unalmas dolognak képzeltem el. Tehát nem olyat, ami minden második blogon van. A többit rád bízom, a lényeg, hogy szép legyen az összhang. 

2. Feladat

A lényeg, hogy minden összhangban legyen. Bízom benned, az összes designod, amit láttam tetszett, ezért nem félek az eredménytől. Tedd ki a modulokat, amiket fontosnak tartasz. Használj sok kódot, ami egyedivé teszi.

A bejegyzés hosszúságától nem kell megijedni!

Várjuk a leveleiteket,

DTD csapata

Első elkészült fejlécek adag

Sziasztok! A mai napon megírom az első bejegyzésemet a DTD-n! *-* Két elkészült fejlécet hoztam nektek!

Violet

Kritika – Maffia

ÍRÓ: Andi Szabó
BLOG: Derült égből villámcsapás

1. Első benyomás

  Az első, amit látok egy blogból, az a címe, és ha ez nem tűnik különlegesnek, akkor... hát, szerintem teljesen érthető, hogy kicsit hátrálok. Egyáltalán nem tetszett ez a név, gyakorlatilag egy klisés, mindennapokban használatos mondat, a jelentése pedig az, hogy valami váratlan történik. Szóval ezzel nem fogtál meg. Nem is tudom, de egy címnek ennék figyelemfelkeltőbbnek kell lennie, hívogatóan titokzatosnak, kissé talán misztikusnak is. De nem ilyennek.

  Ezek után ránéztem a designra, és az összességében nem volt rossz, igényes, ami pozitív hatást kelt bennem. Mondjuk, az lenne a fura, ha egy első látásra szép külső elijesztene. 

  Elolvastam a fülszöveged elejét, és igazándiból semmi többletet nem adott a címhez, bár így elsőre kicsit irreálisnak tűnik, hogy hirtelen kidobják. Aztán észrevettem, ahogy letekertem, a modulsávban lévő krimi szót. Körülbelül a nyálamat kezdtem csorgatni, és annyira boldog voltam, mint mikor minyon volt a kindertojásomban. Imádom ezt a műfajt, és a blogvilágban nem igazán találkozni vele.  

10/6
A címmel nehezen tudok kibékülni, de ezenkívül rám totál pozitív hatást gyakorolt a blogod (a kelleténél talán jobban is, ugyanis totál bezsongtam a krimitől... mint egy gyerek ajándékbontás előtt...).

2. Design

  A fejléced nem egy nagy szerkesztési munka. Meglehetősen ügyetlenül van kivágva ez a lány, ezt nem tudom pontosabban ekmagyarázni, mert az én szerkesztési szókészletem gyakorlatilag teljesen hiányzik. De te is láthatod, hogy nagyon pontatlan a lábánál, a fejénél, a karjánál, és hát igazából mindenhol. És szegényt valamilyen fura szemcsék veszik körül, amit nem tudok igazából hovatenni, de nem néz ki rosszul. Amibe belekötök még, az a cím színe, ez a rózsaszín szerintem egyáltalán nem passzol a blog egyik pontjához sem, inkább valami lilásat tudnék elképzelni, illetve a betűtípus sem az igazi, sokkal misztikusabb, homályosabb annál a blogod, hogy egy ilyen egyszerűvel beérd.

  A háttered egyszínű barna, és én ezt annyira nem szoktam szeretni, hogyha a fejléc is egyszerű, de valójában nem tudnék mást úgy odagondolmi, hogy jól is mutasson, a minták valahogy megtörnék ezt a különleges hangulatot. Tökéletes választás.

  A modulsávoddal igazából az a fura, amit sokáig kerestem, mert csak éreztem, hogy valami nem klappol, hogy nem ugyanott kezdődik, ahol a bejegyzések, és ez nem néz ki túl jól, megbontja a fejléc szimmetriáját is. Nem tudom, hogy direkt, újításból csináltad-e ilyenre, de nem mutat jól. Aztán még nagyon zavaróak a gifek, olvasásnál tényleg igazi figyelemgyilkosok tudnak lenni. Értem én, hogy menő, de szerintem inkább merevítsd ki őket, mert ugyanolyan jól mutatnak úgy is. És annyi nem tetszik még, hogy az információs és a bevezetős modulnak szerintem felesleges címet adni, hiszen a szövegdobozban úgyis még egyszer leírod nagyjából ugyanazt. Az oldalak fölött meg valahogy furán mutat. Ezenkívül minden rendben, a menüpontok működnek (bár a későbbiekben én csinálnék egyet a szereplőknek), a kódok szépek, a chattel sincs baj, az elérhetőségek megoldása pedig nagyon aranyos, bár az ikonoknak lehetne más színe, mert így annyira nem dominálnak. De ez már tényleg csak durva szőrszálhasogatás részemről, ne is figyelj oda, amikor ilyen apróságok miatt kötekszem, zsémbes egy nőszemély vagyok. Várj, még annyi, hogy az információs modulban nagyon bénák azok a négyzetek, szerintem simán kezdd új sorban. 

  A betűk olvashatóak, a színűkkel nincs gáz, bár én a bejegyzéscímeknek mertem volna valami merészebbet adni, mert így kicsit unalmas. 

10/7

Nem vészes, de nem a legjobb. A fejléceddel nem fogtál meg, de a többivel nincsen nagy baj, kisebb javítások viszont nem ártanának.

3. Ötlet

   A fülszöveged eléggé egyedi történetről árulkodik, bár egy kicsikét szócséplő, az eleje annyira nem konkrét, hogy totálisan feleslegesnek érzem. Üres fecsegés, blablablabla. Egyszerűbben fogalmaznék, túl sokat akarsz mondani, túl sokat részletezed. Unalmas. Ráadásul a képek, amikkel jellemzed a helyzetet, rettentően sablonosak – hullámvasút és villámcsapás. Akkor legyen mondjuk boxmeccs. Minden jó volt, püfölte a másikat, aki az élet volt, megmutatta neki, ki a góré. Aztán az élet erősebbnek bizonyult a megfáradt harcosával szemben, gyomorszájon vágta, kicsavarta a kezét, majd megtört testét földbe tiporta. Aztán lazított a szorításon, kicsit jobb lett. Vagy valami. De az általad használt két kép még a leggázabb filmekben is előfordul. Ez a része felesleges, de a vége nagyon tetszetős. Igazán figyelemfelkeltő, és a stílus, ami látszólag könnyed is, nagyon tetszik.

   És a prológust is elolvastam, hogy konkrétabb képet kapjak a sztoriról. Szép volt, ijesztő volt, gyors volt. Kicsit talán túlságosan is sietősre sikerült, nem igazán éreztem, hogy ez Zsófinak igazán nagy megrázkódtatás, hogyha valakivel a való életben ez történik, már csak maga Zalán tette is, az is elég durva traumát okoz, de az, hogy el kell mennie, az szerintem nem töltene el senkit izgalommal. De mindegy. Ráadásul... hát, konkrétan kitekertem volna Zsófia anyjának nyakát. Ez abszurdum, amit csinált, semmit nem próbált tenni, kicsit tutyimutyi alak... Mármint... a lányáról van szó, és lehet, hogy Zalán pszichopata, de attól még van más esély is. De izgalmas a szituáció, ez a lényeg.

