Kritika – Maffia

ÍRÓ: Mina Hope

BLOG: Utcafiúk - Minden sikátor csapda

1. Első benyomás

   A címed... nem tudom, nem igazán fogott meg. Utcafiúk. Utcán élő fiúk. Önmagában végül is érdekes téma, de nem indult be a muszájelolvasom-radarom. Az URL jóvoltából azt is tudom, hogy ez BTS fanfiction, őszinte leszek, nekem ez a rövidítés nem mond semmit, bár mikor megláttam a fejlécen lévő ázsiai embereket, akkor már értettem az okot. Ne érts félre, nem vagyok rasszista állat, sőt elég elfogadónak tartom magam, de ez a zene valahogy nem az én stílusom. 

   A designod... bevallom, holnap már nem emlékeznék a részleteire, mert a memóriám amúgy is kaki, max erre a világosszürke színre. Ez azt jelenti, hogy nem karakteres, nem olyan jó, hogy nyomot hagyjon bennem, de nem is olyan hányadék, hogy kiégjenek a szép szemeim.

   Amit először, rögtön keresni szoktam egy blogon, amikor megnyitom, az a fülszöveg. Megnyitottam az üdvözöllek itt modult, de semmi nem volt ott, csupán lényegtelen, vagy legalábbis nem annyira lényeges szócséplés, az oldalak fölött elsiklott a tekintetem, amit következőleg észlelt a fülszövegkutatóm érzékeny műszerem az egy ilyen fura idézet volt. Szép, költői, jól megérthető, de nem tartalmaz semmi konkrétumot a sztorival kapcsolatban. És, hoppá, ha nem lennék kritikus, akkor száz százalék, hogy most ugranék ki a blogod által szimbolizált hajóból. 

   HOL A FÜLSZÖVEGED? Ja, igen, egy olyan oldalon elhelyezve, aminek a címe kisbetűvel van szedve, azaz a blog legeslegmélyén, mire megtaláltam már azt is tudtam, hogy a shine-ról is szereztél kódokat, és Google Chrome-od van. Figyelj, az olvasó lusta, hogyha nem nyomod a pofájába az ismertetőt, akkor nem fogja keresni, ott a helye a modulsáv ELSŐ moduljában, egy olyan szövegdobozban, amit nem kell megnyitni.

10/5

Lenne ez tízpernyolc is, mert a fülszöveg brutális eldugásán kívül nem volt hibád, csak a BTS nem az én stílusom. De az, hogy eltemetted az oldalad mélyére nagyon taszító.

2. Design

   Egyszerűen kimondva, nem kerülgetve a forró macskakaját, nekem ez a fejléc nem tetszik. Azt gondolom, hogy ki kéne emelkednie a blogból, erőteljesebbnek kéne lennie, mint a háttér. Hát, nálad mindez pont fordítva van, pont máshogy van minden, ez a kép gyakorlatilag beleolvad a blogba, sokkal halványabb árnyalatú, mint a háttér, így egyáltalán nem vonzza a figyelmet. Pedig amúgy nem rossz munka, a korláton kihajoló fiú nagyon szép (mármint, nem tagadom, nagyon jóképű srác, de most nem erre gondoltam), a háttérben lévő emberek viszont elkallódtak ebben a furcsa homályosításban, így összességében nem néz ki jól, pláne, hogy a cím is nagyon kontúrtalan, nem látszik és olvashatatlan.

   Nekem igazából tetszik a blog színvilága, imádom a szürkét, ráadásul szerintem illik is a sztorihoz, hiszem az utca is ilyen árnyalatú. Oké, ez már belemagyarázás, a sok verselemzés tette velem... Így a háttérrel sincs problémám.

   A kezdőmodul nekem nagyon tetszik, aranyosan össze van szedve benne minden, mutatós, a probléma ugyebár még mindig az, hogy maximum másodiknak kéne lennie a fülszöveg után (hogy került bele az agyadba az a gondolat, hogy elrejted?, egy könyvnek is először a hátulját nézed meg, és olvasod el az ismertetőt, nem pedig a 216. oldalról próbálod kivarázsolni a tartalmat, bocsi ez a hiba akkora traumát okozott, hogy nehezen bírom feldolgozni). Az oldalak rendben voltak (azzal a kivétellel, hogy a tartalomnak nem ott a helye, bár esküszöm, nem hozom ezt fel többet), a szereplők képei szépek, szimpatikusak lettek, de annyit azért javasolnék, hogy írd le a kiejtést is, mert én például most fonetikusan olvastam őket. Annyit fűznék hozzá (ez már tényleg az utolsó észrevétel), hogy a cseréknél nem kell a bejegyzés miniatűrje, elég a blog címe, és esetleg a frissítés dátuma és/vagy a legújabb poszt neve. De az eleje totál felesleges, és nem néz kí így jól.

