Igénytelenből igényes kritikusok? - LisBeth válaszol

Az elmúlt hetekben, hónapokban a szokottnál több design és kritika-oldalt látogattam, mivel kíváncsi természetemnél fogva, szeretek bele-belepillantani mások munkájába, s ezzel is okítani magam.

Ebben a cikkben arról szeretnék írni nektek, ami sok szomorúsággal töltött el, mégpedig az igénytelen véleménynyilvánítások/kritika-blogok, s ezt, hogyan kerüljük el.

Természetesen mindenki ejt hibákat, még a legprofibb írópalánták is, néhol elmarad a vessző, ez rendben van. A gond, szerény véleményem szerint ott kezdődik, amikor valaki kritikusnak áll, miközben a „muszáj” szót még mindig „ly”-nal írja, valamint az alapvető írásjeleket is elhagyja, vagy teljesen rossz helyre szórja őket, mintha egy hurrikán csapott volna le az írására.

Hagyjuk el az igénytelenséget!

Első és legfontosabb dolog, hogy rendezzük a saját kertünket – átvitt értelemben. Ha tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk helyesírás-bajnokok, nem teljesen tiszta, hol, mikor, miért kell az írásjeleket használni, akkor próbáljuk fejleszteni a tudásunkat, s ne egyből egy kritika-blogba vágjunk bele! Ahhoz, hogy napról-napra jobbak legyünk, tágítsuk az ismereteinket könyvekkel, az is a hasznunkra válhat, ha az interneten keresgélünk nyelvtan-magyarázatokat, mert lehet, sikeresebben ragadnak ránk a dolgok, mint az unalmas nyelvtanórákon. Amikor már úgy gondoljuk, elég érettek, okosak, bölcsek vagyunk, készítsünk egy irományt – akár kritika, fanfiction, történet, cikk, stb. –, kérjünk véleményt egy általunk is elismert embertől, akár barát, családtag, bloggeren valaki. Ha az a bizonyos második fél meg van elégedve a munkákkal, továbbá biztosak vagyunk benne, hogy nem köntörfalazik, belecsaphatunk az eredeti tervünkbe.

Egyedül vagy csapatban?

Személy szerint a csapat mellett tenném le a voksom, s nem csak azért, mert egy remek kis csoport tagjának mondhatom magam.

Előnyök: bármikor segítséget kérhetünk a többiektől, valószínűleg szívesen állnak a rendelkezésünkre, tanácsokkal láthatjuk el egymást, valamint új barátokra tehetünk szert! Ha nincs mindig ötletünk, kedvünk egy új bejegyzéshez, nem kell aggódni, hiszen valaki csak oszt meg majd valamit. „Kritikusként” nem mindannyiunk ért a design-kivitelezéséhez, tehát nem kell folyton azon aggodalmaskodnunk, ki fogja elkészíteni a kinézetet.

Hátrányok: ha nem kedveljünk a sok embert magunk körül, akkor bizonyára nem csapat-munkára születtünk. Igazából én úgy gondolom, nem sok negatívuma van az együtt-dolgozásnak, kivéve, ha nem szeretjük az efféle dolgokat, de akkor már csak nem jelentkezünk 20. szerkesztőnek egy oldalhoz.

Annak, aki nem szeret társulni, megvan a joga ahhoz, hogy egyedül nézzen szembe a blogger-világával.

Előnyök: magunk urai lehetünk, nem kell alkalmazkodunk senkihez. Úgy intézhetjük az oldalunk kinézetét, ahogy mi jónak látjuk, nem szállhat vitába velünk senki.

Hátrányok: nekünk kell gondoskodni a design-fejlécről, még akkor is, ha ehhez analfabéták vagyunk, keresnünk kell szerkesztőket, akik szíves-örömest elvégzik a „piszkos munkát” helyettünk. Ha elakadunk, s nem ápolunk különösebb kapcsolatot semmilyen bloggerrel, bloggerinával, magunkra maradunk, amiből az következik, hogy minden gondunkat nekünk kell elhárítani.

Döntöttünk – új blogot indítunk egyedül

Létrehoztuk az oldalt, a számunkra fontos modulok kikerültek, talán már a kinézet is a toppon van. Elkeserítő hibákba eshetünk az által, ha a fülszövegben, bemutatkozó modulban is rengeteg nyelvtan-helytelenség van, illetve azzal is kiábrándíthatjuk a leendő rendelőket, ha a rendelés menetének a leírása is merő igénytelenség.

