2016. 07. 22.

Kritika – Maffia

BLOG: Sorstársak
ÍRÓ: Bells Booth

1. Első benyomás
   Most muszáj megpróbálnom úgy tenni, mintha elsőre lépnék a blogra. Ej, de nehéz lesz. Többek között amúgy emiatt nem szeretek ismerősről írni, meg azért sem, mert elfogult az tuti, nem leszek, aztán lehet, hogy sértődés lesz a vége...
  Tehát így elsőre ránézek a blogodra (vagy legalábbis elképzelem, hogy ezt teszem). Felvillan a meseszép fejléc, belebámulok a csodálatosan szexi Karim aggódó fejébe, és sikítok egy hatalmasat, mert basszus, egy Benzema fanfiction, és ahwww. De meg kell keményítenem magam, nem kenheted kenyérre a szívem az első pillantás után, mert bizony rögtön kiszúrom azt a tetves navbart. Oké, hogy kék a blog, de teljesen más árnyalatú, mint ez a kék csík odafent. Nagyon amatőr, nagyon kezdőkre utaló hiba, és bár apróság, én hajlamos vagyok emiatt nem elolvasni egy blogot, mert kellemetlen ránézni. Amúgy a design igényes, jó érzékkel van összerakva, és simogatja a szememet.
  A másik, amit itt meg szoktam nézni, az a cím. Szerintem már említettem is neked, hogy ezt nagyon eltaláltad. Egy nagyon szoros kapcsolatra utal, nem kifejezetten szerelemre, annál sokkal erősebbre, mert ennek a köteléknek a tagjai hasonlókat éltek át, és ez olyan erős kapcsot teremtet közöttük, amiről élmény olvasni. Viszont, tudom, ez neked sem lesz újdonság, az URL-ban sortarsakat írtál. Hát, bocsi, de ez... szörnyű. Szóval ha azt látom, hogy a blog kapcsán szembetűnő első szót nem tudtad hiba nélkül leírni, akkor gondolkodás nélkül a kis szürke x-re kattintok (juj, igen, annyira egyedi vagyok, hogy nekem nem piros, mint másoknak), mert a helyesírásba még jobban beke vagyok buzulva, mint Benzemába.
10/8
Mindkét hiba annyira amatőr, és emiatt sajnos nem tudok többet adni.

2. Design
  A fejléc tipikusan az, ami így elsőre nagyon-nagyon tetszik, mert szép látvány, de amikor így képletesen közelebb hajolok, hogy megvizsgáljam, akkor már nem jön be anyira. Egyrészt itt van rajta ez a tigris, ami übrejól néz ki, nem tagadom, de... nem illik a történethez. Vagyis a továbbiakban szétmarcangoltathatod vele Daria szüleinek holttestét, de nyilván nem fogod. Van ott mellette az a ház, ami rendben van, középen a szereplők is ötletesen vannak elhelyezve, viszont Karim bal karjánál, a jobb alsó sarokban valahogy olyan elnagyolt lett az egész, például egy felesleges vonal vágja szét szegény pasi karját. Viszont az szuper, hogy látszik a meze, meg az, hogy focizik, Daria kezében pedig egy fényképező van, remélem, hogy ez nemcsak random, hanem ez tényleg a lány szenvedélye. Szerintem amúgy a betűtípus sem igazán lett eltalálva. Nem rossz munka ez (bár tudom, nem a tied), csak látszik rajta, hogy nem igazán profi. Az viszont különösen tetszik, hogy ilyen a széle, mármint ilyem szabálytalan. Szóval érted, na.
   A háttérről nem nagyon tudok mit mondani, tökéletes.
   Térjünk át a modulokra. Én kivétel nélkül utálom a kétoldali modulsávot. Az a nagy baj vele, hogy összenyomja a bejegyzéseknek hagyott helyet, esetedben ez nem olyan hangsúlyos, viszont hogyha keresek valamit (akár az elérhetőséged, akár a feliratkozók modult), akkor sokkal praktikusabb egy egyoldali modulsáv, egyszerűbb megtalálni rajta a dolgokat. Az oldalak megoldása különösen tetszik, nagyon jól mutatnak ott, ahol vannak, ráadásul gyönyörűek ezek a körök. Ami kicsit a hátrányuk, hogy nem fér el bennük a szöveg, esetleg elválaszthatnád a szavakat (nem túl kreatív, de talán mutatósabb úgy). Az viszont tetszik, hogy a felirat nem a síkidomok közepén van, bár ez valószínűleg teljesen véletlen. A szereplők oldal egyszerű, de jól néz ki, nincsenek bonyolult kódok, karakterdobozok, de nem is érzem ennek szükségét. Amibe bele tudok kötni az az, hogy a kis leírásokban minden szó nagybetűvel kezdődik. Próbáld meg elolvasni. Borzasztó. Azt hiszed, mindig új mondat kezdődik. A karakterek leírása viszont tetszik, nem mond túl sokat, de kíváncsivá tesz, és emlékeztet, hogyha esetleg elfelejtenénk, ki kicsoda (na jó, valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki képes összekeverni a neveket). A nagymamánál viszont el lett szúrva a kód, és ez megbontja a rendet, a harmóniát. És még annyi, hogy Dariánál olyasmi a vége, hogy "De nem halt meg. Túlélte". Az első vagy a második rész felesleges, mert ha nem halt meg, akkor értelemszerűen túlélte, illetve fordítva is igaz, ha túlélte, akkor kizárásos alapon nem halt meg. A kattintásszámlálós modult törölném, foglalja a helyet, így is sok a modul, és rajtad kívül senkit nem érdekel (vagyis én még senkit nem láttam, aki mániákusan azt kereste volna egy oldalon, hogy vajon hányszor frissítették, de lehet, hogy van ilyen elvetemült). És még annyi, hogy a további blogjaidat tartalmazó modulban a linkek nagyon halványak, szinte láthatatlanok. Ja, és az információk modulban van egy-két helyesírási hiba (meg egyéb hiba is, például Charlotte van megjelölve bétaként, holott immár Anett tölti be ezt a szerepet), illetve szerintem úgy lenne fair ha belinkelnéd azt a blogot, amin Astrid tevékenykedik (vagy ha nincs ilyen, akkor a blogger-profilját).
