Kritika - LisBeth

Lucy Faiela – 

Álmodj a csúcsig! – Jégtáncos krónikák

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: szép, elegáns, összhangban van a szürke a bordó színnel, azonban pont ebben látom a gyengeségét is. Túl szürke számomra az egész. A színnel talán a jeget próbálod szimbolizálni az oldalon, hiszen a szürke, mint szín, egy hideg szín, ámbár a jóból is megárt a sok.A textúrák tetszenek, nem vitted (illetve a elkészítő) őket túlzásba, a karakterek precízen vannak kivágva, szerkesztésileg tökéletes.

Először furcsának gondoltam a történetleírást, nem értettem, hogy mit is akarsz ezzel kifejezni pontosan, majd a végén megvilágosodtam, és igazán tetszett! Teljesen egyedi felfogása a leírásoknak, nagyon ötletes.

Számomra, ahogy végiggörgettem csak úgy simán a blogodon, s az oldalsávot néztem, túl sok volt a kép. Személy szerint a Chat ablak, az olvasók és talán még az írói jogok előtti képeket is kivenném.

A modulnevek nagyon ötletesek, külön kedvencem a csapattársak néven szereplő cserék, és hogy ott egy közös selfie van, imádnivaló, de tényleg.

Trailer: csodálatos, a zene teljesen mértékében illik a történethez, legalábbis ahhoz a véleményhez, amit eddig kialakítottam róla magamban. Jók a vágások, a köztes mondatok, gondolatok. Profi munka.

Könyvborító: gyönyörű munkát végzett Leah, biztosan levenném egy könyvesbolt polcáról, ha meglátnám a borítót, hogy elolvassam, miről szól a könyv. Az egyetlen egy dolog, amit megváltoztatnék, a  könyv nyergén a neved nagyságát, egy kicsit túl nagy szerintem.

Összességében: annak ellenére, hogy nekem túl szürke, egysíkú a kinézet, nagyon elegáns. Ha a leendő olvasók rákattintanak a blogodra, egy igényes darabbal találják szembe magukat.

Értékelés: 10/9.5

Történet:

A prológusod elején azt gondoltam, hogy ez nem egy olyan előszó, melyeket én szeretek, vagy helyesebben jónak találok, de ez a végére teljesen megváltozott!

Julia esése annyira élethűnek hatott, szinte én is éreztem a bőrömön a rettentően hideg jeget, a lenéző pillantásokat. Érződött a feszültség minden egyes szóból, s arról nem is beszélve mennyire magával ragadott az, hogy nincs ideje gondolkodni, hanem csinálnia kell a figurákat egymás után.

Nagyon jól írsz, tehetséges vagy és nem mellesleg egy egyedi blogot is tudhatsz a magadénak.

Nyelvtanhibákkal is csak elvétve találkoztam, mint például a melléknevesített város, illetve ország neveket kisbetűvel írjuk, de az is lehet, hogy ezek csak véletlenszerű félregépelések voltak.

A történet szempontjából engem annyira nem fogtál meg, hiszen nem ilyen típus vagyok, ámbár a maga kategóriájában a blogod szerintem szenzációs, amit az olvasóid száma is megmutat.

Amit egy kicsit tényleg hiányoltam belőle az-az izgalom volt, noha nem tudom, egy ilyen életszerű írásba mennyi extra eseményt lehet belevinni.

Összességében: remek íróhölgyemény tollából egy különleges blog, minden műkorcsolya szerelmesének ajánlom.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/19.5

További sikeres blogírást és rengeteg rendszeres olvasót kívánok,
Lis

Zayn Malik kilépése, avagy a One Direction feloszlik? - LisBeth

Ebben a cikkben Zayn Malik-ról, illetve a One Direction-ből való kilépéséről szeretnék írni, mert szerintem igazán megérdemel egy pár szavas „tisztelgést” a pályafutása.
Mind tudjuk, elég megosztó a banda, de abban mindenkinek egyet kell érteni velem, hogy jelenleg Ők a világ legsikeresebb énekesei, s ezt a címet már vagy 5 éve birtokolják.

Cseppet sem mondanám magamnak rajongónak, hiszen nyilvánvalóan nem vagyok az, csak van szemem és láttam a híreket, melyek felrobbantották a tumblr-t, twitter-t, facebook-ot és az egyéb portálokat.

Zayn hivatalosan is kilépett a One Direction-ből millió lány bánatára. A banda egyelőre még nem fog feloszlani, legalábbis a menedzserük ezt nyilatkozta, de szerény véleményem szerint hamarosan vége lesz ennek a korszaknak. Szerintem Zayn oszlopos tagja volt csapatuknak, az egyik legkülönlegesebb ember, s elvesztésével olyan kár éri a bandát, melyet sosem fognak tudni kiheverni. Több helyen is azt olvastam, hogy Harry Styles minden erejével próbálja egyben tartani a bandát, s a többieket ösztönözni, valamint már az ötödik albumukon is dolgoznak.