10/7
A fejléc tragikus, de a többi rendben van, csak sajnos a legfontosabb és egyben legdekoratívabb nem illik a képbe.

3. Ötlet

   A fülszöveg felépítése nagyon tetszik, ötletes, hogy először leírod Jeon hátterét, aztán ismerteted a BTS lényegét, majd végül a kettő egyesüléséről írsz pár szót. Jeon háttere önmagában nem a legegyedibb, sok helyen találkozni azzal a szituval, hogy egy haláleset miatt szétesik a család, a fiú pedig rossz útra tér. Az ilyen gengszetrbandák sem kifejezetten ritkák bloggerföldön, de nagyon érdekesen tálaltad az egész helyzetet, mesteri stílusban, tetszik Jungkook személyisége, és úgy gondolom, hogy erre lehet egyedien építkezni. Annyi hibát találtam benne, hogy ezt: Jeon Jeongguk, ismertebb nevén Jungkook. Tizenhét éves, dél-koreai gimnazista..., egybe kéne írni, mert az első mondatnak nincs semmi értelme. Illetve az élet unottság helyett inkáb életuntságot írj.

   Prológusod nincs, de nem is látom szükségét ennek, anélkül is teljes a sztori, nincs hiányérzetem. Így az első fejezetet olvastam el, és... tetszett. Az eleje nagyon nyugis volt, reménykedtem, hogy nem marad végig ez a lagymatag, életunt hangulat, és reményeimet sikerült telepatikusan továbbítanom neked, nagyon izgalmas lett a vége, hátborzongató és kíváncsivá tettél a folytatást illetően.

 10/7

Az alap nem kifejezetten egyedi, de eddig ígéretesen dolgoztál. 