10/7

Nagyon eredeti, az tény, soha sehol nem olvastam hasonlót. Kicsit, árnyalatnyival lehetne finomabb. Az olyan kis apróságokra, hogy érzelmek meg képek, kéne koncentrálni.

4. Fejezetek (spoiler-veszély!)

  Igazából még csak egyetlen fejezet van fent, szóval beszéljünk arról. Hivatalosan is bejelentem, hogy az első részről lesz szó. Az elején, ugye leírtad, mi történt ebben a pár hónapban, teljesen korrekt volt részedről az összefoglalás, nem túlságosan részletekbe menő, de nem is elnagyolt. Aztán... megjelent ez a fiú. Meg kell mondanom, hogy nagyon izgalmas, tényleg, lenyűgöz a higgadtsága, az egyenessége. És nagyon érdekesen vezeted be ezt a szellemidézősdit. Tényleg, nagyon jól oldottad meg, kellően titokzatos, de nem erőltetett. Nagyon jó, és az a párbeszéd is tetszik, bár a zajlása közben jobban belementem volna Zsófia lelki világába, hogy mit érez. Jót? Feszült? Szóval érted, hogy mi is úgy fogjuk fel a szituációt.

10/9

Nem rossz. Nem rossz. Csak így tovább.

5. Fogalmazás

  Aaaaa stílusod, ugyebár. Tetszik is, meg nem is. Fú, de drámaian hangzik. Szóval tetszik, mert kicsit puritán, őszinte, és van benne valami melankolikusság, ami miatt mégis olyan kényelmes. Tudom, hülyén hangzik, de tényleg kényelmes olvasni. Élvezetes, sodró. Ugyanakkor nem igazán tapasztaltam, hogy nagy lenne a szókincsed, vagy legalábbis nem használod a szinonimákat, és a rengeteg szóismétlés megbontja a gyönyört. Olyan, mint amikor egy amúgy nagyon finom ételben találsz egy hajszálat, kicsit elveszi a kedved. (Jó, tudom, nem a leggusztusosabb hasonlat.) Tényleg, hogyha lassan átolvasod, akkor te is fogod ezeket érzékelni, és legvégső esetben a jó, öreg szinonimaszótár mindig kéznél van, de ha mégsem tartod magad mellett ezt a rendkívül élvezetes olvasmányt, akkor van online verzió is. És ezenkívül vannak általam esetlennek nevezett mondatok, amik szintén zavaróak. Ezekben néha érdekes a szórend, túl sok az és, ilyesmi.

10/8

Alapjában véve nagyon-nagyon jó, apró kis szépítésekkel pedig tényleg tízpertíz lenne.

6. Szöveg (leírások, párbeszédek)

  Kezdjük a leírásaiddal. Egyszerűen... erre nincs szó. Vagy vérprofi vagy, vagy hatalmas gyakorlatod van, de mindez nem számít, mert ez a véredben van, ez nagyon megy, erre kevesen képesek, de a te leírásaid annyira élőek, annyira magukkal ragadóak. Ez egyszerűen valami csoda, imádom, imádom és imádom. De lépjünk túl a zavaros hablatyoláson, kritikus vagyok, tiszta fejjel kell gondolkoznom. A helyszíneid gyakorlatilag háromdimenzióssá lépnek elő, a cselekedetek filmszerűen pörögnek, és... mit mondjak... Szóval az érzelmek tényleg nagyon-nagyon mélyek, lélekbe hatolóan írod le őket (már, ha veszed erre a fáradságot). GYEREKEK, ERRE NEM LEHET MIT MONDANI – EZT ÚGY HÍVJÁK, TEHETSÉG. Lélelgzetelállító. Sokkoló. De ez a legszebb az egészben. (Szerintem soha nem volt még ilyen zavaros a kritikám... Bocsáss meg, de totál fellelkesültem, ettől a gyöngyszemtől.)

   Most jönne az a rész, ahol a párbeszédeidről dumálok, de tekintettel lévén arra, hogy a blog most nyílt meg, és eddig nagyjából tíz mondat hangzott el, erről nem ítélkezhetek. Remélem, megérted.

Szóval akkor így csak a leírásokat nézve:

20/638928617839928718392

Na jó, nem vagyok Chuck Norris, hogy többet adjak a maximális pontszámnál, szóval meg kell elégedned ennyivel:

20/20************** (csillagok a végtelenségig)

7. Karakterek, kapcsolatok

   Tudom, az, hogy állandóan azzal jövök, hogy ez friss blog meg blablabla, és emiatt nem lehet róla írni, és emiatt olyan, mintha el akarnám lógni kritikusi kötelezettségeimet. De ez az igazság, még csak egyetlen rövid részt, és a prológust publikáltad. Ebből nem tudok messzemenő következtetéseket levonni. De azért megpróbálok néhány szót ejteni Zsófiáról (nem merem becézni...). Nagyon szimpatikus, tényleg, tetszik, szívesen megismerkednék vele, ha élne. Tökös, taloraesett, nem nyavalyog, hanem alkalmazkodik, megáll a saját lábán, feltalálja magát, pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, de nem gusztustalanul optimista, inkább realista. Annyit mondok, hogyha folytatod ezt a kemény-elkötelezett lány-vonalat, akkor nagyon-nagyon jó főszereplő kerülhet a birtokodba.

10/10

Amúgy nincs vajból a szívem. Ááá, nem, dehogy.

8. Helyesírás

  Az előző két pontban nagyon pozitív voltam, amit köszönhetsz annak, hogy nem tudtam, és egy bizonyos, kedves részem nem is akart beléd kötni. De most kegyetlen leszek, mert tapasztaltam olyan típushibákat, amiket azonnal küszöbölni kéne, mert zavaróak. Eléggé. Pont annyira idegesítőek, hogyha nagy számban fordulnak elő, akkor otthagyom a blogot.

  Egyrészt kevered a -ban/-ben és a -ba/-be használatát. A prológusban azt írtad, hogy egy bokor tövébe hagy ott. Gondolom, hagyottot akartál írni, hogy ne üss el a múlttól, de nem is ez a lényeg. A tövébével van problémám (és hidd el, nem csak nekem). Hogyha azt akarnád írni, hogy egy bokor tövébe taszított, akkor rendben lenne, mert ezesetben a -ba/-be toldalék kell, hiszen a hova kérdésre felel. Na de, te azt szeretted volna kifejezni, hogy hol hagyta. És amenyibben arra a bizonyos holra keressük a választ, -ban/-ben-t kell használnunk. Azaz egy bokor tövében hagyott. Lehet, hogy szájbarágós lett, de nem tudok magyarázni, vagyis nem túl jól, ezért úgy gondoltam, az a legjobb, ha lassan mondom.