Zayn nyilatkozatában azt mondta, hogy egy normális, 22 éves srác életét szeretné élni, s 5 év felejthetetlen élmények után, s a világ legnagyszerűbb embereitől elbúcsúzva kilép a reflektorfényből. Természetesen, négy barátja (Louis Tomlinson, Harry Styles, Liam Payne, Niall Horan) támogatják, sőt egyik koncertjükön meg is siratták elmenetelét.

Én úgy gondolom, hogy volt előjele bőven Zayn kilépésének, hiszen amennyire utánakerestem a dolgoknak, azt láttam, hogy az utóbbi időkben kedvtelenebb volt az interjúkon és a koncerteken is, továbbá teljesen belefogyott a szupersztár életébe.

Bár szerintem az utolsó löket az elhatározásához a Thaiföldön történt incidens volt.

Szó, mi szó, én sajnálom, hogy egy ilyen remek ember távozott a One Direction-ből, nagyon sikeres életet kívánok neki is, ahogy a többieknek is és szerintem megérdemelte ezt a pár szót, ami ráfordítottam.

Nektek is köszönöm, ha elolvastátok a cikket, s kérlek, ne írjatok utálkozó hozzászólásokat.

Fő forrás: CNN

Sok puszi és ölelés,
Lis

Elkészült rendelések - Lexie

Sziasztok!

Elkészültem néhány rendeléssel, úgy tűnik, hódít a vörös... :)

Lexie xx.

Kritikák - LisBeth

Christina Hope – Lie together

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: be kell vallanom, hogy nem igazán nyerte el a tetszésemet a fejléced. Igaz, nem értek a Photoshop-hoz vagy ahhoz, hogyan kell egy ilyet elkészíteni, de egy leendő olvasó szemével nem annyira megnyerő.

Számomra túl sok a textúra, elveszi a figyelmemet a lényegről, a főszereplőről, valamint Ashely Benson körvonalának elmosása sem a legjobb, főleg a jobb karjánál látszik.

A desgin tetszik, letisztult, világos, nem zavarja a szemet, tökéletes.

A történet leírás nagyon jó lett, kellőképpen izgalmas, megfogja az embert és kíváncsivá teszi őt. Azért pedig különösen nagy pacsit kapsz, hogy a bevezetőd tartalmazza a blog címét, hogy miért így nevezted el.

A szereplők modul csodálatos, a neveik betűtípusa gyönyörű, beléjük szerettem. Egy kicsit szépséghibás viszont abból a szempontból (ha kritikusként nézem), hogy Sophia-ról nem gif van, hanem sima kép. Tudom, hogy nem igazán lehet róla gif-et találni, de egy picit csorba lett számomra emiatt ez a rész.

Trailer: az előzetesből megtudjuk, hogy terhes lett Hope, s ez fogja őket újra összehozni Harry-vel. Csalódott voltam sajnos a rövidke film megnézése után, mert a leírásból egy egyedibb történetre vártam. Elég sok oldalon így kerül össze a két főszereplő, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet lenyűgöző az írásod. Maga a trailer jó lett, a zene megfelelő, az egyetlen dolog, ami nekem tette teljesen egységessé az az, hogy minden „gondolatot” más betűtípussal írtál.

Összességében: kellemes benyomást kelt a blogod, összhangban vannak a részletek, bár a fejlécet lecserélném. A leírás és a trailer mindenképpen ösztönzi az embert, hogy belekukkantson a történetbe is.

Értékelés: 10/9

Történet:

Tetszett a prológusod, kíváncsivá tett, annak ellenére, hogy a történet egyik fő izgalmát már az elején leleplezted.

Elég sok szóismétlést és tőmondatot találtam, ami egy kissé visszaszorította az amúgy nagyon is jó fogalmazóképességedet.

Egy kicsit gyorsan pörögnek az események, legalábbis számomra. Ha egy kicsit visszavennél a „tempóból” még izgalmasabb lehetne a történeted. Még csak az elején járok, de már most tudom, hogy terhes Hope, az élete egy kész káosz, kirúgták otthonról, Harry a gyermeke apja, akivel egy egyéjszakás kalandban volt része. Ez túl sok információ hirtelenjében szerintem.

Ezzel a titokzatos „D” karakterrel nagyon felcsigáztad a kedélyeket, kíváncsian várom, hogy miket fog még írogatni Hope-nak.

Az tűnt fel, miközben olvastam a blogod, hogy vannak részek, melyekben semmi esemény nem történik, s vannak, ahol minden egyszerre. Próbálj meg egy egyensúlyt kialakítani a fejezetek között, ahol van is izgalom, de nem sok, pont, amennyi kell.