4. Fejezetek (spoiler-veszély!)

  2. fejezet: Nem lepődöm meg Jungkookon, pont ezt vártam tőle. És ez tudod, miért jó? Mert egyetlen fejezet után már olyan képet alakítottál ki róla, amiből lehet következtetni a cselekedeteire, és ez a profizmus. Ugyanakkor... hogy is mondjam, a fejezet további része nekem nagyon-nagyon gyors volt, behoztál vagy öt új arcot, mindenkiről mondtál fél mondatot, de ennek ellenére nekem egy csapatnyi név maradt, túl sokan lettek így hirtelen, és ez zavaró. Persze, megnyitottam a karakterek oldalát, hogy azért nagyjából nyomon kövessem, hogy ki-kivel-hova-mit-miért. Lehet, hogy BTS-fanoknak ez könnyen megy, de nekem, földi halandónak, BTS-analfabétának ez lehetetlen küldetés. Rövid is volt, még ötszáz szóban lehetett volna a megjelentekről nyilatkozni. De nagyon izgalmasan zártad le, és, még ha számítottam is ilyesmire, akkor is felkeltetted az érdeklődésem.
   3. fejezet: Ez is nagyon rövid, egy könyvben elmenne, de gondolj bele, az olvasóid várnak a részre, és ezeregynéhány szóval nem igazán lehet őket kielégíteni. A cselekmény, bár nyúlfarknyi volt, tetszett, viszont nekem a megszólalások még mindig nagyon össze vannak kutyulva, itt van egy halom ember, és néha beszélnek. Nagyon nehéz ennyi szereplőt mozgatni, és tulajdonképpen természetes, hogy így jössz ki belőle, de meg lehetett volna máshogy is oldani. Mondjuk úgy, hogy eleinte csak két bandatag van ott, aztán szépen behozod a többieket is. Viszont... érzelmileg nagyon szép volt Jungkook kis monológja a végén, hihetetlen, mennyire össze van törve...
  4. fejezet: Hoppá, nincsenek is olyan sokan, és így ennyi idő után már a neveket is fel tudom sorolni: V, Rap Monster, J-Hope és Jiminie. Bár a szereplők oldalból következtetve, vannak még, de ők most nem szerepeltek. Igazából nem tudom, miért kell ekkora jelentőséget tulajdonítani egy ékszernek, letörlik az ujjlenyomatokat, és a város másik végén ledobják a földre, senki nem fog rájuk gyanakodni. De igazából azt sem hiszem, hogy bárki is egy nyamvadt kiegészítő miatt (vagyiiis, aranyból van, az igaz) nagy kutatói eljárást indít, ha gazdag, akkor egy arany cucc mindennapos neki, ha szegény, akkor nem tudja finanszírozni a rendőrök munkáját. És ez az ürügy így nagyon erőltetett számomra. De az utcafiúk létrejötte, hogy javítóból szöktek, meg gyilkoltak, nagyon izgalmas.
  5. fejezet: Szintén nagyon-nagyon rövid, de kezdek hozzászokni, és egy idő után biztos nem fogok ezen hőbörögni. Rendben, Jungkook leadta a nyakéket, de nem tudom, miért kell ez a sok para. Oké, tudom, sok rendőrös vicc van, de a zsaruk azért annyira nem gyökerek, hogy a lánc leadóját őrizetbe vegyék, mert... basszus, ha ő emelte volna el, akkor nem adná vissza a hatóságoknak. Másrészt nem értem, hogy Kook apja honnan tudta meg, hol járt a fia, értem, hogy befolyásos, de ezt honnam tudhatta meg? Pláne, hogyha nem is dicsekedik a fiával, és ő sem az apjával, akkor még egy rendőr sem hívhatta fel, mert nem tudják összekapcsolni a két arcot. De izgalmasnak azért izgalmas.
 6. fejezet: Tetszik ez a levélírósdi, és szerintem nagyon megérintő nyilatkozat lett Jungkook részéről, egyre jobban a szívembe zárom. Tetszik ez a mánia nála, kissé őrült dolog, de ez az ő helyzetében érthető, és tetszik ez a makacs ragaszkodás. Ennél többet most nem tudok mondani, nem lehet mondani, mert a rész rövidsége miatt semmi nem történt, megtolthattad volna még ugyanennyivel.
  7. fejezet: Most már tényleg nagyon irritáló a részek hossza, kezdtem azt hinni, hogy itt az áttörés, most hosszabbak lesznek, de nem. Ez sajnálatos, mert ez így nem jó, egy rész minimum kétezer szó, de inkább kétezer-ötszáz, mert mikor belerázódnék a kis világodba, már a nagybetűkkel szedett nevedre vicsorgok. Mert ez most izgalmas, innen lesz érdekes, és nagyon tetszett ez a rész, olvastam volna még, még, még, mert annyira magával ragadóan írsz, és hiba, nagy hiba, hogy csak röpke ezer szót olvashatok egyszerre. Nem hiszem el, hogy ez csak engem zavar. Na, mindegy, a fejezet lélegzetelállító volt
  8. fejezet: Megint az a baj, hogy cselekményileg nulla, és így egyszerűen nem lehet róla mit mondani, mert két egyszerű eszmecseréből állt. A nevekhez nem tudok, mit hozzáfűzni, mindenesetre kicsit közelebb hozták a srácokat, ami pozitív, viszont a "banda" megalakulásának sztorija szerintem totál felesleges, mert korábban már le volt írva, kár önmagad ismételni.
   9. fejezet: Nem volt rossz, azaz nem lett volna rossz, ha a fejezet közepét nem hagyod ki egy az egyben. Oké, megjött ez a három fiú, izgalmas, tekertem tovább, hogy olvassam a bunyót. És mit találtam? HÁROM CSILLAGOT!!! Most komolyan ennyivel intézted el a cselekmény magját?! Húúúúú. Jó, nyugi van, minden oké. Így ez nekem üres volt és kiábrándító, ne haragudj, de egy ilyen eseményt nem lehet átugrani és kikerülni. A vége viszon érdekes volt, érdekes és egyedi Jimin problémája.
  10. fejezet: Érdekes ez az új lány. Amibe most is, szokás szerint bele tudok kötni, az a hossza, reménytelenül esménytelen és rövid.
  11. fejezet: Szerelmet érzek a levegőben, remélem, nem csal a szimatom, és huzamosabb ideig szeretnéd szerepeltetni Hanát, hiszen a feminista énem már nagyon lázong a sok hím miatt. Amúgy a lány nagyon szimpatikus volt, tetszett a pimaszsága, bár azt nem értem, hogy miért hazudott (talán átvitt értelemben gondolta, és már egy mogorva Jungkookot talát ott?, vagy csak én vagyok túl elvont?). Viszont be kell vallanom, hogy az utcafiús jelenet nagyon gyatrára sikeredett, még mindig elkülöníthetetlenek a srácok, szerintem tényleg egyesével kellett volna bemutatnod őket, mert egyrészt, bonyolultak a nevek, másrészt, nem olyan ismertek, mint például a OneDirection, tehát én például képtelen vagyok felsorolni őket. Az egész normális hossznak viszont örültem.
   12. fejezet: Na, tök jó vagy, ez is végre egész hosszú lett, nagyon örülök neki. És igazából a tartalma is megfelelő, tök jó, hogy Hana együtt csapatmunkázik Sütivel (tetszik ez a becenév), nem valami eredeti megoldás (sőt, az esetek 80%-ában hasonlóan kerül össze két egyén), de azt gondolom, hogy jó dolgokat lehet belőle kihozni, szóval csak ügyesen! Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud Hana a fiúról, mert állandóan utalgat valamire, de soha nem mondja el, már nagyon érdekel. Bár azt mondjuk nem értem, hogy lett ilyen hamar ennyi barátja... És azt sem, milyen csapatmunkáról van szó, elég baj lenne, hogy nem írtad le rendesen, de még a tanárnak sem volt ideje elmondani, hiszen a bejelentése utám rögtön vége lett az órának. Tudom, apróság, de épp ezeken a kicsi dolgokon lehet elcsúszni, épp ezek miatt az apró csorbák miatt érezzük csonkának a történetet.