Ne csak a kezünkből kiadott kritikákra figyeljünk, hanem az általunk kreált blogra is! Az első benyomás a legfontosabb, hiszen az odatévedő a bemutatkozó-szöveg alapján fog megítélni minket, s eldönteni, rendel-e tőlünk vagy sem. Hibákkal ömlesztett oldaltól értelemszerűen kevesen fognak véleménynyilvánítást kérni, hiszen a minőség a fontos mindenekfelett!  Alakítsuk a blogunkat barátságossá, ügyeljünk a helyesírásra, vegyünk elő a legkedvesebb modorunkat és már jöhetnek is a megrendelők!

Döntöttünk – csatlakozunk egy, már meglévő bloghoz

Egy desing/kritika oldal újabb tagjának lenni természetesen sokkal egyszerűbb, hisz a kinézet adott, jó esetben ez az igényesség teljes százalékával együtt jár, tehát nekünk semmi más dolgunk nincs, mint megvillantani a tudásunkat az olvasók felé is. Manapság számtalan társaság szerkesztőfelvételt hirdet, így egy csapatba bekerülés aránya sokkal nagyobb, mint amilyen pár hónappal ezelőtt volt. Ha már bekerültünk a csapatba, az azt jelenti, pár embert már meggyőztünk, ezt kamatoztatva további rendeléseket kapunk majd az oldal látogatóitól.

Ha elkerült minket a szerencse, ne essünk kétségbe, hiszen lehet, máshol megfelelünk. Felettébb csúnya dolog, hogy egy olyan blogot, akik elutasítottak bennünket, később ócsárolunk, hiszen ezzel magunkat járatjuk le, s nem az oldalt. Érdemes elgondolkodnunk, mi lehetett a hiba, ami miatt úgy gondolták, nem szeretnének velünk dolgozni, latolgassunk, s próbálkozzunk máshol!

Kezdő kritikusok által elkövetett hibák:

 

·         helyesírás nem léte – vesszőket nem ismernek, ezáltal alig használnak bármiféle írásjelet, „mindig”-ből „mindíg” lesz, ezt a „muszáj”-ból „muszály”, „ijedtség”-ből „ilyedtség”, s ezt a végtelenségig lehetne fokozni.

·         szóismétlések, fogalmazáshiány – mindenki találkozott már olyan bloggal, ahol a fogalmazás kimerült abban – „Tetszik a fejléced, szépek a figurák. A cím nem tetszik, viszont a textúra szintén tetszik.”

·         igénytelenség, minőségtelenség – az előbbi ponthoz szervesen kapcsolódik, hiszen a fenti példa igazolja azt, hogy a kritikus nem igazán bővelkedik véleménnyel, vagy nem tudja azt megfogalmazni. Ha nem adunk a kritika-kérőnek tanácsokat, akkor az egész munkánkat dobhatjuk a kukába, ugyanis nem tudja, min és hogyan kellene pontosan változtatni.

·         összesen 10 sorban fogalmazzák meg az egész mondanivalójukat

·         csak dicsérnek

Úton az igényes kritikusok felé

Összeszedetten (ne mondjunk ellent magunknak, hiszen ez által kételkedhetnek bennünk), bántás nélkül írjuk le a véleményünket az adott blogról. Segítsük az írót tanácsokkal, mivel tehetné jobbá az oldalát. Kifejtett mondatokkal adjuk a tudtára, a tetszésünket, nemtetszésünket. A folytonos dicséretnek nagy ára van – nem tanulják meg elfogadni a negatívabb kritikát, nem fejlődnek, nem lesznek jobbá.

Világítsunk rá kedvesen a javítandó dolgokra, ha minden egyes bloggernek, bloggerinának el kell mondani, miként kell a veszőket alkalmazni, akkor tegyük meg. Egy idő után valóban őrlő ugyanazokat a tanácsokat adni, de csak nekünk, mint kritikaíróknak, elcsépeltek, hiszen a megrendelőnek lehet, minden, amit írunk, újként hat.

Akármilyen borzalmas irománnyal állunk szemben, nem szabad azt érzékeltetni, hogy mi jobbak vagyunk valamiben is, hiszen ez nem csak lekezelő, még bántó is, mi is bármikor hibázhatunk, ezt ne feledjük!