A nyelvtannal minden rendben van, a szóismétlések is jóval csökkentek az első fejezetekhez képest, sokat fejlődött az írásmódod is, az egyetlen dolog, amire még egy picit figyelhetnél, hogy egy picit több legyen a párbeszéd. A gondolkodós, merengős részek nagyon jók, de a megfelelő arány nincs meg a párbeszéddel.

Összességében: izgalmasan kanyarintod a mondatokat, ha az apró hibákra odafigyelsz, csodálatos blogot tudhatsz magadénak, annak ellenére, hogy az alaptörténet egy kicsit hétköznapi.

Értékelés: 10/8.5

Összesen: 10/17.5

Ariana D. – Láss bennem mást!

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: tetszik is a fejléced meg nem is. A két karakter szerintem egész jól lett kivágva, de a mellettük lévő textúrákkal nem barátkoztam igazán meg. Egy kicsit túl sok a jóból, a kevesebb néha több. Ezalatt azt értem, hogy ha kevesebb textúra elegánsabbá és barátságosabbá tenné a képet, mert így elvonódik a figyelmem a két főszereplőről.

A háttér és a modulok színe nem illik a fejléc barnájához, de maga a design nagyon tetszik!

A történet leírása mindenképpen egyedi, megfogja az embert és arra ösztönzi, hogy olvassa tovább a blogod. Hatalmas pipa érte.

Az olvasók modult személy szerint a „Tájékozódj” modul alá tenném, valamint a modulbeli fejezeteket egymás alá igazítanám, mert átláthatóbb lenne.

Amióta egyszer követelésnek vették azt az ötletemet, hogy tegyenek karakter részt a blogra, azóta félek ajánlani ezt az opciót, szóval csak annyit említenék erről a pontról, hogy szerintem jó, ha van ilyen rész.

Egy trailer-t is szívesen néztem volna meg a blogról, hiszen a bevezetőből nem tudtunk meg sokat az oldalról, csak annyit, hogy egy „Szerelmünk lapja” szerű történettel találtuk szembe magunkat.

Összességében: talán egy új fejlécet kérnék a helyedben, s a design színét mindenképpen a fejléchez igazítanám.

Értékelés: 10/7.5

Történet:

Nem tudom, hogy a prológussal szerettél-e volna bármit is kiváltani az emberekből, ha igen, akkor az annyi lehet, hogy megláthattuk milyen csodálatos kis íróhölggyel akadt dolgunk. Történet szempontjából viszont nem volt egy tartalmas bevezető, szerintem egy prológus akkor jó, ha izgalmat csempésznek bele, hiszen ezen múlik első- vagy másodsorban, hogy a leendő olvasó olvasóvá válik-e vagy sem.

Már a fejléc kielemzésénél elgondolkodtam azon, hogy szándékosan választottál-e két olyan szereplőt, akik között legalább 10-15 év korkülönbség van, vagy csak véletlen (az is lehet, hogy csak nekem tűnt eddig fel), mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy lesz-e ennek jelentősége.

Ahogy haladtam a részekkel előre, egyre jobban megtetszett a történeted.

Fantasztikusan írsz, nincsenek nyelvtani hibák, mindent át tudsz adni az olvasóknak, akik, ezáltal teljes mértékben bele tudják élni magukat az eseményekbe.

A jón nincs mit ragozni. Sajnos, nem tudok többet írni a blogodról, mert tökéletes, ahogy írsz, ahogy formálod a mondatokat, sehol egy apró hiba, sehol egy bökkenő.

Egy újabb rendszeres olvasód fog rajongani érted, személyemben.

Összességében: különleges írás, különleges író tollából.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/17.5

További jó blogolást kívánok nektek,

Lis

Kritika - LisBeth

Kedveseim!

Mielőtt belekezdenék a kritikába, szeretném elmondani, hogy sajnálom, hogy ennyire elmaradtam a rendelésekkel. Igyekszem a hétvégén az összes kritikát megírni, s feltenni.

Evelyne – Explosions

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: vegyes benyomásaim voltak először a fejléceddel kapcsolatban. Tetszik is meg nem is. Harry alakja jó, de a textúrák, amik mellette, illetve a cím alatt vannak, nem igazán tetszenek; semmitmondóak, s csak úgy lógnak a „levegőben”. A blogcímet továbbá nem feketével írtam volna, mert így elveszik hirtelen és talán a kép közepén jobban mutatna egy picivel.

Egy blog ékszere a fejléc, hiszen mindenki ezt látja meg először, ha egy weblapra lép, ergo ez alapján is ítélik el azt. Mindenki emberből van, ezért mindenki tudja már az első pillanatban, hogy ad-e egy esélyt a történetnek a kinézet alapján vagy sem, ezért a fejlécnek kifogástalannak kell lennie.