  Aztán nem sikerült mindig helyesen leírni a párbeszédeket. Te így írod: – Érdekes. – Mondta. Én viszont máshogy írnám, miután a magyartanárom kiokosított ebben a kérdésben: – Érdekes – mondta. Azért, mert a két szó egy mondatba tartozik, az érdekes a főmondatnak, a mondtának a tárgya. Nem lehet őket ponttal két mondatra szedni. Összetartoznak. Hát, nem romantikus? A pontot ritkán tesszük ki a párbeszédek végére, például akkor, amikor ilyesmi van: – Érdekes. – Beletúrt a hajába. Látod, nem függ össze, két külön cselekvés a beszéd és a hajturkálás. De, ha nem szeretnék pontot, akkor így kell írni: – Érdekes – túrt bele a hajába. Most máshol van az igekötő. Ez egy szabály, ilyenkor így helyes. Lehet, hogy ez most így egyszerre tömény, de rá fogsz érezni.

   Voltak vesszőproblémák is. Először is, ha akkor van, mindig kell vessző. Sőt, akkor is szükséges, ha az az akkor nincs kiírva, de beleillik a szerkezetbe. Például: Ha szeretnek, akkor boldog vagyok. És figyelj, nem lesz akkor, de a tagmondathatár akkor sem tűnik el, kell ez a cuki írásjel: Ha szeretnek, boldog vagyok. A másik, amivel nem jöttél ki jól, az az és volt. Két helyen teszünk ilyen kötőszót, az egyik a felsorolásnál (alma, körte és elefánt), ilyenkor nincs vessző. És tagmondatok határán – a cica alszik, és a kutya ugat – kell vessző.

   Na, ugorjunk a könnyebb részre, az igekötők használatára. Remélem, a fogalom tiszta, igekötő például a ki, meg, be, el, stb. Háromféleképpen helyezkedhetnek el az igéhez viszonyítva. Lehet egyenes szórend, amikor az igekötőt az ige követi, ilyenkor egybeírjuk őket, például belép. Ugyanez lehet fordítottan is, ahol tehát az ige az első, ebben az esetben külön vannak, tehát lép be, azaz teljes mondatban, Kriszti lép be az ajtón. És badumm tss, lehet megszakított szórend, ahol a koncepció az igekötő + közbeékelt szó + ige. Például ki volt színezve, szépen három szóban. Itt abba lehet belekavarodni, hogy nem tudod, melyik igéhez kapcsolódik az igekötő, ehhez pedig csak le kell tagadnod a szerkezetet, és máris minden a helyére ugrik. Nem volt kiszínezve. 

   Ezeken kívül kisebb hibák voltak, például Magyarországbólt írtál Magyarországról helyett, megválaszolnákot megválaszolnék helyett. Jegyezd meg, hogy a -nék a helyes. És voltak összetett szavakkal kapcsolatos problémáid is, a segítő kéz külön van, a tisztálkodószer viszont egyben. Ezekre igazából nem nagyon van szabály, hogyha valamiben nem vagy biztos, akkor írd be a google-be. Vagy a macerásabb megoldás, egy helyesírási szótár.

10/6

Lesz ez jobb is!

9. Egyéb

   Ide kerül minden, ami eszembe jut a blogodról, azaz jelen esetben ez sem lesz egy hosszú pont.

  Az első, ami szemet szúrt, azok a képek voltak. Nagyon tetszenek, tényleg. Szépek, mutatósak és, ami a legfontosabb, te készítetted őket, márpedig ez szerintem ezerszer jobb megoldás, mint egy google-ről szedett fotót beszúrni.

  Amit még itt megemlítenék, az kevésbé pozitív. Arról van szó, hogy gyakorlatilag nincsenek bekezdéseid. Nagyon-nagyon ritkán nyomsz entert, és ez rendkívül zavaró. Egybefolynak a gondolatok, tagolatlan lesz a szöveg, és ez egyáltalán nem hívogató. Ahány gondolat, annyi bekezdés!

10/7

Most nem tudok mit hozzáfűzni.

10. Összesen

  Igazándiból van egy jó alapötleted, sőt, mi több, egy nagyon jó alapötleted. Ehhez társul egy elképesztően szimpatikus főhős. Meg a mesteri leírásaid. A stílusod sem rossz. Ami viszont nem éppen nevezhető jónak, az a helyesírásod, idegesítő típushibáid vannak. Ezenkívül néha olyan... szóval úgy nem igazán szép, amit írsz, néha kicsit kapkodós, szóval lehetne jobb is. Ennek a kiküszöbölésére javasolnék egy bétát, kijavítja a helyesírási hibáidat, észrevesz egyéb bakikat is, kicsit segít finomítani a szövegen. Tényleg, szerintem egy béta neked nagyon jót tenne. Ha facebookon a csoportokban keresel egyet, akkor tuti, hogy minimum tízen fognak jelentkezni, ezek közül biztos lesz olyan, akivel együtt tudnál működni, őszinte, szemfüles és megfelelő. Válogathatsz.

100/80 (és az a rengeteg csillag)

Ez egy olyan éppenhogyötös. Azaz nagyon-nagyon jó, ha kicsit szebben folytatod a megkezdett vonalat, akkor nagyon jó blogod lesz.

Bemutatkozás - Violet

Sziasztok!

A nevem Violet E. Hunter, és egy újabb (próbaidős) tagja lennék ennek a blognak. Tudni kell rólam, hogy iszonyatosan szeretem a blogot, nagyon-nagyon sok segítséget adott nekem, így amikor jelentkeztem szerkesztőnek, rettentően reméltem, hogy felvesznek, és így is lett. 

Az én munkaterületem a fejlécek és könyvborítók, ezeket lehet tőlem rendelni. Nos, mint Maffia, én se tudok beszélni magamról, de megpróbálhatom!
Budapesten élek, 14 éves vagyok, de csak nyolcadikos, mert év vesztes vagyok. 174 cm vagyok, és nagyon szeretek olvasni, szerkeszteni és beszélgetni.
Pár munkám:

Violet

Bloggerek a Facebookon – Maffia

 Körülbelül száz blogos csoportban vagyok benne, éppen ezért elgondolkozom azon, mit reagálhatnak szerencsétlen antiblogger, ismerőseim, akik nem tagjai ennek a világnak (azaz osztálytársak vagy egyszerű rokonok). Hiszen nekik kiírja, sőt, ajánlgatja a facebook, hogy csatlakozzanak, hiszen én, az ismerősük is tag. Szóval felmerült bennem a kérdés, hogy mit gondolhatnak: mi a franc...ia csókot művelek én ebben a rengeteg csoportban. 

  Mik ezek a csoportok?

  És a legfontosabb: mi folyik odabenn?

  Hirdetések vannak? De hogy kell hirdetni?

  Mikor hozhatok létre csoportot a blogomnak?

  És mit posztoljak egy ilyen csoportba?

  Vagy legyen inkább inkább lájkolható fb oldalam?

   Ebben a bejegyzésben remélhetőleg minden kérdés megválaszolásra kerül – csak olvasd el!

 Nos, kétféle facebookos gyülekezet van: a csoport, és a lájkolható facebook oldal. Egyszer szerencsétlen évfolyamtársamat felkértem, hogy lájkoljon egy ilyet, ő meg fejvesztve rohant chatre, hogy mégis ki az a Xiamon Yittrudis, csak nem valami ázsiai maffia tagja?! Egy másik ismerősömet pedig meghívtam, hogy csatlakozzon a Bloggerkedés felsőfokon nevű csoporthoz, ő pedig két hétig menekült előlem, mert azt hitte, minden vágyam az, hogy ő megnyisson egy blogot. 