   A betűkkel is akad némi probléma. Már rögtön a bal első modulban kétféle típus van, én abszolút az elsőre szavazok, mert a blog többi részén is ezt használod, és így egységes lenne. A másik pedig az, hogy a chat kék betűit nem tudom hovatenni, semmihez nem passzol ez az árnyalat, a designban egy másikféle kék dominál, szóval ezen változtatnék. Ezeken kívül amúgy rendben vannak a dolgok.
10/8
Jó, de messze nem tökéletes.

3. Ötlet
  A fülszöveggel kezdem értelemszerűen. Az első bekezdés nagyon tetszik, szerintem tökéletes indítás, a kérdés felkelti a figyelmet, megragadja az olvasót, a következő mondat tartalma pedig felcsigáz. Amit nem értek az  címszó. Mármint te úgy írtad, hogy Daria Devon (amúgy de szépen alliterál a neve), új sor, majd egy új mondat a megjelölt személyről. Szóval ilyen címszerűen használtad a nevet, és ennek igazából nincs semmi értelme, csak szaggatottá teszi a szöveget. Írhatnád úgy is, hogy Daria Devon tökéletesen átlagos életet élt, satöbbi. Maximum kihagyhatnál egy sort, hogy látszódjon, ez már egy másik téma a felvezető két mondathoz képest. Annyi kötekedés, hogy a nyomait élete végéig viselnie kell-tagmondatot írtad egyedül jelen időben, pedig múltban kéne lennie. De amúgy engem ezek alapján a sorok alapján érdekel a sztori, bár tény, hogy autóbalesetnél sablonosabbat nem is választhattál volna. De ez az egész izgat, kíváncsi vagyok, mi lesz vele, hogyan dolgozza fel a történteket.  Aztán megint jön a címszószerű megoldás, ami még mindig nem túl elegáns, ezen változtatnék (Karim Benzema nevét a világon mindenki ismerte). A másik, hogy vagy tennék egy sorközt, jelezve, hogy ez már megint más téma, vagy valahogy átkötném, valami olyasmivel, hogy "a világ egy másik szegletében tartózkodó Karim Benzema nevét pedig mindenki ismerte". De ez tényleg csak apróság, és formalitás. Az ő szála is érdekesnek tűnik, engem igazából megvettél ezzel a fülszöveggel, nagyon jól írtad meg. Annyit fűznék hozzá, hogy Dariát angliaiként mutattad be, viszont Lyon, ahol találkoztak, egy francia város. Biztos vagyok benne, hogy ez nem azért van, mert egy földrajzi nulla vagy, viszont ez kételyeket ébreszthet az emberben. Sejtem, hogy Daria is pihenni ment Franciaországba, viszont összekavarhatja a jámbor olvasót, hogy akkor most hol is játszódik a történet, szóval a helyedben ezeket a helyszíneket kihagynám, úgysem tesznek semmit hozzá a történethez. Összességében egy romantikus sztorival rukkoltál elő, de van benne valami izgalmas a két szereplő háttere miatt, többé teszi az átlagnál a sport és a tragédia.