A szürke háttér nem nyerte el a tetszésemet, fekete szebb lenne, s szerintem úgy sem lenne túl sötét a blogod.

A történetleírás jó lett, bár egy picit sok a tőmondat, annak ellenére, hogy megismerhetjük a történetet nagyvonalakban, hiányzik nekem belőle a feszültség, az a plusz, ami miatt azt mondja egy olvasó, hogy ez a blog fantasztikusnak ígérkezik.

A modulok elrendezése is megfelelő, semmin nem változtatnék.

Nekem mindig is a szívem csücskei voltak az olyan szereplőbemutatások, melyekben egy idézettel írják le a karaktereket, s a tied ilyen. Hatalmas pacsi érte! (Bár a szívem megszakadt, amikor láttam, hogy Zayn csak mellékszereplő.)

Személy szerint készítenék, vagy kérnék egy trailert a bloghoz a helyedben, akkor teljesen egész lenne a kinézet/tartalom. Egy előzetesből sok mindent megtudhatunk egy történetről. Hiszen, ha te is el szeretnél menni a moziba, először elolvasod, miről szól a film, majd megnézed a trailert és eldöntöd, hogy továbbra is tetszik-e a film, vagy sem. Ez a blogoknál is hasonlóképpen alakul.

Összességében: szerintem egy új fejléc sokat dobna a blogon, a desgin teljesen jó, nem kell rajta változtatni. Egy trailer is csak dobna az oldaladon.

Értékelés: 10/8

Történet:

Mielőtt bármit is olvastam volna a blogodból, a történetleíráson kívül, azt gondoltam, hogy lehet egy remek kis sztori lesz, de lehet, hogy ennek a teljesen ellenkezője.

Ahogy belekezdtem a prológusba már tudtam, hogy rendszeres olvasóddá fogok válni. Egy igazi csiszolatlan gyémánt vagy, aki már az első pillanatban megfogja az embert az írásával. Nekem sohasem tetszettek az olyan bevezetők, melyekben a szereplő úgymond bemutatja magát, hogy hány éves, hol lakik, kik a testvérei (stb.), hiszen ezeket úgyis megtudom, ha olvasom a blogod. Te viszont egyből belevágtál a lecsóba azzal, hogy egy visszaemlékezéssel indítottál.

Egyedi az ötleted, hogy egy pszichiátrián játszódik a történet és ez nagyon tetszik! Végre valaki teljesen kilépett a sablonosságból.

Nagyon profin írod le, ahogy Harry őrlődik magában, teljesen átérzi az olvasó a fájdalmát, kétségeid, haragját.

A nyelvtannal sincsen semmi baj, a kezdésben volt pár szóismétlés, de ahogy haladsz a történetben, fokozatosan hagyod el ezt az aprócska hibát.

Nem tudom, mi mást írhatnék, hiszen úgy tökéletes a blogod, ahogy van. Nem csak a fantáziád nagy, hanem az ötleteidet mondatokba is tudod önteni. Izgalmasan írod le az eseményeket, minden részbe csempészel egy-egy fordulatot, ezáltal biztosan nem fogják unni magukat az olvasók. A fejezetek hosszúsága is megfelelő, minden rendben van.

Összességében: egyedi történet, egy nagyszerű írópalánta tollából. Szerintem a blogodat akkor is érdemes olvasni, ha valaki nem One Direction rajongó, hiszen itt nem ez az elsődleges lényeg.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/18

Nagyon sok rendszeres olvasót kívánok még,
Lis

LisBeth a nemzeti ünnepekről I. - Március 15.

Elég sok kérdés, felvetnivaló merül fel az ünnepekkel kapcsolatban, s ez a Március 15-ével sincs másképp. Sajnálatos módon elég kevesen tudják az okát az ünneplésnek, valamint azt is, hogy mi történt akkor, annak ellenére, hogy minden évben megemlékezünk róla.

A mi iskolánk is, ahogy az összes többi Magyarországon, évente lehúz egy újabb bőrt az eseményről megemlékezés néven.

Mindenki tudja, hogyan zajlik le egy ilyen ünnepség: fekete-fehér ruhát/egyenruhát veszünk fel, kokárdákat felrakjuk, meghallgatjuk a Himnuszt, a következő félórában az unásig ismételt forradalmi zenéket bejátsszák, egy-egy jelenetet kiragadva a történetelemből elmeséli pár ember, mi, hogyan zajlott, néhol vetítenek is, Szózat meghallgatása és vége az ünneplésnek.