   Szerintem minden blogger tudja, mi folyik itt, de engedélyt kérek (csak éppen nem érdekel, hogy kapok-e) a téma boncolgatására.

 Mint pár bekezdéssel ezelőtt bepötyögtem, vagy lájkolható oldalakon, vagy csoportokban nyomulunk, szerintem kezdjük a bonyolultabb témával, az utóbbival.

   A csoportoknak kétféle alfaja van, az egyik a hirdető csoport. Néhányban többezer tag van, de előfordulnak kisebb, csupán húsz-harminc tagosak is.
  Mint a neve is mondja, itt első sorban mindenki a saját blogját próbálja eladni, és így egyre elvetemültebb dolgokat tesznek csak azért, hogy a napi száz hirdetés közül kitűnjenek.
   Én, mint olvasó, rendszeresen nézem a bejegyzéseket, és mániákusan hajkurászom a jó blogokat, lecsapok minden jó ötletre... Már, ha észreveszem. Mindenki emberből van (igen, még én is, lebuktatom magam, valójában nem bádogrobot vagyok), éppen ezért senki nem tud minden hirdetést elolvasni, minden blogot megnyitni, de ha éppen sikerülne minden linkre rákattintania, akkor sem lenne képes minden írásba belekóstolni.
   Szóval kell a reklám! Igen, vedd meg a nézelődőt, rukkolj elő valami egyedi hirdetéssel, add el magad (vagyis inkább a blogod, magadra még szükséged lesz, hogy írd a történeted). Azaz... manipulálj. Nem számít, milyen minőségű a termék, amit eladásra kínálsz, tegyél úgy, mintha az lenne a legjobb, mintha valamiben nagyon különleges lenne. Legyél határozott (szóval ne habogj össze-vissza, hogy "háááát... van egy blogom... lehet, hogy elég jó, de igazából nem tudom... és nem is akarom tudni, mert jaj, félek a véleményektől"), de ugyanakkor ne ess át a ló túloldalára, szóval ne fényezd magad, hiszen senki nem akar egocentrikus barmoktól olvasni, maradj szimpatikus. Tudom, hogy nehéz megtalálni az arany középutat, de lehetséges!
   Nézzük közelebbről:

HOGYAN NE HIRDESS 

• Köszönés/megszólítás nélkül. Hogyha nem vetsz oda egy sziát, akkor más rögtön köszön helyetted, csak éppen nem hellóval, hanem pával, vagy viszont-nem-látásrával. Hidd el, egy szia csodákra képes, ugyanis az olvasó értékeli a köszönést (ami az alapműveltség része), látja, hogy szólsz hozzá, és tényleg igazán szeretnéd, hogy elolvassa a hirdetést.
A megszólítás rizikósabb, mert láttam már olyat, hogy valaki rátette a csülkeit a caps lockra, és szépen kiszólt a reklám olvasójához: "Hé, te, igen, te, aki ott hízlalod a segged a gép előtt!". Ezek után nem kell csodálkozni, hogyha arrogáns bunkónak titulálja valaki a mondat szerzőjét (még ha csak viccnek is szánta az egészet... – bár akkor humorfejlesztő tanfolyamra kéne mennie).
• Csak köszönéssel. Nem egyszer látni olyat, hogy valaki három helyesírási hibával odavet egy hellót, majd megdob egy linkkel. Nem, nem, nem és nem! Akkor legalább két mondatot kéne írni, hogy lássák, fontos a link megnyitása, és értesüljenek arról, mi vár rájuk a kattintás után.
• Túl sok kérdéssel.
Szemléltetem: Ildikó egy nap leejtette a kenyerét. Miért esett le az étel? Miért nem fordultak fel a gravitáció törvényei? Ezen annyira meglepődött, hogy leesett az álla. Vajon szó szerint? Vagy mégsem? Ezután... Sejted, mi történt ezután? Nem? Ugye, nem? Hamarosam valaki észrevette, hogy Ildikó álla leesett. De ki volt az? Egy rokon? Régi ismerős? Vagy esetleg egy ismeretlen? Állat volt? Vagy ember? A személy az anya volt. Kíváncsi vagy, mit reagált Ildikó leesett állára a mamája? Érdekel? Ugye, érdekel?
Mindezt mérsékelt számú kérdéssel: Ildikó egy nap leejtette a kenyerét, nem értette, miért esett le az étel, miért nem szűnt meg a gravitáció, meglepetésében tehát leesett az álla. Ezután valaki észrevette, mi történt szegény lánnyal. Az édesanyja volt az, de mit reagált?
Miért nem jók a kérdések? (Hopp, ez is egy kérdés, öngólt rúgok magamnak.) Mert rettentően vontatottá teszik a szöveget, ráadásul olyan hatást keltenek, mintha nagyon nyomulnál az olvasódra, mintha görcsösen fel szeretnéd kelteni az érdeklődését. De csak lazán. Egy kérdés a maximum, sőt, annyi még valóban hasznos is lehet. A kérdésekkel az a baj, hogy nem lehet hosszú mondatokat gyártani velük, és így döcögős lesz a szöveg.
 • A történethez nem illő képpel. Kikészülök azoktól a mondatoktól, hogy a kép csak figyelemfelkeltés. Én ezt értem, de ha a blogodra szeretnéd felhívni a figyelmet, és nem Spongyabob foghíjas mosolyára, akkor a témához kapcsolódó képet szúrj be. Máskülönben csak azt éred el, hogy mindenki elkezdi csorgatni a nyálát Channing Tatum kockahasára, szemorgazmust kap, és amikor felocsúdott, továbbteker, mert elfelejtette, hogy ez a kép alapból egy hirdetéshez tartozott.
  • "Itt az új rész."/"Megérkeztem a kövivel!"/"Friss a blogon!" A hajam tépem ezektől (bár azért remélem, nem látszik a sérómon), mert magamtól erre soha nem jönnék rá. Remélem, érezhető az irónia. Hidd el, hogyha valaki elolvassa a linked címét, akkor erre rá fog jönni, nem kell hülyének nézni szegényt. Szóval hasonló jelentésű mondatokat tilos beleszőni a reklámba, ha szeretnétek, hogy negyvenéves koromban is legyen hajam.