   1. fejezet: Már ebben a részben olyan dologra vállalkoztál, ami a legprofibb íróknak is komoly kihívást jelenthet, arra, hogy leírj egy autóbalesetet E/1-ben. (Még mielőtt rátérnék arra, hogyan birkóztál meg a feladattal, engedj meg egy kis kitérőt. Az autóbalesetnél tényleg nincs mainstreamebb dolog, annyira elcsépelt, hogy amikor valaki azt mondja, tragikus halál, akkor száz százalék, hogy az autóbaleset ugrik be mindenkinek. És hogyha valaki szomorú eseményeket akar beleszőni a történetébe, az vagy a rák lesz, vagy az autóbaleset. Nem azt mondom, hogy ezek nem komoly problémák, de kritikusként egyszerűen szörnyű ezekről olvasni, és nemcsak azért, mert negatív dolgok, hanem mert nulla fantázia kell a kitalálásukhoz. Pedig létezik még számos halálos, komoly betegség, amelyek ugyan kevésbé ismertek, de azért rengeteg dolog fellelhető róluk akár a neten is. És ahogy nem mindenki rákban hal meg, nem szenvedhetnek szereplők tömegei autóbalesetet. Vegyük például a természeti katasztrófákat: földrengés, hurrikán, cunami, stb. Miért van az, hogy ezekről senki nem ír? Oké, lehet, hogy túl extrémek, de basszus, legalább izgalmasak, fantázia van bennük, és sokkal szívesebben, boldogabban olvasnék ezekről, mint egy 648263738917378494929727477382991. autóbalesetről. Vagy cápatámadás. Ez mondjuk ritka dolog, de megesik. Jó, távolodjunk el a különlegességtől. Naponta fulladnak vízbe emberek, gyulladnak ki lakások. Miért, de tényleg miért, kell minden nyamvadt blogban autóbalesetnek történnie?! Az elmúlt ötven évben nem volt annyi karambol, mint amit a blogok felsorakoztatnak. A te esetedben a ház kigyulladása különösen jó lenne, hiszen megmaradnának az égési sérülések – ez egyébként különösen jó ötlet, és különösen tetszik, mert végre nem egy tökéletes külsejű nőről beszélünk. De oké, vessük el azt, hogy túl sokat használjuk a fantáziánkat, és csak egy ici-picit távolodjunk el az autóbalesettől, és maradjunk a közúton. Elgázolhatták volna őket, amikor bicikliznek, busszal ütközhettek volna, vonatszerencsétlenség, vagy bármi, ami kicsit is másabb a megszokott sablonnál. Egy csomó sztoriban az autóbaleset egyszerűen a szánnivaló múlt része, de a te esetedben nem, mert ez indít el mindent, éppen ezért lenne különösen fontos, hogy ez egyedi legyen, hogy emiatt megjegyezzék a blogod. Meg bizonyos szinten eköré épül a történet, ez az, ami Dariát Lyonban tartja, hogy ott dolgozza fel az eseményeket, ebben fog neki segíteni Karim, és ez a tragédia egyszerűen nem lehet ennyire hétköznapi. Amúgy ez nem kifejezetten neked szól, nem csak neked szól, és bocsi, hogy ezt most rád zúdítottam, de egyszerűen most lett végleg elegem ebből a kliséből. Kitérő vége.) Szerintem nagyon jól kivitelezted a szituációt, át tudtam élni a lány fájdalmát, szinte filmszerű volt, talán csak a reakcióiba tudok kicsit belekötni. Nem volt olyan pánikszerű, olyan sokkolt, mint ami ebben a helyzetben szerintem dukálna, és bár azt írtad, elvesztette a hidegvérét, szerintem sokáig túlságosan is racionálisan gondolkodott és cselekedett. A vége tetszett. Különösen jó volt, hogy Daria először visszakérdezett, mikor közölték vele a hírt, nem hitte el elsőnek, és utána nem mentél bele nagyon az érzelmeibe, csak néhány mondatot írtál, és ez bőven elég is volt, ösztönöz az olvasásra a lezárás. Megtehetem, ezért most egy kicsit értekezek a rész elejéről is. Szörnyen uncsi volt, szépek a leírásaid, ez nem kérdés, de ez már sok volt az elején. Olyanokat írtál le, hogy kinyílt a mozgásérzékelő ajtó. Márpedig ennek a közlésnek semmi értéke nincsen, mert annak bizony szokása kinyílni. Ha nem nyílt volna ki, azt lenne értelme leírni, mert az egy problémaforrás. Szóval nagyon elvesztél az apróságokban, ami egyáltalán nem volt szórakoztató, sőt... Tudom, nehéz megtalálni az arany középutat, hogy ne legyen se túl kifejtetlen, elkapkodott, se ilyen részletes, de nem lehetetlen. A másik hogy Daria... komolyzenét hallgatott. Mozartot, Csajkovszkijt, Beethowent. Ezzel nincs is baj, bár kicsit sznob, de örülök annak, hogy a szereplő személyiségének egy része a zenei ízlése, ugyanakkor szerintem ezt az alkalmat megragadhattad volna, hogy kifejtsd, miért hallgat klasszikusokat. Mármint ez egy nem átlagos dolog, és szerintem magyarázatra szorul
10/7
Nem a legjobb, de tulajdonképpen érdekes

4. Fejezetek
   2. fejezet: Ez, ugye már a Karim-szemszög. Mindig nehéz dolog egy fiatal lánynak egy felnőtt férfi gondolatait közvetíteni, neked sem ment tökéletesen, de nem volt rossz végülis, egy pöppet, egy nagyon pöppet lányos volt, de nem rossz ez így elsőre. A meccs leírása különösen tetszett, ügyesen oldottad meg, nem számoltál be minden lépésről, de nem is sietted el a dolgokat. Az is látszott, hogy nemcsak szereted a focit, hanem űzöd is. Meg amúgy nagyon jó volt olyan srácokról olvasni, akiket szeretek, egy olyan csapatról olvasni, amit szeretek. Egy kicsit talán kitértem volna arra, hogy milyen közösséget alkotnak ők, mert ahogy várták a meccset, mindenki elvolt magával, és nem támogatták egymást. Mármint lehet, hogy nyálas, de én valahogy úgy képzelem, hogy a csapattagok barátok, bajtársak, mert mégiscsak együtt töltik a fél életüket. Na, mindegy. Ez tetszett.