Ha valamit kifogásolunk egy adott blogon – legyen az vesszőhiba, mondatszerkesztés – tüzetesen nézzük át írottjainkat, ügyeljünk arra, mi ne kövessük el a kritizált hibát, ettől kevés kínosabb dolog van.

Próbáljunk mindenről kialakítani véleményt, itt gondolok a történeten belüli dolgokra. Ne cövekeljünk le az elcsépelt megjegyzéseknél (helyesírás, cselekmény), osszuk meg, hogy milyen az alaptörténet, s annak megvalósítása, ha a szereplők említésre méltóak, róluk is írhatunk bátran, ragadjunk meg mindent, ami negatívan, vagy pozitívan megérintett minket.

Ti elégedettek szoktatok lenni a kért kritikátok tartalmával?

Sok puszi és ölelés,

Lis

Elkészült rendelések - Lexie

Sziasztok!

Elkészültem két fejléccel, néhány rendezett képpel, és könyvborítóval, remélem elnyeri a Ti tetszéseteket is :)

(LINK)

(LINK)

Kritika - LisBeth

Stella L. Brandy – Unatkozó gimnazista

Kinézet és első benyomás a blogról:

Már elég rég volt (egy-két hete), hogy megpillantottam először a blogodat, szóval nem tudom, mi is lehetett az első reakcióm, viszont abban biztos vagyok, hogy valami ehhez hasonló – „Hú, de gyönyörű!”. A színvilág tökéletes, nagyon szeretem ezt a világos-kávébarnát, a vintage stílusról nem is beszélve! A képek összevágása és összemosása nagyszerű, külön ötletes, hogy bal oldalt még folytatódik a fejléc a – gondolom – saját képeiddel, ilyen megoldással még eddig nem találkoztam. Ha már ez egy kritika, akkor keresek a kákán is csomót, találtam egy aprócska hibát, mely a cím elhelyezése. Szívem szerint egészen a jobb alsó sarokba igazítanám, így nem lenne zsúfolt helyen sem és talán jobban is el lehetne olvasni.

A bemutatkozó szöveghez választott gif is szenzációs, mind színekben, mind stílusban. A tartalmát tekintve megkapó, szerintem, aki hozzád téved, s veszi a „fáradtságot”, hogy elolvassa, az belepillant a tartalomba is. Egyetlen dologra hívnám fel a figyelmed, hogy az elején egymás után háromszor is szerepel a „blog” szócska, tanácsolnám az egyiket lecserélni egy „oldal”-ra, vagy egyéb szinonimára. Ha már minden tökéletes, legyen ez is az!

Mindig is tetszettek az olyan elérhetőségek, melyeket az adott oldal logóira kattintva lehet elérni, ízlésesek, s figyelemfelkeltőbbek, mintha csak egy link lenne odabiggyesztve.

A Pangea kialakulását is végignézve, szerintem te is egyetértesz velem, hogy ez az eddigi legszebb fejléced.

Már a „Föld”-nél is megtetszett a humoros felfogásod/nyelvhasználatod, mert én is hasonló típusú ember vagyok, ám ez igazán a „Földlakó” résznél teljesedett ki. Itt több vesszőhiányt felfedeztem – „valamint” elé vessző kell, ahogy „remélem” után is.

(Nagyon sok boldogságot kívánok neked és párodnak, s biztos vagyok benne, hogy szerelmetek örökké fog tartani, hiszen a születésnapomon találtatok egymásra!)

Összességében: csodálatos kinézet, csodálatos design-nal!

Értékelés: 10/10

Tartalom:

Nem igazán olvasok személyes blogokat, valójában a te oldalad az első, ami a „kezembe akadt”.

A fogalmazási módod jó, bár néhol vannak silányabb részek, ezeket tüzetesebb végigolvasással, simán ki lehet küszöbölni. Hibáid közé tudnám a vesszőket sorolni, több helyen is elhagytad őket, ahova márpedig ki kell tenni. Ilyenek a rejtett „hogy”-ok, vannak mondatrészek, ahol ki lehet hagyni ezt a szót, de a vele járó írásjel maradandó. Továbbá a fent is említett „valamint” előtt is rendszerességgel nem teszel vesszőt.

Ha egy adott témát jobban elkezdesz boncolgatni, beleesel abba a hibába, melybe oly sok más írópalánta is, ez pedig a szóismétlés.

„Középiskolában földrajzot tanulni az számomra egy kínzás volt - nem is igazán tanultunk (puskáztuk az egészet és rizsáztunk), nem is igazán tanítottak.”