 • Túl sok smiley-val. Komolytalan és idegesítő. Egy-kettő belefér, de minden mondat után még chatben is idegesítő. Ugyanígy kerüld az írásjelek halmozását.
 • "Ha valakit érdekel..." Na, ilyet se tegyél bele, több határozottságot, hidd el, hogy nem csak feltételes módban érdeklődnek a blog iránt... Mert, ha te nem teszel így, akkor más miért gondolja így?
  • Rossz linkkel. Mindenki tudja a saját URL-jét, néha lusta bemásolni a keresősávból, szóval csak úgy bepötyögi. Nem feltétlen helyesen. Én például olyan vagyok, hogy nem merek szólni ebben az esetben, mert hátha leégek egy brutális helyesírási hibával (gondoltátok volna, hogy ilyen nyápic csicska vagyok?). És én lemaradok egy jó blogról, a hirdető pedig egy potenciális olvasóról.
  A másik hiba, link nélkül: egy hirdetést megírni maximum tizenöt perc, és elhiszem, hogy mire végzel vele belekerülsz egy örömörvénybe, és unikornisokkal táncolsz a szivárványokon, de a lényeget ne felejtsd el!
  • Mindig ugyanazzal a szöveggel. Hogyha szorgalmasan hirdetsz, minden frissítésnél az emberek megjegyzik a szöveged elejét, szóval érdemes két-három részenként újjal előrukkolni, mert ha valaki látja, hogy neked nincs fantáziád több szlogent kitalálni, akkor nem fogja azt hinni, hogy a blogolásban kreatív és egyedi ötleteid vannak.
  • Túl hosszú szöveggel. A TV-s reklámokban is az a lényeg, hogy rövidek és lényegre törőek legyenek. Nekem például a Coca Cola reklámjai nagyon bejönnek, lendületesek, pörgősek, és fenntartják a figyelmem. A kampányolás a bloggereknél ugyanilyen, ez is marketing. Egy hét-nyolc soros szöveg pont ideális, de az szóljon a blogról, és ne arról, hogy azért nem hoztad időben a bejegyzést, mert a nagynénéd – akinél éppen több hetet csöveztél – szobatársának hasmenése volt, ezért napi húsz órát töltött a vécén, és hát a lakásban csak ott van net... Hogyha túl hosszan papolsz, akkor se ki nem jut el a linkig, és az már rég rossz.
  • "Öt komi, és kövi! :*" Nem! Ha már így prbálod kierőszakolni a visszajelzéseket, ezt ne hirdesd, mert valakik kattintás nélkül zsarnoknak titulálnak (jogosan).

  Egyszer facebookon valamelyik poszt alatt elkezdtem hőbörögni, hogy miért csak olyan cikkek vannak, amik arról szólnak, hogyan NE blogoljunk. Szóval most elveimnek megfelelően témát váltok.

HOGYAN HIRDESS

(mivel az előző pontban felsoroltam néhány tilos dolgot, így szó volt arról is, hogyan kell hirdetni, onnan is lehet ihletet meríteni)

  • A bloghoz illő képpel. Lehet a szereplőid összevágott képe, vagy hangulatban passzoló fotók, esetleg olyan mozzanatokat ábrázoló fényképek, amik a te blogodban is megjelennek. Lehet kép, amin van idézet korábbi fejezetekből, vagy amin néhány jellemző fel van sorolva. Játszhatsz a betűtípusokkal, a betűszínekkel, a betűmérettel. Csak kreatívan!
  • "Érdekelne valakit ilyesféle blog: ...", és ezután rövid kis ismertetőt írsz. Az ilyen posztok alá érkezik milliónyi pont, #érdekel, vagy valami hasonló. Ezután a bloggerek, akik írtak a bejegyzésed alá értesítést kapnak, ha kiteszed a linket. Hogyha írtak huszonöten, abból tízen minimum benéznek. Szóval ez bejövős tipp.
   • Caps Lockkal. Hidd el, hogyha megnyomod ezt a rendkívül hasznos billentyűt, és úgy pötyögöd a reklám első pár sorát, akkor tényleg jobban észreveszik, és, hogyha a csupa nagybetűs részben sikerül valami megnyerőt alkotnod, akkor sokan fognak kattintani.
   • Hashtaggel. A korombeliek bele vannak buzulva ebbe a kis jelbe: #. Márpedig a bloggerség nagy része 13-18 éves, szóval hogyha elejtesz párat a kampányszövegben, akkor rá fognak cuppanni a linkre. És amúgy is, a facebook ezeket kékkel írja, tehát figyelemfelkeltő is.
 • Megfelelő részlettel. Mi vonzza a korunkbeli lányokat? Cuki, romantikus pillanatok, laza beszólások, hátborzongató jelenetek. Szóval hogyha ebből a háromból egy jellemző a részletre, akkor megnyerhetsz néhány embert.
  • Neves bloggerek által írt pozitív vélemény idézésével. Kaptál egy pozitív kritikát M. Gintől, Kertész Kinga megjegyzést írt neked, vagy Barla Szabó Zsófi megdicsért privátban? Használd fel! Hogyha valaki meglátja a kedvenc bloggerinája nevét, rögtön elolvassa a reklámot, és hogyha az illető valami pozitívat írt, akkor ne félj felhasználni kampányoláshoz.
   • Listával. Írj egy listát, miért kell, miért muszáj elolvasni a te blogod. Vagy vázlatosan összegezd a cselekmény sajátosságait, amik egyedinek számítanak. A listákat mi, rendszerető lányok egyszerűen imádjuk, szóval rögtön odakapjuk a szemünket, ha megpillantunk egyet.
  • "Köszönöm a 79 feliratkozót, a 200 kommentet, és a 23000 oldalmegjelenítést." A számok figyelemfelkeltőek, és ha valaki azt látja, hogy ilyen népszerű vagy, akkor ugrani fog a blogodra, mert nem szeretne lemaradni a divatról, a legpopulárisabb blogokról.
 • Helyesírási hibák nélkül. Nézd át párszor a kampány-szövegedet, mert ha már ilyen kis terjedelemben hibázol, akkor nem lehet sok jóra számítani.
  • Sok csoportban. Hogyha valaki a csoportok böngészése közben mindenhol találkozik a neveddel, akkor ez elkezdi idegesíteni, ugyanakkor kíváncsi is lesz, mit marketingelsz ilyen lelkesen, és rögtön megnyitja a blogodat.
 • Különböző időpontokban. Hogyha nyolcvan csoport tagja vagy, akkor érdemes két részletben hirdetni, két különböző napon, hátha valaki az elsőn nem volt aktív, és így nem vehette észre a reklámot. Másrészről érdemes akkor, amikor a legtöbben vannak online, ez este hét és tíz óra között van, előtte mindenkinek dolga van, utána már csak baglyok maradnak.

  Szerintem rá is térhetünk a blogos csoportok másik fajtájára, ami többnyire egy adott író rajongói csoportja, ahol közelebb kerülhet az olvasóihoz.

  Az első kérdés, hogy mikor érdemes ezt létrehozni. Ezt a mikort most nem időben – napokban, hónapokban –, hanem népszerűségben érdemes mérni, azaz feliratkozókban (fúú, ez egy új mértékegység). Valakinek egy hónap alatt lesz 100 feliratkozója, másoknak egy év alatt.
  Ahogy észrevettem egyeseknek van ilyen fura ingerenciája, hogy legyen minél hamarabb saját facebook csoportja, mert ő anélkül nem tud élni, és mennyire "mencikehh" már, ha van, és csatlakoznak az olvasói, és amúgy is, fú de swag. 

   Szerintem olyan 70-80 feliratkozótól érdemes csoportot létrehozni, mert meglehet, hogy ebből öten már nem blogolnak, tizenöten már megunták a blogot, és tízen soha nem kezdtek bele. Ez már harminc ember, aki nem olvassa. Továbbá tíznek nincs facebookja (nekünk, aktív fb-ozóknak ez elképzelhetetlennek tűnik, de vannak még meg nem rontott emberek), öt nem használja, és megint öt nem szeretne csatlakozni, mert szereti a blogot, de megvan csoport nélkül is. És ez -50 embert jelent, tehát ennyi feliratkozónál már 20-30 blogger csatlakozik, ami azért elég szép szám.