Az én szeretetteljes középiskolámban idén tényleg kitettek magukért a tanárok és a diákok. 11 éves iskolai létem alatt tegnap láthattam a legszebb, legigényesebb műsort, köszönöm nekik innen is. A zenék végre nem az unásig játszott darabok voltak.

Az ünnep fénypontját mégsem a zene adta, hanem az árnyéktánc (amit a K&H reklámból ismerhettek többen) adta. Két lány (az egyik a drágalátos barátnőm ráadásul) táncolt egy hatalmas fehér vászon mögött, s hátulról megvilágítva csodálatos előadásban lehetett részünk. Egy élmény volt, szerintem a fél iskola tátott szájjal nézte, csodálatos mozgás, s a Requiem for a dream főcímdalát választották dalként.

Rövid története, híres forradalmárok:

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve.

Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált.

Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Kossuth Lajos – a reformszellemű nemzeti liberális nemesség programjának fő megalkotója

Batthyányi-kormány tagjai:

·         Batthyányi Lajos

·         Szemere Bertalan

·         Kossuth Lajos

·         Deák Ferenc

·         Mészáros Lázár

·         Klauzál Gábor

·         Széchenyi István

·         Eötvös József

·         Esterházy Pál

Zichy Mihály – Az elbukott forradalom allegóriája, 1849

Ti mit gondoltok erről az ünnepről?:)
Lis

Saját készítésű PSD-k - Danielle Cobbler

Sziasztok!

Tudom, most inkább a rendelésekkel kellene foglalkoznom, de

elragadott ez a hadművelet és mire észhez tértem volna, fél tíz lett - én pedig valami

okból fáradt. Első próbálkozásaim, nem ér kinevetni! :D Btw, ha

nem lenne esetleg egyértelmű, a bal oldali az eredeti, a jobb pedig a színezett kép.

[PSD használata]

Danielle Cobbler xx

LETÖLTÖM

LETÖLTÖM

LETÖLTÖM

LETÖLTÖM

LETÖLTÖM

Kritikák - LisBeth

Clarity W. – Terrorista

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: egyszerű, de nagyszerű. Ez a jól ismert szólás, nálad teljesen érvényesül. Nincs túlgondolva a fejléced, a főszereplőre fokuszál a kép, nem vonja el semmi a figyelmemet, tökéletes! Igaz, hogy a bal felső sarka egy ici-picikét üres, nekem így is tetszik.

A bevezetőd a „Terrorista” nagyon jó lett, bár én az első két mondatot lehagynám az elejéről, de ettől függetlenül is lényegre törő, nagy vonalakban megismerhetjük, miről fog szólni a történeted. Titokzatos, miközben pár apró dolgot mégis elárul. Pont ilyen egy megfelelő leírás.

Tetszik, hogy a szereplőknél a karakterek háttere ugyan az, mint a fejlécé. A nevüket azonban fehérre változtatnám, mert így szinte olvashatatlan.

Szerintem, ha az információs modulban középre igazítanád, vagy sorkizárttá tennéd a szöveget, esztétikusabban mutatna, ez persze csak egy tanács.

Sajnos a könyvborítód nem tetszik, szebb lenne, ha Adeline lenne rajta, vagy akár egy pisztoly (a blog címéből ítélve) nem pedig ezek a virágok.

A helyedben a „Nézettség” modult feljebb raknám, egészen a Chat alá, ne legyen ott alul száműzve.

Szomorú voltam, amikor nem találtam trailert, mert ehhez egy igazán pörgős, de érzelmes alkotást tudtam volna elképzelni. Ezen természetesen könnyen lehet változtatni. Mindenképpen ajánlanám a blogodhoz az előzetest.

A fejezetek címének a betűtípusa nagyon elnyerte a tetszésemet, csodálatosan illik a blogod világába.

Aprócska tanács a végére, hogy a navbar-t szerintem állítsd át áttetsző világosra, mert nagyon sötét, s folyton elvonta a figyelmemet.

Összességében: nagyon tetszik a kinézeted, igényes, főleg, ahogy olvastam, Te magad készítetted. Csak nem tudom, mennyire illik a történethez, hiszen egy terroristáról szól, róla pedig nem a rózsaszín jut eszébe senkinek.

Értékelés: 10/8.5

Történet:

Mind a bevezetőd, mind a kinézet alapján sokat vártam a történetedtől is, hiszen a kinézet profizmusra, precizitásra és hozzáértőségre vallott.

Prológus: teljesen megfogtál már az elején is, egy picit zavaróak voltak az egymás utáni tőmondatok, de ettől eltekintve az írásod szenzációs.

Ötletes, hogy minden fejezet elejére beteszel egy idézetet, s még jobb úgy, hogy köze is van a bloghoz.