   3. fejezet: Az eleje szívfacsaró volt, annyira átérezhetően írtad le Daria bánatát, a jelenlegi helyzetét, az összeomlását, hogy belesajdult a lelkem. A temetőlátogatás pedig kitépett még egy darabot a szívemből, majd jól rá is taposott. Nyomasztó rész volt, de a te esetedben ez abszolút jót jelent, mert sütött a gyász a soraidból. Ennek különösen örülök, mert a szülők elvesztése dolgot sokszor elbagatellizálják, és csak azért építik bele a sztoriba, hogy legyen benne valami plusz, valami könnyfakasztó, ami miatt szánni lehet az adott karaktert, de ez a valóságban nagyon kemény dolog. Amúgy vártam volna... hát, na, valami eseményt. Mert oké, nagyon szépek az érzelemleírásaid, cuki volt, ahogy a kutyában barátra lelt (azt javaslom, ezzel a szállal foglalkozz a későbbiekben is, mert a kutyák amúgy remek terápiás állatok, akik képesek kirángatni mindenféle gödörből, és ezt most a tapasztalat mondatja velem, bár szerencsére nem zuhantam még olyan mély árokba, mint Daria).
  4. fejezet: Na, ez a fejezet atomférfias volt, rohadtul átadtad a pasistílust, és milliószor jobb volt, mint a második fejezet (legalábbis ilyen téren). Teteszett ez a bebeszás, és aztán a szexjelenet... Hát, húha. Én úgy vagyok vele, hogy aki még nem szexelt, ne írjon erről, mert kevés eséllyel tud igazán jót alkotni, aki pedig még nem tizennyolc, mi a szarért akar 18+-os jelenetet írni. De te bebizonyítottad, hogy kiskorúan igenis meg lehet ezt jól oldani, bár, ahogy írtad, Anett keze is benne van a dologban. Én imádom Zidane-t, ahogy a végén becsörtetett Karimhoz fantasztikus volt, és tetszett, ahogy apáskodóan leteremtette. Meg amúgy még mindig olyan nagyon jó érzés olyan emberekről olvasni, akiket szeretek.
   5. fejezet: Ez is egy nagyon jó fejezet volt, ultratehetséges vagy még mindig. Az elején megint mesterien írtad le Daria érzelmeit, ezen nincs mit ragozni. És a két szereplő, akikkel, teljesen őszintén bevallom, eddig nem szimpatizáltam (ezt majd később kifejtem), most hirtelen kedvesek lettek számomra. Egyszerűen jó volt a pörgős párbeszédük, és mindketten kiszakadtak abból a szörnyen ellenszenves hozzáállásból, amibe kerültek. Annyiba kötnék talán bele, hogy azért egy kutya nem igazán mászkál át egyik kertből a másikba, még kertvárosban sem, és hogyha mégis ez történik, normális ember elküldi az ebet, vagy becsönget a szomszédokhoz, hogy nem az övék-e a blöki. De ez persze csak apróság, értem én, hogy kellett az apropó a főszereplők találkozásához, de mondjuk lehetett volna olyasmi, hogy Karim a kertben játszik a kutyájával, vagy vizet ad neki, vagy bármi, megpillantja Dariát, és odaköszön neki, vagy valami ilyesmi. A pszichológusos részt szépen megoldottad, bár még egy apróság, hogy nagyjából tíz elhangzott mondat után kijelentetted, hogy már negyed órát volt ott a nőci, pedig amúgy felolvastam, nem hadartam (annyira), plusz gondolkodási szünetet is tartottam, és ez kereken három perc volt. De csak ennyi, ez amúgy tényleg jó rész volt.
   6. fejezet: Tényleg egy unalmasabb rész volt, konkrétan nem történt semmi egy Daria és Benzema közötti kis összezörrenésen kívül. De ilyen is kell. Nem untam szét az agyam, és nem mentem fel Facebookra olvasás helyett, szóval mégsem volt ez annyira eseménytelen.
   7. fejezet: Annyira magába szippantott ez a fejezet – ami amúgy a kedvencemmé vált –, hogy olvasás közben el is felejtettem, hogy folytatni kéne a hibavadászatot. Szóval elolvastam másodszorra is a részt, és, hihetetlen, semmilyen hibába nem ütköztem bele. Oké, talán egybe, ami nem a történettel kapcsolatos, sokkal inkább formai. Rettentően zavaró volt olvasás közben a kérdések oldalt nézegetni, megakasztotta a szöveg folyamatosságát, csökkentette az élvezeti szintet, hogy állandóan meg kellett nyitnom az oldalt (ne menjünk bele, mert uncsi, de a telefonomon nem lehet egyszerre két lapot megnyitni, szóval annyit szenvedtem ezzel az egésszel, hogy a végén már kirepítettem volna a világűrbe szerencsétlen mobilt, grr). Ezt pl. meg lehetett volna oldani úgy, hogy Karim visszaküldi a papírt, amire Daria a kérdéseket írta, és a sorközökbe írja a válaszait. De ez tényleg csak nagyon zárójeles, mert hihetetlenül aranyos volt ez a levelezés – legalább annyira, mint egy tüsszentő panda. Sajnos nem vagyok olyan jó író, mint te, én csak az ész osztásához értek, így nem tudom leírni, milyem fangörcs kerített hatalmába, de hatalmas shipper lettem, ez a lényeg. Örülök, hogy Karim megnyílt (szívszorító a története), és remélem, most Daria is meg fog. És na, le a kalappal!