Próbálj szinonimákat alkalmazni, esetleg többször átolvasni a bejegyzéseidet, mielőtt kiteszed őket. Az is segíthet, ha nem aznap osztod meg őket, amelyik nap megírtad, így másnap/harmadnap „üres” fejjel objektívebben láthatod az irományod, valamint az „az” szócskát kitörölném, s vesszőt tennék a helyére.

Könyvek, filmek, sorozatok: teljesen meg voltam elégedve a részek tartalmaival, a legtöbbet szépen kifejtetted, elmondtad a véleményedet, melyet alátámasztottál érvekkel, szerintem minden megvan bennük, melyek arra sarkalhatják az embert, hogy elolvassák/megnézzék az általad ajánlott történeteket, vagy ne.

Gyakori hibáid közé még a kettős pontok utáni nagy kezdőbetűt tudnám sorolni.

„Nem volt érdekes, nem volt benne olyan, ami miatt azt mondtam volna, hogy: Igen, tényleg jó ez a földrajz.” – a kettőspont voltaképpen úgy működik, mint a sima vessző, vagy a pontosvessző, kisbetűvel folytatjuk a mondatot.

„Nem fogok előhozakodni a korokkal (a tanárokat nem akartam ebbe belekeverni, de megteszem, mert, megteszem), DE mégis fogok.” – egy mondaton belül cáfolod magad, szerintem szebb lenne, ha azt írnád – „Nem szeretnék előhozakodni a korokkal […], de mégis megteszem.”

„Szóval, kaptunk egy új tanárt, akit nem szép dolog, de: kiröhögtünk, […]„– „de” szócska után nem kell kettőspont.

A „Beszéljünk az…” rovatodhoz személy szerint tanácsolnék érdekfeszítőbb témákat is, melyek nem teljesen hozzád kapcsolódnak – itt gondolok a tanáraidra, iskoládra stb. –, hanem az egész diáktársadalomhoz. Eme kezdeményezés keretében akár érinthetnél komolyabb témákat, családon belüli bántalmazás, drogproblémák, lógás (stb.).

„Egyszervolt, hol nemvolt...” – „Egyszer volt, hol nem volt…” – a helyes.

Összességében: tartalmilag mindenképpen színes személyes blog, örülök, hogy kihívásokat is teljesítesz, a szóismétlésekre, valamint a mondatközi helyesírási hibákra próbálj figyelni, hogy ne vegyél le a bejegyzésed fényéből.

Értékelés: 10/7.5

Összesen: 20/17.5

Búcsúzom - Renee J.

Drága Álmodozók!

Közel sem olyan hosszadalmas gondolkozás és mérlegelés után döntöttem úgy, hogy itt hagyom a bloggervilágot – ezúttal végleg.
Tudom, egyszer ezt már eljátszottam, s akkor jómagam is meg voltam győződve arról, hogy sikerül magam távol tartani a kritikaírástól, de ez nem teljesen így történt.
Töröltem a blogger profilomat, ezáltal a blogaimat, és még az e-mail címemet is, de pár hónappal később már újra alávetettem magam a munkának. Akkor sem gondoltam át, hogy mit teszek, hirtelen döntéseket hoztam, magam mögött hagyva mindent.

S, hogy ez miért olyan meglepő számomra? Azt kell, hogy mondjam; ez az élet bármely másik területén egyáltalán nem jellemző rám, nem mondhatja senki, hogy mindent olyan hamar, és meggondolatlanul feladok.
Igen, azt is tudom, hogy ez miért van: ebben a világban teljesen más vagyok, mondhatni másnak adom ki magam. Rájöttem, hogy emellett homályba vész az igazi életem, az igazi családom, barátaim. Foghatnám a tanulásra, vagy az időhiányra, de ez már csak színtiszta mentegetőzés lenne, mert valljuk be bátran, kiöregedtem már a szakmából, így átadom a helyem a fiatal íróknak. Szép volt, jó volt – de elég volt!