Teljességgel meglepett, hogy újra találkozott Adeline a fegyveres sráccal, holott nyilvánvaló volt, hogy még látni fogják egymást a közeljövőben, hiszen róluk szól a történet. Azt gondoltam, talán majd pár fejezettel később történik ez meg, addig őrlődik Adeline.

Továbbá az is meglepetésként ért, hogy ilyen gyorsan segít egy vadidegennek, akit nem mellesleg az imént fegyverrel látott. A valóéletben ez nehezen történne meg szerintem, de jó kis fordulat.

Nem tudok mit hozzáfűzni az irományodhoz azon kívül, hogy rettenetesen jó. Talányokat hagysz a végére, s ez elengedhetetlen része annak, hogy az olvasóid kitartsanak melletted. Tetszik a fogalmazásmódod, nincsenek nyelvtani hibáid, sem szóismétlések. Főnyeremény vagy!

Az egyik kedvencem a kritikaírásokból az, hogy találkozhatok olyan kincsekkel, mint amilyen Te vagy. Egy újabb rajongó feliratkozód lett a személyemben.

Összességében: ami jó, az jó. Ezzel az egy mondattal tudnám összegezni a történeted. Jó írásmód, kellemes téma, sok fordulat, egy kialakulóban lévő szerelem. Kell ennél több? A válasz: nem.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/18.5

Adalia White – Memories in the last seconds

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: egyszerű, mégis csodálatos. Roppant elegánsnak tartom a fehér és a baba-kék keverését, a hölgyeményről nem is beszélve középen. Az is tetszik, hogy van egy idézet a képen, legalább egy picit izgalmasabbá varázsolja a fejlécet. Tetszik, remek munka!

„A történet” modult nagyon jól eltaláltad. Titokzatos, pontosan megfelelő a hossza. Egy picit zavaró a pár szóismétlés, ezt tanácsolnám kijavítani, mert sajnos az ilyen rövid szövegeknél nagyon feltűnő. Egyébként meg vagyok elégedve vele.

Trailer: nagyon tetszik, külön plusz pont, hogy a zene szövege is illik a történethez, eddig még nem sok ilyet láttam. Egy picit hosszú lett, de ezen felül csodálatos ez is.

Az „Információkat” személy szerint a rendszeres olvasók fölé tenném, az „Én…” modult pedig a Chat-boksz alá.

Tetszik, hogy már az első blikkre egyedinek tűnik a blogod, már csak a kinézet miatt is, ha meg valaki elolvassa a bevezetőt, akkor biztos lehet benne, hogy nem fog hamar még egy ilyen blogba botlani.

A kinézeted mindenképpen az oldaladon marasztalja a leendő olvasókat, hiszen tisztán látszik a profizmus.

Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke lett, de ha valami tökéletes, nincs mibe belekötni.

Összességében: egyedi kinézet, ami biztos marasztalja a kedves olvasókat. Nincsenek nagy hibák, szóval minden rendben van.

Értékelés: 10/10

Történet:

A te történetedhez is sok reményt fűztem, hiszen eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy akinek igényes a desgin-ja, annak az irománya is az lesz.

Gyönyörűen fogalmazol, az írásmódod csak úgy magába szippantja az embert, a történeted olvastatja magát az olvasókkal.

Nincsenek nyelvtanhibáid, sem szóismétlések.

Nem tudok nagyon nagy véleményt megformálni magamban a történetedről, hiszen még nagyon az elején vagy, de ígéretesnek látszik.

A formai részhez annyit tanácsolnék, hogy sorkizárttal írj, mert azzal esztétikusabb lesz a kinézet, valamint tegyél be a filozofikusabb részekhez sorközt (ha új gondolatot kezdesz), mert így nagyon egybefolyik az egész.

Sajnálom, hogy ez a rész is ilyen rövid lett, de itt is csak annyit tudok mondani, hogy csak így tovább, s szereztél egy újabb rendszeres olvasót, aki én lennék.

Összességében: különleges iromány, nem hétköznapi téma köré írva.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/20

További nagyon sikerest blogolást kívánok nektek, hiszen megérdemlitek,
Lis

Kritika. Jó, de mégis kitől? - Renee J. és LisBeth

Drága olvasók/idetévedők!

Ebben a bejegyzésben Renee J. és én tippeket, illetve tanácsokat fogunk adni, hogy szerintük kitől érdemes kritikát kérni, hiszen lépten-nyomon az ember kritika-blogokba fut mostanában.
Továbbá tisztázni szeretnék a kritikáinkból adódó félreértéseket is.