   Előbb sem bűn csoportot létrehozni, de megvan az a rizikója, hogy egyedül kell ott kuksolnod, és sasolni a csatlakozókat. Egy ideig még nyilván lesed, hogy nem akar-e valaki csatlakozni, aztán megkérsz egy-két barátnőt, hogy nyomjanak már rá arra a zöld gombra, de hogyha nem vagytok minimum tízen akkor totálisan felesleges.

   A másik fő kérdés az, hogy mit szabad posztolni, mi az, ami nem idegesíti a tagokat, mi érdekelné őket. 

   Nemrég kiléptem egy csoportból, mert borzasztóan idegesített, hogy a blogger naponta posztolt, de csak olyanokat, hogy "elutaztam, rész később", és ezt fejtegette háromszáz szó erejéig. Nos, én naponta tíz percet vesztegettem a csoport csekkolásával, hátha valamilyen fontos info el lett kottyantva. Nem. 

  Természetesen nagyon aranyos gesztus minden nap intézni pár sornyi (vagy éppen pár oldalnyi) szöveget a tagokhoz, de hidd el, hogy senkit nem érdekel a nagyid tyúkszeme, amit neked kellett ápolnod, ezért nem tudtál írni. 

   Nézzük, én mit várok el egy ilyen csoporttól!

  Bejegyzés, amikor új rész van. Én a bloggert például nem frissítgetem percenként, de facebookon értesítést kapok, ha valaki ír egy csoportba, és így rögtön láthatom a frisst. 

   Bejegyzés, ha késés van. Nem egyszer volt olyan, hogy nyálcsorgatva frissítettem egy oldalt, mert be volt ígérve a fejezet, és a facebook csoport is le volt szarva, mert kit érdekel, hogy valaki már totál felspanolva várja a függővég megoldását?!

   Reakciók a kommentekre. Légy nyitott, a csoport egy közösség, szóval ha valaki kommentel a posztod alá, akkor ne fél visszaírni.

  És ínyencségek. Hogyha valaki csatlakozott, akkor jó dolgokat szeretne tudni, olyanokat, amilyeneket mások nem. Szóval lepd meg őket részletekkel, vagy tégy közzé fotókat, amik sejtetik az elkövetkezendő eseményeket.

   Természetesen az oldalt felhasználhatod arra, hogy kicsit jobban megnyílsz a rajongók előtt, de nem kell túlzásba vinni, és mindenkit azzal traktálni, hogy fáj a hajad.

   A legfontosabb pedig az, hogy ne posztolj feleslegesen vagy unalomból. Mert az előbb említett csoportban voltak ilyesféle posztok: "Unalom van. :P XD Autóban vagyok. :) :*" Ezek után már csak azt kéne hozzátenni, hogy van fasza mobilneted.

  A másik elengedhetetlen dolog a rend fenntartása. Nem egyszer láttam már két olvasót összebalhézni az ilyen csoportokban, mert pl. nem ugyanazt gondolták egy-egy mozzanatról. Ezekben az esetekben nem szabad elfelejteni, hogy te vagy az admin, ergo a főnök is, és állj a sarkadra, ne félj jól kiosztani a drámázókat, mert a viták egyre csak dagadnak, ha valaki nem állítja le őket. Természetesen maradj higgadt, légy pártatlan, még akkor is, ha valamelyikük a barátnőd, kedves, de ugyanakkor határozott. (Például ilyenkor szerintem egy ilyesféle megjegyzés dukál: "Kedves a, és kedves z! Örülök, hogy ennyire komolyan veszitek a véleményeteket, de ezt kultúráltan is meg lehet beszélni. Viszont a viták rontják a csoport légkörét, szóval legyetek szívesek, privátban folytatni az eszmecserét. :)") 

   Hogyha máshogy szeretnél felkerülni a facebookra, és ezen a közösségi portálom is tájékoztatni az olvasóidat a fejleményekről, akkor szóba kerülhet a lájkolható facebook oldal. 

  Ezt szintén 70-80 olvasótól érdemes létrehozni, hiszen ha nincsenek olvasóid, akkor nincs rá kereset. Ez a szomorú igazság.

  Igazából, hogyha ilyen tetszikelhető oldalt csinálsz, akkor ez kicsit "merevebb", az olvasóid maximum lájkolni fogják a dolgokat, de kommenteket nem igazán fogsz kapni. Itt inkább csak akkor érdemes posztolni, ha valamelyik blogod frissült, mert igazából ez csak ilyen fanpage, amivel ki lehet mutatni, szereted az oldal tulajdonosát. 

   A nagy kérdés pedig, hogy lájkolható oldalt vagy csoportot érdemes-e csinálni?

CSOPORT

   + Megismerkedhetsz az olvasóiddal, mikor nincs előttük a bloggeres álca. Ha valaki kommentet ír vagy bejegyzést a blogra, akkor komolyabb, viszont mivel a facebookot chatelésre is használjuk, általában a sok röhögéstől megvadulunk, tehát a csoportban is jobban adják igazi önmagukat az olvasók.

  + Az olvasóid megismerhetik egymást. Beszédtémájuk van, mindketten szeretik a blogodat, és, hogyha elkezdenek beszélgetni az egyik bejegyzésed alatt, akkor könnyen megeshet, hogy összerázódnak, és privátban folytatják a beszédet, amit a posztod alatt elkezdtek. És milyen szép dolog már, hogy segítettél az egymásra találásukban. (Ez elég nyálas, ugye?)

  + Ha csoportot csinálsz, akkor a tagok automatikusan kapják az értesítéseket a posztokról, így nagyobb az esély, hogy elolvassák, amit írsz, hiszen jóllehet, hogy fontos.

   + Részletekkel kárpótolhatod őket a késésért.

   – Hajlam arra, hogy sok felesleges és idegesítő dolgot posztolj, ami abszolút nem érdekli őket, és így elegük lesz belőled.

  – Itt nem fog minden rólad szólni, nem csak a te idézeteiddel, verseiddel, képeiddel lesz tele a csoport, de helyébe kapsz egy közösséget, egy csapatot.

LÁJKOLHATÓ OLDAL

 + Itt minden rólad fog szólni, egoisták előnyben. Az olvasók általában túl merevnek, barátságtalannak találnak egy ilyen oldalt, és nem fognak kommenteket írni, és bejegyzéseket se tudnak pötyögni.

   + Könnyebb rátalálni. Megesik, hogy csoportokra is rátalálunk, de azoknak nem látjuk a tartalmát, viszont egy ilyen oldalnak láthatóak a bejegyzései, tehát könnyen lehet, hogy beleszeretünk egy blogba/bloggerbe ezalapján.

    + Nincsenek viták.

    –/+ (de ez azért inkább negatív) Nem ismerheted meg az olvasóidat, nem fogtok közösséget alkotni

   – Ha új bejegyzést teszel közzé, nem kapnak értesítést a rajongóid, csak a hírfolyamukban fog megjelenni a poszt, amit nem kis eséllyel hagynak figyelmen kívül.