10/10
Igen, tényleg ennyi. És ez most valami elképesztő csoda. Az eleje nem volt tökéletes (pláne, hogy látszott, elsőnek próbálkozol pasiszemszöggel, amit a későbbiekben megszelidítettél, és mesterien bántál vele), de a vége szerintem példaértékűen jó, ráadásul nem találtam olyan okot, amiért akár csak egymilliomod pontot is levonhatnék. Szerintem jól alakítod a történetet, mindkét szemszög hiteles. Szóval ez nekem annyira tetszik, mint Karimnak egy sereg levetkőzött rúdtáncos.

5. Stílus
   Már amikor megismerkedtünk, akkor is rád zúdítottam a bunkó, kegyetlenül őszinte véleményem, és akkor írtál rám azért, hogy amúgy igen, itt mindent elhordtam szarnak, de te azért kíváncsi lennél arra, hogy a stílusodról mi a véleményem. Hát, azóta még ezerszer jobb és kiforrottab lett, pedig én már akkor is azt állítottam, hogy páratlanul jó. Nagyjából ugyanezt tudom most is mondani, engem mindig is elsodort a fogalmazásod, és ez valószínűleg így is marad. Viszont azért van néhány árnyoldala is.
  Rengeteg, de tényleg baromira sok szóismétlést halmoztál fel. Például: a  rágós papírból kivettem a rágót. Ez miiiiiii, kérem szépen? Szörnyű ez a félmondat... És amúgy az egész blog tele van ilyen abszolút nem elegáns megoldásokkal. Szerintem ezeknek az ismétléseknek nem az az oka, hogy szűkös lenne a szókincsed, mert ebben a hét fejezetben is számos helyen tettél arról tanúbizonyságot, hogy nem így van, csupán figyelmetlenség. 
  A másik hiba pedig az, hogy sokszor túlírod a dolgokat. Amúgy szerintem mindenkinek az életében van legalább egy olyan korszak, amikor beleesik ebbe a hibába (és amikor már levetkőzte ezt az idegesítő szokást, és visszaolvas egy-egy régebbi írást, akkor már röhögni fog az egészen, mert amúgy nagyon nevetséges tud lenni a giccs). Meg akarja mutatni, hogy sokat tud, és mindazt a sok tudást egyetlen mondatba akarja zsúfolni. Egyébként a szép leírások és a túlírt, már-már giccses leírások között nagyon-nagyon pici a határvonal, és nagyon-nagyon nehéz megtalálni a helyes utat, de nem lehetetlen. Neked is voltak ilyen mondataid. Ebből csak kettőt emelnék ki, mert szerintem nem erről szól a kritika, és gondos újraolvasással te is megtalálhatod az ilyen mondatokat. "Arcomat rögtön megcsapta az augusztusi éjszakának levegője." – Te is érezheted, hogy ez mennyire sok. "Szememmel oldalra pillantottam." – Megint csak szócséplés, ugyanis csak a szemmel lehet oldalra pillantani, mással nekem még nem sikerült, szóval az oldalra pillantottam (vagy néztem) bőven elég. A kevesebb néha sokkal jobb. Ez egy közhely ugyan, de igaz.
10/7

6. Szöveg
   Leírások: Az elején nagyon elvesztél a részletekben, mindent leírtál a tájjal kapcsolatban, minden lépést öt mondaton keresztül ragoztál, ez nem tetszett, de a végére ezt szerencsére teljesen legyőzted, és így sokkal élvezhetőbb lett az írásod. Az érzelmekkel pedig – amit már többször is említettem – mesterien bánsz. Kifinomultan ábrázolod őket, és még úgy is könnyű azonosulni Dariával, hogy nem kerültem hasonló élethelyzetbe, mint amibe ő kényszerült. Szóval tényleg, ez extrajól megy neked, de azt hiszem nem áradozom rólad többet, mert pöppet creepy lenne, hogy ennyire istenítelek. Nagyon jól írtad le azt is, hogy Daria mennyit küzd a lábával. Amit ilyen téren kifogásolni lehet az az, hogy nem igazán írod le a szereplők külsejét. Például megjelent Karim, és oké, hogy egy világklasszis futballista, biztosan mindenki ismeri, és tudja, hogy néz ki, de azért nem ártana Daria szemüvegén keresztül is megismerni. Meg annak is örültem volna, hogyha kifejted a gondolatait a sráccal kapcsolatban, mert nyilván kialakított róla valamiféle képet az első beszélgetésük alapján, és például amíg a pszicho dumál hozzá, addig ezt leírhattad volna, mert na, erre különösen alkalmas az E/1. Vissza a külsőkhöz. Daria teste is megváltozott, ami nyilván zavarja őt. Értem én, hogy most a szülők az elsők, de azért erről is írhatnál, hogy mennyire megundorodott magától az égési sérülések miatt, meg ilyesmi. 10/8
   Párbeszédek: Daria szálán az első két fejezetben nem volt sok párbeszéd, de ez rendben is volt így, nem igényeltem, hiszen első fejezetet a baleset tette ki, a harmadikat pedig a gyász, amihez tökéletes volt a "csönd". Aztán a negyedik részben nagyon jók voltak a párbeszédek, imádtam a csipkelődést, pörgött az egész jelenet, a pszichós résznél is eleget írtál le, maximálisam meg voltam veled elégedve. Karim szemszögéből is íródott pár fejezet. Kicsit zavart, hogy egyikben sem került huzamosabb dialógusba, ennek ellenére pedig voltak párbeszédek, amik így csak üres, semmitmondó fecsegéseknek hatottak. Szóval oké, a csapattársai sorra megkérdezték, hogy van, és mindezt leírtad. Felesleges volt. Ellenben például Ramosszal beszélhetett volna, hiszen mégiscsak ő a csapatkapitány. Vagy például Zidane... aki szinte egy vállrándítással elintézte a helyzetet, márpedig szerintem nem ennyire lényegtelen dolog az, hogy egy kulcsfigura nem játszhat a döntőn. 10/7
20/15
Ez nálam egy erős pontszám, mert elég kritikus vagyok ilyen téren.