LisBeth:

Szerintem az ominózus mondat, amit a címben, illetve a képen is láttok elég sokatokban felmerül, ha kritika-kérésre szánjátok magatokat.
Rengeteg honlap foglalkozik ezen írásokkal, némelyik több, némelyik kevesebb sikerrel. Senki se az alapján döntsön, kinek hány rendszeres olvasója van, hiszen ez alapján nem lehet megítélni a dolgokat.
Persze, mindenki szeretné reklámozni a blogját (a kritikákon keresztül), ezért esik sokak választása a nagyobb nézettségű honlapokra. Én úgy gondolom, hogy ne a reklám legyen az első cél, amikor valaki véleményt kér ki a blogjáról, hanem a profizmus.  Egy kisebb nézettségű blog is lehet olyan jó, mint a nagyobb társaik.

Tippek a színvonalas kritikákhoz:

• Nézz körbe az adott honlapon, mennyire igényes!
• Olvasgass az oldal kritikáiból párat!
• Amit érdemes megnézni egy kritikában - helyesírás, fogalmazási készség, szóismétlés, őszinteség, segítőszándék
• Ha a bejegyzés hosszúsága is megfelelő, kritika-kérésre fel!

A kritikaíró és a kritikakérő közötti konfliktusok:

Ha kritikát kérsz tőlem, akkor, kérlek, fogadd el, hogy azt is fogsz kapni. Ritka eset, hogy 8-9 pontokat adjak a blogokra, s, ha ez előfordul, akkor valószínűleg csodálatosan jó író hölgyeménnyel/úrral van dolgom, tehát senki se bántódjon meg az alacsonyabb értékelés miatt.

Az én célom, hogy tanácsokkal lássalak el Titeket, hiszen (részben) erre kértetek fel, minden egyes szót a kritikáimmal segítő szándékkal írok, természetesen, nem azért, hogy egy életre elkedvetlenítselek Titeket az írástól.

Leleplezem az évszázad titkát azzal, hogy elmondom, én az összes honlapra rendszeresen visszajárok, akik kértek tőlem valaha véleményt (csupán kíváncsiságból).

Azonban nekem is van szívem, még ha a kritikákon nem is mindig látszik és rosszul tud esni, ha valaki a blogján követelésnek veszi a tanácsaimat.

Szó, mi szó, ahogy "A rendelésről" modulban fel van tüntetve, az irományunk egy személyes vélemény, ami tükrözi a gondolatainkat a blogoddal kapcsolatban. Teljességgel meg van a jogod hozzá, hogy ne tetsszen, amit írunk, de, ha lehet, akkor azt "szemtől-szembe" tudasd velünk.

Renee J.:

Szerény véleményem szerint, ha úgy gondoljuk a történetünk már megérett egy kritikára akkor gondoljuk át, eltudjuk-e viselni a rossz kritikát.

Ha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a blogunk kinézetébe csak formalitás kedvéért lehet belekötni, akkor -lehetőségtől függően- kérjünk csak a történetről véleményt.
A kritikaíró a szövegben is fog találni hibákat, akár helyesírásból adódóan is. Ezen pedig nem érdemes megsértődni, akármennyire is rosszul eshet. Gondoljuk végig, hogy mennyi igaz a véleményéből. 

Ha jogosnak találjuk az észrevételeket, akkor érdemes megpróbálni változtatni rajta. 
Ha valamit máshogy gondolunk, nézzünk utána, és miután meggyőződtünk róla, hogy nekünk van igazunk értesítsük a kritikaírót is mielőtt közfelháborodást keltenénk, hiszen ő sem lehet mindennel tisztában. 

• Tapasztalataim szerint sokan úgy kérnek kritikát, hogy tudják: a bloguk egy az egyben tökéletes, és ezt már több kritikaíró is megerősítette. Ezzel mindaddig nincs is semmi baj, ameddig az író csak meg akar győződni róla, hogy tényleg mindent jól csinál, viszont akad olyan is, akkor csak azért kéri, mert tudja, hogy a blogjáról írt kritika tartalma igen csekély lesz, ezzel kellemetlen szituációba keverve annak szerzőjét. Fordított esetben viszont azon se háborodjunk fel, ha a kritikaírónak mégis sikerül néhány dologba belekötnie, hiába jobb eredményt vártunk. 
• Ne kérjünk kritikát "Mindegy ki csinálja" alapon. Határozzuk meg, kinek a véleményét olvasnánk. Ha egy blogon több kritikaíró van esetleges konfliktusok alakulhatnak ki köztük, teljesen jogosan. Milyen alapon dönthetnék el, hogy ki írja azt? Akkor tiszta sor, ha van egy szabad és egy elfoglalt író, viszont ezt általában a limithatár oldalon feltüntetik, és aki tényleg megnézi, hogy kitől kérjen, az egyből észreveszi. Mindig nézzük meg, hogy szabad-e az a kritikaíró akitől szeretnénk véleményt kérni, és rendelési utasításokat követve rendeljük is meg. Küldjük el a blog linkjét és írjuk bele kitől szeretnénk. Ha megkaptad mindenképp köszönd meg, hogy fáradozott vele. 
• Mielőtt kritikát rendelsz figyeld meg a kritikaíró régebbi munkáinak felépítését. Nézd meg milyen szempontok szerint véleményez, minden fontos dolgot figyelembe vesz-e. Sok író pontozza is a különböző kategóriákat (pl.: kinézet, történet), nézd meg igazságosan dönti-e el. Sokan ódákat zengnek a hibákról, mégis csak egy-két pontot vonnak le az összpontszámból. Ugyanakkor az sem jó, ha kifejezi tetszését, mégis több pontot von le a kelleténél.