   Összeségében mindkettőnek van árnyoldala, de pozitív jellemzői is. Megmondom őszintén, hogy én abszolút csoport-párti vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem lájkolom az oldalakat, csak egyszerűen én szeretem a csoportok hangulatát, ami barátságos, és van sor ismerkedésre.

   Tehát így a cikkem végén leírom, hogy szerintem fantasztikus ez a blogos közösség, és rettentően jó dolog, hogy a bloggerinák megtalálhatóak a facebookon is, hiszen így elérhetőbbé válnak. Hiszen a blogos hirdetőcsoportokban nemcsak rengeteg olvasnivaló és érdekfeszítő poszt lelhető fel, hanem (majdnem) mindenki nagyon segítőkész, legyen szó trailerről, designról, bétázásról, véleményezésről. És, ami a legfontosabb, lehetőség van ismerkedésre is (eddigi három blogos barátnőmmel – remélem, nevezhetem M.-t, K.-t és B.-ot így – ez az oldal hozott össze).

Szóval ne habozz: csatlakozz te is facebookos köreinkhez, megértő és nyitott közösség vagyunk (igyekszünk lenni)!

Bemutatkozás – Maffia

Sziasztok!

   A szemfülesebbek, akik felnéztek az oldalra észrevehették, hogy a megszokott ötösfogat mellett ott díszeleg egy idegen név is. Na igen, az lennék én, Maffia. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen csodás csapat része lehetek, és a lányok érdemesnek találtak arra, hogy felvegyenek, tényleg rendkívül megtisztelő, és remélem, nem fognak csalódni bennem. De mindenesetre három hétig, a próbaidő lejártáig itt leszek.

   Igazából egyáltalán nem fogok magamról beszélni, haha, becsaptalak titeket, a cím hazudik, mert ez nem egy bemutatkozás. Ennek az oka igazából az, hogy egyszerűen képtelen vagyok ilyet írni, a legfontosabb információ, ami nem túl személyes, és pillanatnyilag ezsembe jut, az az, hogy utálom az ilyesmit (meg amikor a lányokkal beszéltünk, az volt Briana első kérdése, milyen magas vagyok, gondolom, ez is fontos lehet, szóval 169,7 cm vagyok, direkt megmértem pontosan :D).  Meg nem látom szükségét annak, hogy tudjátok, ki vagyok a magánéletben, milyen vagyok, mit csinálok, hiszen nektek, olvasóknak én egy kritikus leszek, és szerintem elég, hogyha ennyit tudtok rólam. De hogyha mégis, valamilyen elmebeteg oknál fogva, szeretnétek jobban megismerni, akkor kukkantsatok be a másik blogomba (katt ide a Kaktuszfáért!).

   Szóval, igen, kritikákat tudtok tőlem rendelni, egyszerre öten, ennyi lesz a limit, és az utána érkező rendeléseket nem fogom figyelembe venni. Mivel általában minden blogot ízekre szedek, ezért nyilván nem egy nap alatt lesz meg a kritika, hanem akár két hétig vagy hónapig is várni kell rá, sajnálom.

   Illetve várhatóak tőlem ajánlók, sőt akár interjúk is, illetve a héten még szeretném feltenni azt a cikket, amit a lányoknak küldtem el a szerkesztőfelvételre. És amúgy van egy tucat ötletem, meg totál lelkes vagyok, csak nem éppen a leggyorsabb.

   Ölel benneteket,

   Maffia

Helyzetjelentés, avagy LisBeth eltűnése

Drága Álmodozók!

Ezt a kis bejegyzést a magam nevében írom, hogy tájékoztatást adjak hollétemről. 

Először is rettenetesen sajnálom, hogy a nyár lezártával az én aktivitásom is eltűnt, de új iskolát kezdtem, új tanárokkal, új osztállyal... (ismeritek, gondolom). Természetesen szeptember első heteiben még boldogan gondoltam a bloggerre, rátok, mindenre itt és a folytatásra is. 

Ez egy huszárcsapásként megváltozott, az életem teljesen a tetejére állt, mikor is a legjobb barátnőmet először megműtötték, majd kiderült, hogy nagyon beteg; ezt értsétek úgy, hogy kemoterápiás kezelésre szorul. A mai napig nem sikerült felfognunk, hogy hogyan történhetett ez, miért nem vették észre az orvosok hamarabb, de az élet sajnos megy tovább, így vagy úgy. 

Amikor éppen nem iskolában vagyok, vagy tanulok, akkor vele töltöm az időm, s próbálunk elvonatkoztatni a kórház szagától, az ápolók milyenségétől és attól, hogy szájmaszkban kell tengetnünk az időnk nagy részét.

Hogyan tovább?

Még én sem tudom, mi lesz ezután velem és a bloggerrel. Egyenlőre a csapat tagja maradok, de nem leszek aktív, amit tényleg nagyon sajnálok. Ha a DTD-ből kilépnék, akkor az oldalról is ki fogok, megszüntetve a fiókomat, hiszen már csak ezt csináltam rendszeresen.

Szebb napokat és szép maradék őszi szünetet kívánok nektek, drágák!

Lis

Igénytelenből igényes kritikusok? - LisBeth válaszol

Az elmúlt hetekben, hónapokban a szokottnál több design és kritika-oldalt látogattam, mivel kíváncsi természetemnél fogva, szeretek bele-belepillantani mások munkájába, s ezzel is okítani magam.

Ebben a cikkben arról szeretnék írni nektek, ami sok szomorúsággal töltött el, mégpedig az igénytelen véleménynyilvánítások/kritika-blogok, s ezt, hogyan kerüljük el.

Természetesen mindenki ejt hibákat, még a legprofibb írópalánták is, néhol elmarad a vessző, ez rendben van. A gond, szerény véleményem szerint ott kezdődik, amikor valaki kritikusnak áll, miközben a „muszáj” szót még mindig „ly”-nal írja, valamint az alapvető írásjeleket is elhagyja, vagy teljesen rossz helyre szórja őket, mintha egy hurrikán csapott volna le az írására.

Hagyjuk el az igénytelenséget!

Első és legfontosabb dolog, hogy rendezzük a saját kertünket – átvitt értelemben. Ha tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk helyesírás-bajnokok, nem teljesen tiszta, hol, mikor, miért kell az írásjeleket használni, akkor próbáljuk fejleszteni a tudásunkat, s ne egyből egy kritika-blogba vágjunk bele! Ahhoz, hogy napról-napra jobbak legyünk, tágítsuk az ismereteinket könyvekkel, az is a hasznunkra válhat, ha az interneten keresgélünk nyelvtan-magyarázatokat, mert lehet, sikeresebben ragadnak ránk a dolgok, mint az unalmas nyelvtanórákon. Amikor már úgy gondoljuk, elég érettek, okosak, bölcsek vagyunk, készítsünk egy irományt – akár kritika, fanfiction, történet, cikk, stb. –, kérjünk véleményt egy általunk is elismert embertől, akár barát, családtag, bloggeren valaki. Ha az a bizonyos második fél meg van elégedve a munkákkal, továbbá biztosak vagyunk benne, hogy nem köntörfalazik, belecsaphatunk az eredeti tervünkbe.

Egyedül vagy csapatban?

Személy szerint a csapat mellett tenném le a voksom, s nem csak azért, mert egy remek kis csoport tagjának mondhatom magam.