Hagy meséljek egy kicsit a rövid „pályafutásomról”. Még 2012/2013 környékén nyitotta meg kapuit az első blogom, ami szégyentelenül sablonos volt, amolyan szerelem első látásra. Jó, tudom ez még önmagában is lenne annyira szörnyű, csak hogy ez egy fanfiction volt. S mind tudjuk, annyi ehhez hasonló történet van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Én is így kezdtem, majd egy új ötletet követően belekezdtem egy másik sztori írásába, s így tovább. Kész káosz volt, ennyi blogot egyszerre tényleg nem lehet kezelni, hetente friss fejezetekkel ellátni az oldalt… 
Ezt a hercehurcát hamar meg is untam, így elkezdett érdekelni a kritikaírás. A véleménynyilvánításom mindössze annyiból állt, hogy pár sorban azt taglaltam mi az, ami tetszik, mert nem akartam megsérteni az írót.
Ezután a cikkekkel foglalkoztam, igaz, hogy azt sem tudtam, ez a fogalom mit takar.


Aztán – amikor már tudtam mi az a fejléc -, jelentkeztem szerkesztőnek a blogra, majd rövid itt töltött idő után a magánéletemre hivatkozva kiléptem. Aztán újra kedvet kaptam. Azt hittem, hogy megújult erővel újra tudom kezdeni, és a lelkesedésem – ha máskor nem, majd most – „örökké” fog tartani. Félek, hogy rövid időm belül újra kedvet kapok majd, és újra bele szeretnék vágni. Biztosíthatlak Titeket a felől, hogy bármennyire is visszahúz, majd a szívem nem fogom folytatni tovább, mert már annyiszor megpróbáltam, de ez nem nekem való – mint mondtam; öreg vagyok én már ehhez.

Köszönöm, hogy egy fantasztikus design blog tagja lehettem, még mindig érthetetlen, hogy mivel érdemeltem ezt ki, de hálásabb nem is lehetnék a lehetőségért, és nem utolsó sorban a tapasztalatért. Nem hagynám cserben a lányokat, ha azt hinném, hogy nem boldogulnának nélkülem, de ez nem így van. Elnézést kérek mindenkitől, akinek megígértem, hogy elkészítem a kritikát a történetéről. További jó blogolást kívánok Mindenkinek! 

Elvihető fejlécek - Lexie

Sziasztok!

Újra aktív vagyok, lehet rendelni! Addig is, elkészítettem pár elvihető fejlécet, cím/színvilág cserélhető. Kommentben vagy emailben lehet értük jelentkezni.

Ölel Mindenkit,

Lexie

Kritikák - LisBeth

Girl Blogger – North Atlantic Military School

Kinézet és első benyomás a blogról:

Nincs igazán sok mondanivalóm ehhez a részhez, hiszen nincs semmi, amiről véleményt tudnék kinyilvánítani. Szerintem érdemes lenne elgondolkodnod egy teljes design átalakításon, fejléccel együtt, hiszen most már sajnos a kinézet alapján is ítélnek a blogodra tévedők, s előfordulhat, ha nincs ilyened, akkor bele sem kukkantanak a történetedbe.

Fülszöveget is érdemes lenne hozzáadnod a sidebar-hoz, az alapján kicsit megismerhetjük az irományodat, mire számíthatunk tőled, továbbá a rendszeres olvasók, chat modul is jól jöhet.

Összességében: új design feldobná az oldaladat.

Értékelés: -

Történet:

Az első legszembetűnőbb, hogy 6 fejezeted van, mégis szuper-gyorsan letekertem a prológushoz, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon-nagyon rövid bejegyzéseket hozol. Az összes részt nagyjából normális hosszúsággal két fejezetbe lehetne összetenni.

„Ha valaki olyan életet él mint én az önként és dalolva hagyja el szüleit,hogy katonai suliba járjon.Hàt,igen mások szerint lehet hülye vagyok,hogy elhagyom azt a házat ahol mindent megkaptam,de aki igazán ismer tudja,hogy az életem csupa hazugság és veszekedés ezért is döntöttem úgy hogy hàtra hagyva a cuki ruháimat és cipőimet elhúzok egy Észak Atlantai katonai suliba.”

A prológusodat egy az egyben kimásoltam, hiszen nem valami tartalmas, mégis rengeteg hibát leltem fel benne. A „mint”, az „ahol”, az „ezért”, a „hogy” szavak előtt vessző van, ezeket rendszerint elhagyod. Továbbá az írásjelek után minden körülmény között szóközt teszünk! A „hülye” szó előtt ebben a helyzetben vessző dukál, hiszen a „hogy”-ok néha elhagyhatóak, de a velük járó írásjelek nem. Javítva valahogy így nézne ki ez a pár sor:

„Ha valaki olyan életet él, mint én és önként, dalolva hagyja el szüleit, hogy katonai suliba járjon. Hát, igen mások szerint lehet, hülye vagyok, hogy elhagyom azt a házat, ahol mindent megkaptam, de aki igazán ismer, tudja, hogy az életem csupa hazugság és veszekedés, ezért is döntöttem úgy, hogy hátra hagyva a cuki ruháimat és cipőimet elhúzok egy Észak Atlantai katonai suliba.”