7. Karakterek, kapcsolatok
   Daria: A baleset előtti és utáni Daria nyilvánvalóan elkülönül, de mivel nem ismertük előtte (ami rendben is van), csak a katasztrófa utáni énjéről tudok írni. Ami nem túlságosan jó. Oké, amúgy tök reálisak a reakciói, tényleg rendben van, hogy egy ilyem eset után magába zuhant, de én most csak azt nézem, hogy mint ember milyen is ő. És a helyzet az, hogy elviselhetetlenül idegesítő. Nem azzal van a baj, hogy zárkózott, nem is azzal, hogy alapjában véve elég depressziós, mert ez tényleg elfogadható és természetes, hanem azzal, ahogyan mindenkitől elfordul. Ahogy eltaszítja magától a segítő kezeket (legyen szó a nagymamájáéról vagy akár Kariméról), ahogyan állandóan bizalmatlankodik, amire amúgy nincsen oka. Ráadásul nem hiszi el, hogy bárki is szeretheti, például a hetedik fejezetben azon nyavalygott, hogy az unokanővére pasiját is jobban szeretik. Pedig őt is melegszívvel hívták társasozni, csak ő inkább ült, és sajnálta magát. Ráadásul szerintem ennek az egész "senki nem szeret"-hisztinek semmi alapja, mert a nagymamája tényleg eléggé támogató, és ahelyett, hogy díjazná a szolidaritást és az együttérzést, még gúnyolódik is rajta. És igen, idegesítő, hogy nem tudja elfogadni a helyzetet, nem tud szembenézni az érzelmeivel. Mert egy kupac szomorúság, ami rendben van, de egyszerűen nem tud megbirkózni ezzel az egésszel, fél sírni és bánkódni a szülei miatt. Már idegesítő mennyire sajnálja magát, és tényleg kicsit feléledhetne már, mert a nagymamáját szerintem ezerszer nagyobb fájdalom érte (egy szülőnek mindig a gyereke az első – most vonatkoztassunk el egy-két szerencsétlen helyzettől és az alkalmatlan anyákról, apákról –, de ez fordítva nem igaz), ő viszont mégis képes volt úgy-ahogy talpra állni. Oké, egyértelmű, hogy keményebb fából faragták, de Daria akár erőt is meríthetne ebből a keménységből.
  Karim: A lecsúszott, buta rosszfiú. Nagyjából ennyi derült ki róla eddig, és hozta is a formáját mindegyik fejezetben. Azzal a pár szóval ott fent tökéletesem jellemeztem, és ezen nincsen mit ragozni. Gáz, ahogy semmibe veszi a nőket, mindezt azért, mert egyszer, régen történt vele egy tragédia. Gáz, ahogy csak a szex élteti. És igen, ez nekem, a kissé feministának nem tetszik.
   Karim és Daria kapcsolata: Annyira cukik. #ShipKaria vagy #ShipDarim Annyira jó, hogy amikor egymással beszélgetnek, akkor ezerszer jobb emberek lesznek, nem akarom kikanalazni a szemüket, mert imádnivaló a csipkelődésük, a levelezésük pedig könnyfakasztóan aranyos. Tényleg egy igazán szeretnivaló párost szültél.
10/5
Jelenleg önmagában mindkét főszereplőt utálom, együtt látva őket viszont nem lehet visszatartni a sikítógörcsöt, és amúgy tudom, hogy a sztori arra épül fel, hogy leírod a változásukat, ahogyan átalakítják egymást, csak addig kell kibírnom, hogy ne tépjem le a karjukat, és verjem őket azzal agyon, amíg kicsit láthatóbbá válik a fejlődés.