10/6

A legnagyobb problémám a rövidség, a másik pedig az, hogy az utcafiúk teljesen egybefolytak, a sztori néhol a legsablonosabb dolgokat vonultatja fel, nem értek minden mozdulatot és nem mindenhol reális.

5. Stílus 

Nem tudom, miért kell egyre több és több blogon nyomatni a jelenidőt, hiszen szörnyen zavaró tud lenni, amíg az író nem rázódik bele, és nem tudja elérni az olvasónál azt, hogy ne érezze idegennek. Az első fejezeteknél nálad is olyan fura volt, aztán belejöttél, és dicséretet érdemelsz, hiszen egyetlen egyszer sem tapasztaltam, hogy időt váltottál volna. Az E/3 sem a szokványos megoldál blogok terén, inkább a könyvekre jellemző, de azt gondolom, hogy nem bánsz vele kifejezetten rosszul, de annyira jól sem. Például néha beleviszed a reflexióidat, talán nem tudatosan, de a saját véleményedet fogalmazod meg a sorok között. És nem úgy, hogy beleviszel egyéni gondolatokat, hanem például: ''Jungkook gyorsan fut keresztül az utcán. Ez a fiú megőrült!" Nem így írtad le természetesen, de hasonló szövegkörnyezetben, és talán te is érzed, hogy ez olyan, mintha kívülről szólna bele valaki a narrálásba. Viszont így vagy ehhez hasonlóan megfogalmazva, már sokkal jobb: "Jungkook gyorsan keresztülfut az utcán, a járőkelők minden bizonnyal azt gondolják, hogy ez a fiú megőrült!".

   Hatalmas szókincsed van, ami nagyon jó, különös tekintettel arra, hogy fel is használod, így gyönyörű mondatokat szülsz gyönyörű szavakból, élmény olvasni. De hajlamos vagy arra, hogy túlcsicsázd, minden szót, ami eszedbe jut egy másikkal akarsz kifejezni. Például asztal. Szerintem ezt a szót nehezen lehet megkerülni, és nem látom be, miért kéne szinonimát találni rá. Ha nagyon muszáj, akkor utalhatunk rá "említett tárgy"-ként, "a szoba közepén állo bútor"-ként, de erre nem igazán van szinonima. Ellenben te megpróbáltál keresni egyet, és lám, úgy gondoltad találtál is, a négylábút. Amikor leírtad, kicsit meghökkentem, mert ezt kutyákra/macskákra/lovakra/egyéb állatokra szoktuk használni. Szörnyen nevetséges volt, amikor rájöttem, hogy az asztalra gondolsz. Hidd el, hogy néha még a szóismétlés is jobb annál, mint hogy lejárasd magad egy ilyen baklövéssel. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem ez volt az egyetlen alkalom.)

10/7

Az említetteken kívül szerintem nagyon szépen fogalmazol, kicsit kell csak javítani rajta.