Figyelj a szóismétlésekre, mert egy idő után zavaróak és élvezhetetlenné teszik a fejezeteket, valamint a „hogy”-okat is redukálhatnád, hiszen ezekből is jó sok olvasható.

„Leszálltam a gépről majd a csomagom felvéve kezdtem el keresni az ezredest aki elvisz a táborba.
-Khm...te vagy Lia?-kocogtatja meg valaki a vállam.Hátra fordulva egy kék szemű istennel találom szembe magam

-Igen.-mondom félénken. Úristen szerintem beteg vagyok.Nem szoktam félénk lenni.

-Dark százados vagyok én viszlek el a suliba.

-Minden százados ilyen helyes?

Úristen ezt most hangosan is kimondtam?!

-Nem hinném.-mondta nevetve és kacsintott egyet.

-Hé ne nevess!-vágom hátba, de szerintem meg se érezte annyira izmos.Vajon meg van mind a nyolc kockája?Na jó Lia állítsd le magad!!

-Inkább menjünk.-mondja majd a bőröndöm felkapva indul egy olyan katona mintájú dzsiphez.”

A mondat eleji gondolatjelek után szóköz van, ha a mondatok közé ékelsz egyet, akkor az elé és mögé is kell space-t tenni, ezeket minden esetbe rosszul írod, ha nem vagy biztos magadban, kérhetsz bátran segítséget. „Aki”, „ami” előtt vessző van. A három pont után (…) szóközt ér használni, ezek úgy viselkednek, mint az egyéb írásjelek.

Szerintem egy századost, vagy bárkit, akinek magasabb rangja van, nem tegezünk, a katonaságnál főleg nem.

Felesleges több felkiáltó jelt tenned egymás után, ettől nem lesz határozottabb a felszólítás, és nyelvtanilag is helytelen.

„Katona mintájú” – szerintem a terepmintára gondoltál.

„Leszálltam a gépről, majd a csomagom felvéve kezdtem el keresni az ezredest, aki elvisz a táborba.
- Khm… te vagy Lia? - kocogtatja meg valaki a vállam. Hátra fordulva egy kék szemű istennel találom szembe magam.

- Igen. - mondom félénken. Úristen, szerintem beteg vagyok. Nem szoktam félénk lenni.

- Dark százados vagyok, én viszlek el a suliba.

- Minden százados ilyen helyes?

- Úristen ezt most hangosan is kimondtam?!

- Nem hinném. - mondta nevetve és kacsintott egyet.

- Hé, ne nevessen! - vágom hátba, de szerintem meg se érezte annyira izmos. Vajon meg van mind a nyolc kockája? Na, jó, Lia állítsd le magad!

- Inkább menjünk. – mondja, majd a bőröndöm felkapva indul egy olyan katona mintájú dzsiphez.”

„A családom k*rva gazdag,de szeretett nincs benne.” – a „de” szócska után vessző dukál, a „szeretet” szó pedig egy „t”-vel írandó, mert kettővel a „szeret” ige múltideje.

„1,minden üt csúnya egyenruhás emberek

2,nem tudom merre menjek

Na,mind1 elindulok a tömeg valahova csak kilyukadok.”

Veszők után, szóköz, nem győzöm ismételni. A „minden üt” szó ebben a formában teljességgel helytelen, inkább használd a „mindenütt”-öt. A „nem tudom” után szintén kell az előbb említett írásjel, valamint nem szép dolog egy irományba azt írni, hogy „mind1”, ez nem egy chat-beszélgetés, tiszteld meg az olvasóidat azzal, hogy kiírod a teljes szót!

Összességében: úgy véltem felfedezni, hogy egy olyan történetbe vágtad a fejszédet, amiről nem tudsz sokat. Ha szeretnél a katonai iskolákról írni, szerintem, informálódj előtte a szokásokról, emberekről és főleg a rendről. Minden mondatban van valamilyen hiba, ezeket próbáld kijavítani, illetve fejleszteni az írásod könyvek olvasgatásával. Ajánlanám a Word használatát, hiszen az a segítségedre lehet, s több kivetnivalótól is megkímélnéd magadat.