8. Helyesírás
   Alapvetően nem rossz a helyesírásod, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan mindenféle szó nélkül megadnák neked a max pontot, de én ilyen nagy nyelvtannáci vagyok, szóval mindenképpen beléd kell kötnöm, tehát kiemelnék néhány (hupsz, nem néhány lett) hibát.
  Őt – semmi nem indokolja, hogy egy személyes névmást nagybetűvel írjunk, teljességgel felesleges. Oké, lehet olyam dumákkal jönni, hogy jaj, ha kisbetűvel van, akkor az tiszteletlen, de abszolút nem az. Amennyire feltűnt manapság blogokban minden naggyal írja, de ezt inkább hanyagoljuk, mert idegesítő.
  Dariat – Nem vagyok egy nagy angolos (nem gáz, hogy már hét éve tanulom), de szerintem ki kell ejteni az a-t. És hogyha tárgyragot teszel mögé, akkor például az alma szó a-ja is megnyúlik (almát), tehát ugyanígy működik ez ebben az esetben is, szóval helyesen Dariát.
   alszok, eszek, játszok – azt hiszem, mindezeket a csúnyaságokat felhalmoztad az ötödik fejezetben. Nekem nagy heppem az ikes ige ragozása, amit mindenki eltéveszt (eddig szinte az összes kritikámban ki kellett rá térnem), és engem ez szörnyen felidegesít. Tehát ikes igéről akkor beszélünk, amikor az E/3-ű alak -ikre végződik – alszik, eszik, játszik. És ezesetben E/1-ben nem -k lesz a toldalék, hanem -m. Sokkal lágyabb úgy, és nem bántja úgy a szemem, a fülem. Tehát helyesen: alszom, eszem, játszom. (Vannak ál ikes igék is, például a válik, de ezen abszolút érezhető, hogy nem úgy kell mondani, hogy "állatorvossá válom".)
   hideg vér, füst mérgezés – így írtad le ezeket a szavakat. De nem így kell. Gondolj bele, az első esetben olyan, mintha a vér hőmérsékletére utalnál, márpedig amire te gondoltál, az a higgadtság, azaz hidegvér, a második esetben pedig olyan, mintha azt szeretnéd kifejezni, hogy a füstöt megmérgezték, pedig éppen, hogy azt akarod leírni, hogy a füst mérgez meg valakit, tehát füstmérgezés történik. Ezek állandósult szókapcsolatok, amik szóösszetétellé váltak, tehát egybe kell őket írni. Jó, ez most egy zavaros magyarázat, de ha nem vagy benne biztos, akkor guglizd be, és meglátod, hogy egybe vagy külön kell-e írni.
   kiakartam adni magamból, megfogom találni – az igekötők háromféleképpen helyezkedhetnek el a szóhoz képest: vagy előtte, ezesetben egybe-, vagy utána, ezesetben pedig különírjuk (ez rendben is volt), vagy pedig közéjük ékelődik egy szó. Ez a harmadik eset szokott zűrös lenni, te is ebbe gabalyodtál bele, de a szabály csak annyi, hogy ilyenkor három külön szót írunk. Egyszerűen tagadd le a szókapcsolatot, hogy meglásd, melyik igéhez tartozik az igekötő. Tehát nem akartam kiadni magamból, nem fogom megtalálni. Így pedig látszik, hogy itt bizony közbeékelődés van, tehát a helyes leírás a ki akartam adni magamból, illetve a meg fogom találni.
   döntött, ellőtt – Alapjában véve mindkét szó értelmes (voilà, két morbid példa: A gyilkos döntött – három kést fog beleszúrni áldozata mellkasába., A vadász által ellőtt golyó sebesen süvített a szerencsétlen nyúl felé.). Viszont te az ellőttet előttként használtad (pl.: Pisti előtt értem a boltba), aminek a jelentése korábban. A döntöttet pedig a döntőt szó helyett (pl.: Megnéztem az EB-döntőt). Nem tudom, hogy ez csak figyelmetlenség-e, de gondoltam, nem árt tisztázni.
   az e kérdőszócska – Azt hiszem, másodikban magoltatták be velünk, hogy az e kérdőszó mindig, minden esetben, még akkor is, ha felrobban a Föld, kötőjellel kapcsolódik az igéhez. Az rendben is volt, hogy az igéhez tetted, de a kötőjelet mindig elhanyagoltad.
   Fejembe a tompaság érzése jelent meg. és Nem játszok a BL döntőbe – Mindkét mondat több sebből vérzik. Az első túl bonyolult, és így egyszerűen nem hangzik jól, sokkal szebb megoldás lenne például az, hogy a fejemben tompaság jelent meg. A másodikban a BL-döntőt vagy így írod, kötőjellel, vagy azt írod, hogy a BL döntője. Illetve ebben van még egy hiba az ikes igével kapcsolatban, de ezt a kört már pár sorral feljebb lezavartuk. Amiért ezeket együtt emeltem ki, az pedig a -ba/-be és a -ban/-ben keverése. Mert igen, a döntőbe és a fejembe végére is kéne egy n. Szóval hol jelent meg a tompaság? A fejemben jelent meg a tompaság. Vagy hogyha nem akarsz n-t, mert valamiért gyűlölöd szegénykét, akkor hova kúszott be a tompaság? A fejembe kúszott be a tompaság. Tehát ha az adott főnév a hol kérdésre felel, kell n, ha pedig a hovára, akkor nem. Ez ugyanígy igaz a második példára is. Hol nem játszom? A BL-döntőben nem játszom. Vagy kicsit másképp: hova nem jutottam be? A BL-döntőbe nem jutottam be. (Tudom, hogy itt nem erről volt szó, de valahogy szemléltetni akartam a dolgot.)