Előnyök: bármikor segítséget kérhetünk a többiektől, valószínűleg szívesen állnak a rendelkezésünkre, tanácsokkal láthatjuk el egymást, valamint új barátokra tehetünk szert! Ha nincs mindig ötletünk, kedvünk egy új bejegyzéshez, nem kell aggódni, hiszen valaki csak oszt meg majd valamit. „Kritikusként” nem mindannyiunk ért a design-kivitelezéséhez, tehát nem kell folyton azon aggodalmaskodnunk, ki fogja elkészíteni a kinézetet.

Hátrányok: ha nem kedveljünk a sok embert magunk körül, akkor bizonyára nem csapat-munkára születtünk. Igazából én úgy gondolom, nem sok negatívuma van az együtt-dolgozásnak, kivéve, ha nem szeretjük az efféle dolgokat, de akkor már csak nem jelentkezünk 20. szerkesztőnek egy oldalhoz.

Annak, aki nem szeret társulni, megvan a joga ahhoz, hogy egyedül nézzen szembe a blogger-világával.

Előnyök: magunk urai lehetünk, nem kell alkalmazkodunk senkihez. Úgy intézhetjük az oldalunk kinézetét, ahogy mi jónak látjuk, nem szállhat vitába velünk senki.

Hátrányok: nekünk kell gondoskodni a design-fejlécről, még akkor is, ha ehhez analfabéták vagyunk, keresnünk kell szerkesztőket, akik szíves-örömest elvégzik a „piszkos munkát” helyettünk. Ha elakadunk, s nem ápolunk különösebb kapcsolatot semmilyen bloggerrel, bloggerinával, magunkra maradunk, amiből az következik, hogy minden gondunkat nekünk kell elhárítani.

Döntöttünk – új blogot indítunk egyedül

Létrehoztuk az oldalt, a számunkra fontos modulok kikerültek, talán már a kinézet is a toppon van. Elkeserítő hibákba eshetünk az által, ha a fülszövegben, bemutatkozó modulban is rengeteg nyelvtan-helytelenség van, illetve azzal is kiábrándíthatjuk a leendő rendelőket, ha a rendelés menetének a leírása is merő igénytelenség.

Ne csak a kezünkből kiadott kritikákra figyeljünk, hanem az általunk kreált blogra is! Az első benyomás a legfontosabb, hiszen az odatévedő a bemutatkozó-szöveg alapján fog megítélni minket, s eldönteni, rendel-e tőlünk vagy sem. Hibákkal ömlesztett oldaltól értelemszerűen kevesen fognak véleménynyilvánítást kérni, hiszen a minőség a fontos mindenekfelett!  Alakítsuk a blogunkat barátságossá, ügyeljünk a helyesírásra, vegyünk elő a legkedvesebb modorunkat és már jöhetnek is a megrendelők!

Döntöttünk – csatlakozunk egy, már meglévő bloghoz

Egy desing/kritika oldal újabb tagjának lenni természetesen sokkal egyszerűbb, hisz a kinézet adott, jó esetben ez az igényesség teljes százalékával együtt jár, tehát nekünk semmi más dolgunk nincs, mint megvillantani a tudásunkat az olvasók felé is. Manapság számtalan társaság szerkesztőfelvételt hirdet, így egy csapatba bekerülés aránya sokkal nagyobb, mint amilyen pár hónappal ezelőtt volt. Ha már bekerültünk a csapatba, az azt jelenti, pár embert már meggyőztünk, ezt kamatoztatva további rendeléseket kapunk majd az oldal látogatóitól.

Ha elkerült minket a szerencse, ne essünk kétségbe, hiszen lehet, máshol megfelelünk. Felettébb csúnya dolog, hogy egy olyan blogot, akik elutasítottak bennünket, később ócsárolunk, hiszen ezzel magunkat járatjuk le, s nem az oldalt. Érdemes elgondolkodnunk, mi lehetett a hiba, ami miatt úgy gondolták, nem szeretnének velünk dolgozni, latolgassunk, s próbálkozzunk máshol!

Kezdő kritikusok által elkövetett hibák:

 

·         helyesírás nem léte – vesszőket nem ismernek, ezáltal alig használnak bármiféle írásjelet, „mindig”-ből „mindíg” lesz, ezt a „muszáj”-ból „muszály”, „ijedtség”-ből „ilyedtség”, s ezt a végtelenségig lehetne fokozni.

·         szóismétlések, fogalmazáshiány – mindenki találkozott már olyan bloggal, ahol a fogalmazás kimerült abban – „Tetszik a fejléced, szépek a figurák. A cím nem tetszik, viszont a textúra szintén tetszik.”

·         igénytelenség, minőségtelenség – az előbbi ponthoz szervesen kapcsolódik, hiszen a fenti példa igazolja azt, hogy a kritikus nem igazán bővelkedik véleménnyel, vagy nem tudja azt megfogalmazni. Ha nem adunk a kritika-kérőnek tanácsokat, akkor az egész munkánkat dobhatjuk a kukába, ugyanis nem tudja, min és hogyan kellene pontosan változtatni.

·         összesen 10 sorban fogalmazzák meg az egész mondanivalójukat

·         csak dicsérnek

Úton az igényes kritikusok felé

Összeszedetten (ne mondjunk ellent magunknak, hiszen ez által kételkedhetnek bennünk), bántás nélkül írjuk le a véleményünket az adott blogról. Segítsük az írót tanácsokkal, mivel tehetné jobbá az oldalát. Kifejtett mondatokkal adjuk a tudtára, a tetszésünket, nemtetszésünket. A folytonos dicséretnek nagy ára van – nem tanulják meg elfogadni a negatívabb kritikát, nem fejlődnek, nem lesznek jobbá.

Világítsunk rá kedvesen a javítandó dolgokra, ha minden egyes bloggernek, bloggerinának el kell mondani, miként kell a veszőket alkalmazni, akkor tegyük meg. Egy idő után valóban őrlő ugyanazokat a tanácsokat adni, de csak nekünk, mint kritikaíróknak, elcsépeltek, hiszen a megrendelőnek lehet, minden, amit írunk, újként hat.

Akármilyen borzalmas irománnyal állunk szemben, nem szabad azt érzékeltetni, hogy mi jobbak vagyunk valamiben is, hiszen ez nem csak lekezelő, még bántó is, mi is bármikor hibázhatunk, ezt ne feledjük!

Ha valamit kifogásolunk egy adott blogon – legyen az vesszőhiba, mondatszerkesztés – tüzetesen nézzük át írottjainkat, ügyeljünk arra, mi ne kövessük el a kritizált hibát, ettől kevés kínosabb dolog van.

Próbáljunk mindenről kialakítani véleményt, itt gondolok a történeten belüli dolgokra. Ne cövekeljünk le az elcsépelt megjegyzéseknél (helyesírás, cselekmény), osszuk meg, hogy milyen az alaptörténet, s annak megvalósítása, ha a szereplők említésre méltóak, róluk is írhatunk bátran, ragadjunk meg mindent, ami negatívan, vagy pozitívan megérintett minket.

Ti elégedettek szoktatok lenni a kért kritikátok tartalmával?

Sok puszi és ölelés,

Lis