Értékelés: 10/5

E. Leila – Behind the scenes

Kinézet és első benyomás a blogról:

Az első, ami feltűnt a kinézeten, ahogy gondolom mindenkinek, a szín. Nos, engem ezek az árnyalatok egyáltalán nem nyűgöztek le, nem kedvelem az olajzöldet.

A fejlécről legelőször azt tudnám elmondani, hogy nagyon kicsi és túlzsúfolt. Rengeteg képet szerkesztettetek össze és ez nem vált az előnyére, a legtöbbről meg sem tudtam állapítani, miket is akarnak ábrázolni. A két főhős oldala szerintem jobban el van homályosítva, mint ahogy kellene, hogy legyen, s a cím elhelyezése sem lett a legtökéletesebb – elég mozgalmas helyre sikerült tennetek.

A háttérszínt mindenképpen a bejegyzések színeire állítanám, így a kettő nem ütne el, s szerintem szebb lenne. Továbbá az oldalsáv és a bejegyzéseket nem sötétbarnára készítettem volna el, hanem valami világosabbra, hogy az által lágyíthassa a kinézetet. A részek címe esztétikusabban mutatna, ha a betűtípusa megegyezne a címben használt „scenes” szóval, ezt a sidebar-ban található modulokról is el tudnám mondani.

A chat-boksz eléggé elüt a kinézettől, tehát az egyszerűség érdekében, s hogy ne kelljen mindig állítgatni, azt ajánlanám, hogy átlátszóra tedd a hátteret, így csak a linkek színével kell egy kicsit elbabrálni.

Nem találtam fülszöveget, melyben pár mondatban bemutatod a történeted, pedig szerintem ez egy jó kis lehetőség, valamint sokan nem szeretnek trailer-ekkel bajlódni.

Fejezetek: ehhez a modulhoz nem fűznék hozzá semmit normálesetben, de neked annyit tanácsolnék, hogy ne csak felsorold a fejezeteidet, hanem linkeld is őket oda, hogy ne kelljen annyit tekerni.

Trailer: a zene tetszett, találó volt, bár szinte ez volt az egyetlen momentuma az előzetesnek, amivel egyetértek. Zavaró volt, hogy csak képekkel tettétek tele a videót, így egy kép-montázsnak tűnt, továbbá a színátúszások sem igazán szépek. A négyzetrácsok, melyek mindent behálóztak nem emelték ennek a pár percnek a fényét és szerintem a gif-ek hiánya és a trailer hosszúsága miatt unalmas volt a videó.

Összességében: el tudnék képzelni egy szebb desgin-t és fejlécet az oldaladra, valamint a színvilágot is kicsit finomítanám.

Értékelés: 10/7

Történet:

A trailer alapján nem igazán számítottam nagyon egyedi irományra, hiszen eléggé ismert a blogger-világában az a fajta fanfiction, amikor egy lánynak valamelyik rokona híres, majd összejön az egyik bandatársával, valamint ki akar törni az őt belengő „szürke-egérke” mivoltból.

A prológus kifejezetten tetszett, jól fogalmazol, de rengeteg vessző-hibád van, továbbá a tőmondataidat is lehetne jócskán redukálni.

„Kidobtak a bandából. Akkor abban a pillanatban olyan volt mintha halálra ítéltek volna. Tudom nem viselkedtem a legszebben a többiekkel szemben, de ez azért mégis csak túlzás volt. Biztos vagyok benne, hogy ők is csöppentek már olyan helyzetbe ami padlóra küldte őket és egyszerűen az érzés is nyomasztó volt, hogy már soha többé nem tudnak felállni. Elfordultam tőlük, nem engedtem, hogy segítsenek, falat vonva magam köré éltem borús, előreláthatatlan napjaimat.”

Louis szemszögében még nem tűntek fel a tőmondatok, tehát ebben a részletben sem arra koncentrálódtam, hanem az írásjelek hiányára. Az aláhúzott szavak között vesszőket kellene tenni. A „mintha” előtt mindig van ez az írásjel, valamint az „ami”, „aki”, „ahol” stb. is ebbe a kategóriába tartozik. Jelen esetben a „tudom” után azért kell vesszőt tenni, mert ott egy rejtett „hogy” van és bár eme szó elhagyható, a velejáró írásjel marad.