   Bale-el – Amit te is tudsz, az az, hogy amennyiben nem ejtjük egy szó utolsó betűjét, a toldalék elé kötőjel kerül. Viszont ez nem ok arra, hogy a -val/-vel v-je elszublimáljon, szóval, mint rendesen, a v megmarad, ha az utolsó ejtett hang magánhangzó, mássalhangzók esetén pedig hasonul az előtte álló szó utolsó hangjával, jelen esetben az l-lel. Tehát helyesen Bale-lel.
  Ajkaimra egy perverz mosoly húzódott. – Nekem sehogy sem sikerült az ajkaimra mosolyt húzni, sem perverzet, sem semmilyet, sőt arra a következtetésre jutottam, hogy nem a mosoly húzódik az ajkakra, hanem az ajak húzódik mosolyra. Ilyen módon átírva a mondat: ajkam egy perverz mosolyra húzódott. A szomorú helyzet, hogy még így sem teljesen okés a mondat, mert felelsleges a névelő, anélkül sokkal szebb, és értelmesebb, mert még mosoly nyilván nem tud az ajkamra húzódni. Ajkamra perverz mosoly húzódott.
   bazdmeg – Attól hogy káromkodás, nincs elég ereje ahhoz, hogy megtörje az igekötők szabályait, a meget tehát új szóba kell írni. Olyan szó pedig nem létezik, hogy bazd, szerintem te a baszdra gondolsz. Igaz, hogy z-nek kell ejteni, mert hasonul, de ezt jelen esetben nem jelöli az írás. (Például a kibaszott jóban is ugyanez a szó van, és senki normális embernek nem jut eszébe kibazott jónak írni.)
   7. Fejezet – Akkor kéne a nagy f, ha a hét után lévő pont egy mondatvégi írásjel lenne, de jelen esetben ez a sorszámnévre utal. Akkor is lehetne nagybetűs a szó, ha hozzám hasonlóan felsorolásjelként használnád a számokat. De itt egyik eset sem állt elő, tehát kicsi az f. Ha nem hiszed, nyiss ki egy könyvet.
10/6
Volt itt hiba, nem kevés, de nem írod például ly-nal a papagájt, tehát az ilyen fatális dolgokat kerülöd, így végül is reális ez a hatos.

9. Egyéb
   Semmi egyéb nem fogalmazódott meg bennem, ami szerintem jó jel, mert általában itt a negatív dolgokat taglalom. Egyszerűen nem tudok beléd kötni, megbecsülöd az olvasódiat, nem vagy nagyképű, többnyire időben hozod a részeket, szóval ez így rendben is van. Csak ne hajtogasd állandóan, hogy jaj, remélem, nem okoztam csalódást. :D (Smiley-t írtam. Egy kritikába. Ássatok el.) Mármint tényleg ha ezt a fél mondatot kihúzod minden válaszkommentedből meg az összes rész elejéről attól még nem fogsz elszálltnak tűnni, csak tényleg, ne szajkózd ezt. Tudom, ez nem igazán a bloggal kapcsolatos, hanem veled. Csak tényleg idegesítő ez a belőled sütő bizonytalanság. Mármint ne írd azt, hogy, jaj, tudom, hogy nem okoztam csalódást, mert életkirálycsászár vagyok, de egy remélem, tetszeni fog is bőven elég.
10/10

10. Összesen
   Az alapvetően igényes köntös egy csodálatos történetet rejt. Oké, lehet itt pattogni, hogy az autóbaleset sablon, és kiakasztja a klisémérőt, és pattogtam is emiatt eleget, de ettől eltekintve tényleg jól alakítod a szálakat, élmény olvasni, és mindig kíváncsi vagyok, mit fogsz kieszelni a következő részre. A stílusod elsodró, a leírásaid is jók, és tulajdonképpen a párbeszédeiddel sincsen probléma. Sok kezdő elé bátran állítanálak téged mint követendő példát, mert egyrészt baromi tehetséges vagy, másrészt te fejleszted is magad, és már most látszik, hogy az első fejezet óta profibb lettél. A legnagyobb banánhéj egyelőre az, hogy a szereplők többnyire nagyon idegesítőek, de szerencsére már kezdik levetkőzni a lecsúszottságot, illetve az önsajnálatot. De összeségében egy nagyon király történet a tied, és szerintem még soha nem volt olyan kritikám, ahova ennél kevesebb használható tanácsot tudtam írni. Mert tényleg ritka az ilyen igényes történet, amibe az írója a szívét-lelkét beleteszi, és hát meghajlok előtted, mert a hibák ellenére is nagyon jó vagy.
100/76
Nem ötös, csak majdnem. De nem négyes, annál jobb. Egyezzünk ki egy négyötödben.