Reméljük, tetszett a cikk, várjuk véleményeteket hozzászólásban,

Renee és Lis

Történelmi filmek I. rész - LisBeth

Háborús, forradalmas filmek

Zongorista

Trailer

Leírás: 1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez.

A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot, akit Itzak kirángat a sorból. Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul, a német tisztek és a katonák roppant gorombák vele.

A zongorista a föld alatti mozgalomnál keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt, ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon. A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború.

Személyes vélemény: nagyon-nagyon szép film, szerintem mindenkinek meg kellene néznie, számomra ez egy alap film. Gyönyörűen visszaadja a háborút, minden érzelmet átad a közönségnek. Szívszorító mindaz, amit megtettek a zsidókkal a németek. Nem tudom annyiszor megnézni ezt a filmet, hogy ne kerítsen a hatalmába. A végén mindig megmagyarázhatatlan szomorúság van bennem órákig. Mindenkinek látnia kell az élete során ezt a filmet, még akkor is, ha nem szereti a háborút, szerintem ez a film akár életfelfogásokat is megváltoztathat.

Sorstalanság

Trailer

Leírás: Köves átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal az után, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd bevagonírozzák és Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttek és gyerekek; flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle. Ő pedig csak van, és megfigyel; egész addig, míg sok véletlennek és szerencsés vagy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően haza nem kerül. Hisz nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl.

Személyes vélemény: ez a film nagyon rossz kritikákat kapott, amit nem értek. Szerintem jó lett, számomra itt is minden érzelem átjön, teljesen elérte nálam a hatását. A Zongorista filmet természetesen nem veri le, azt semmi sem tudja. Nagy Marcell jól játssza a szerepét. A végén ennél nem szoktam szomorúságot érezni, de mindenképpen megérint, akárhányszor látom. Jó film, megéri megnézni.

Szabadság, szerelem

Trailer

Leírás: 1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda-válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magukat; élvezik a sikert és a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlen egyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian a visszavágásra, a melbourne-i olimpiára készülnek. Ám a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi és barátja, Tibi belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme Vikin, a harcias műegyetemista lányon és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színhelyeire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is.

Idestova egy évtizede foglalkoztatta a gondolat Hollywoodban befutott hazánkfiát, hogy filmet forgasson 1956-ról, így tisztelegve a magyar forradalom emléke előtt. Sokáig nem talált olyan történetet, amely igazán megragadta volna, és izgalmas, átélhető formában mutatná be az akkori eseményeket. "Véletlen egybeesés, hogy pont 1956. december 6-án indultam el Magyarországról, azon a napon, amelyiken a magyar vízilabda-válogatott véres elődöntőt vívott a szovjet csapattal Melbourne-ben - mondja a világhírű producer." Végül ez adta az ötletet a filmhez: a két párhuzamos történelmi esemény, ugyanakkor zajlott az olimpia, mint amikor itthon kitört, majd elbukott a forradalom.

Személyes vélemény: egy újabb magyar film, mert hogy a Sorstalanság is az. Szerintem jól bemutatja a forradalmat, a minősége is jó, ahhoz képest, hogy hazai mű. Nem szeretem Dobo Katát, itt sem alakított valami hű, de nagyot. A története szép, hazafias, azonban mindenképpen hozzá kell tennem a véleményemhez, hogy elsősorban Csányi Sándor miatt néztem meg (annak ellenére, hogy nem Ő a főszereplő). Egyszer megéri megnézni, de nem többször, szerintem.

Nyomorultak

Trailer

Leírás: A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori elítéltet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen Javert felügyelő (Crowe), miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik.

Személyes vélemény: csodálatos film, főszereplők. Minden megvan ebben, aminek meg kell lennie. Akció, szerelem, pénz és természetesen szeretet. Hugh Jackman nagy kedvencem, nem is volt kérdés, hogy megnézem-e. Volt olyan szerencsém, hogy premier előtti vetítésen láttam a mozikban, nagyon megfogott a film, de nem csak engem, hiszen tele volt a terem. A végén csodálatos Annie Hathaway halála, csak úgy patakzottak a könnyeim.