„Kidobtak a bandából. Akkor abban a pillanatban olyan volt, mintha halálra ítéltek volna. Tudom, nem viselkedtem a legszebben a többiekkel szemben, de ez azért mégis csak túlzás volt. Biztos vagyok benne, hogy ők is csöppentek már olyan helyzetbe, ami padlóra küldte őket, és egyszerűen az érzés is nyomasztó volt, hogy már soha többé nem tudnak felállni. Elfordultam tőlük, nem engedtem, hogy segítsenek, falat vonva magam köré éltem borús, előreláthatatlan napjaimat.”

„[…] és nem merek kilépni ebből az évek óta fennállt kőrből és megmutatni végre ki is vagyok.” – az aláhúzott szót helyesen így írjuk: „körből”, hiszen az alap is rövid „ö”-vel írandó, a ragozás által nem válik hosszúvá.

A prológusban balra igazított volt a szöveg, míg a többi fejezetben középre. Egyik sem esztétikus, főleg nem a középre igazítás, az csak pár sornál lehet szép. Egy regény, melyet a kezedbe veszel, is sorkizárt, tehát ajánlanám neked is ezt az opciót, úgy kellemesebb ránézni a bejegyzésekre, valamint az olvasást is könnyíti, legalábbis szerintem.

„Pedig pont egy olyan döntést készülnek meghozni amihez az én hozzájárulásomra is szűkség lenne.”

Az „ami” elé vessző dukál, míg az aláhúzott szó helytelen – legyen inkább „szükség”!

„[…] ezzel az üggyel kapcsolatba.” – „kapcsolatban” a helyes.

„-Akkor? Mire jutott Ms Payne?-sóhajt egy nagyon a producer és elém tolja a szerződést. Szememmel végigfutom a sorokat. Döntenem kell. Úgy csinálok mintha az életem végéről kellene döntenem, pedig ez egy nagyszerű ajánlat.”

A párbeszédek elején a kötőjel után szóköz van, míg ha ezt a bizonyos írásjelet mondatok közé ékeled, akkor előtte, s utána is space-t kell tenni. Szerintem a „Ms Payne” a következőképpen lenne helyes – „Ms. Payne” – hiszen ez egy rövidítés. A „döntenem” szó helyett alkalmazhatnál egy szinonimát, vagy egy körül is írhatod, hogy elkerült a szóismétlést, továbbá, ahogy már említettem korábban a „mintha” előtt vessző van.

„- Akkor? Mire jutott Ms. Payne? - sóhajt egy nagyon a producer és elém tolja a szerződést. Szememmel végigfutom a sorokat. Döntenem kell. Úgy csinálok, mintha az életem végéről lenne szó, pedig ez egy nagyszerű ajánlat.”

Az igekötőket több helyen is rosszul használtad. Ha az igekötő a szó előtt van, akkor egybe kell írni – megszólalok –, ha utána, akkor külön – szólalok meg. A harmadik eset pedig az lehet, hogy az igekötő és a szó közé még egy szó ékelődik, akkor az összest különírjuk – meg akarok szólalni.

„Egy kevés kis töprengés után a zuhanyzás mellet érveltem.” – a mondat értelmébe talán a „döntöttem” jobban illene.

Már épp kezdtem azt gondolni, hogy kicsit „leültek” az események, amikor a második rész végére tettél egy kisebb fordulatot, ez mindenképpen felüdülésként hatott.

„Elvan fáradva, ahogy mindenki.”- az aláhúzott szavak közé kell egy szóköz.

„Nincs később, elment és kész. De. Ha valakitől haragba válsz el, és nem tudod, hogy merre viszik útjai, segítened kell.”

Szebb lenne, ha a „de” szót nem egy külön mondatként kezelted volna, hiszen ez egy kötőszó, továbbá az emberektől „haragban” válunk el és nem „haragba”.

Összességében: a fogalmazásod egészen jó, de a hibák száma leveszi a csillogását. Próbálj meg vesszőket alkalmazni, viszont látszik, hogy a kezdetek óta fejlődtél. Már 8 fejezeted van, mégis kicsit „lapos” a történet. Tedd egyedivé, hogy érdemes legyen olvasni, legyenek benne nagyobb fordulatok, melyek vonzzák az olvasókat.

Értékelés: 10/7

Összesen: 20/14