6. Szöveg 

   Leírások: Nagyon értesz a hangulatfokozáshoz, amikor már amúgy is egészen feszültek vagy éppen lehangoltak vagyok Jungkook elveszettsége miatt, akkor beszúrsz egy mondatot, vagy olykor csupán egy szót, és sokszorosára növeled a kedélyeket. Szerintem ez tehetség, ezt nem lehet tanítani, és nagyon örülök, hogy ezt ki is használod. A külsőt is nagyon találóan írod le, ismerteted az alapdolgokat – hajszín, szemszín, testalkat, etc. –, aztán közelítesz az apró, de meghatározó jellemzőkhöz – pisze orr, pír, stb. –, de nem mész bele túlzottan a részletekbe, és nem írod le minden adandó alkalommal, hogy ki milyen ruhát visel, a lányok hogyan sminkelik magukat, stb. A tájjal is mesterien bánsz, kis finom hasonlatokkal még a szél legapróbb rezzenéseit is elénk tárod, nem írod le ezer szavakon keresztül a környezetet, pláne, hogy akkor esetleg normális méretűek lennének a részek, de azért egy konkrét képet lefestesz. Eddig egyszerűen egy csoda a kritika ezen pontja, de jöjjön a hidegzuhany, mégpedig, hogy nem tudsz tömegjelenetet írni, pedig az utcafiúd pillanatoknál azért kéne. Egyrészt nem úgy kéne megszólaltatni őket, hogy á, ő már rég beszélt, vessen közbe két szót, hű, ő nevessen most, hanem ennek pörögnie kéne magától, és nemcsak úgy beszéltetni őket, hogy mindenki mond egy mondatot, és vége a polilógusnak, hanem mondjuk beszélnek hárman, jól kitárgyalnak egy témát (pl. Jungkook sorsát), ketten közben totál nem figyelnek, vagy ilyesmi, ami passzol a személyiségekhez. 10/8

   Párbeszédek: Igazából nincs velük baj, pláne, hogy az előbb említett polilógusokom kívül nincs olyan sok, talán egyedül a Hana-Kook dialógusok méltóak említése, mert az olyan jelenéktelenségek, amikor egy tanár, vagy Jeon apja beszél, rendben vannak. Szerintem Hana egyáltalán nem olyan stílusban beszél, mint ahogy egy gimnazista szólal meg, nem hinném, hogy sokan ilyen kimértek és ennyire tagoltak a mondataik, amikor amúgy természetesen kéne viselkedniük. Például a reakciója, mikor Jeongkook káromkodott: "Kimosom szappannal a szádat, hogy megtanuld az illemet!" Ilyet gyerek, élesben, élőben nem mond, mert annyira nem igazi, olvasd fel, képzeld el, hogy mérgesen ezt mondod, nevetségesen hangzik. Valami ilyesmi sokkal természetesebb – "Hé, ne káromkodj már, az olyan csúnya." Vagy, amikor Jeon ezt mondja: "már most agyfaszt kapok tőled, eridj innen!". Az eridj innen a jelentéséhez képest elég szelíd formula, nem kifejezetten bunkó, mint a mondat másik fele, sokkal jobban passzolna valami olyasmi, hogy "menjél már el". Hogyha máshogy nem megy, olvasd fel hangosan, megfelelő hanglejtéssel, és látni fogod, hogy illik-e az adott szituációhoz, hiszen a megszólalásoknak nem a stílushoz, hanem a szereplőkhöz, illetve az eseményhez kell passzolnia. 10/7

20/15

  7. Karakterek, kapcsolatok 

   Jungkook: Szerintem ő egy remekül kidolgozott karaker, érdekes személyiség, nem átlagos, és azt gondolom, hogy a történet folyamán végig nagyon jól alakítottad az elveszett, lázadó szellemű, szemtelen srácot. Nagyon átérezhetően írod le a lelki világát, és ahhoz képest, hogy mennyire kemény, nagyon össza van törve belül. Azt talasztaltam, hogy az önzése enyhült a sztori folyamán, már másokra is gondol legalább egy kicsit. Annak ellenére, hogy nem egy angyali figura, vannak jó tulajdonságai is, bátor, jó megfigyelő, és mutat fejlődést, márpedig ez nagyon fontos. 

 Utcafiúk: Nem érné meg külön nyilatkozni róluk, hiszen Jimie problémájan kívül nekem ugyanolyanok, kivéve, hogy tudom, Suga az, aki nagyon nem komálja Kookot, ettől függetlenül viszont teljesen egymbemosódtak az elmémben. És egyáltalán nem szimpatikusak azóta az eséses jelenet óta, mármint ennél azért sokkal komokyabbnak kéne lenniük. Oké, értem én, hogy fiatalok, de azért már huszonévesek, vagy legalábbis közel állnak ahhoz, és azért igazán túlnőhetnének egy tizenöt-hat éves agyi szintjén, pláne, hogy az utcán nevelkedtek. Oké, nem lehetnek mindig komolyak, de azért kicsit szolidabban vigadhatnának, mert az a jelenet nekem túl bohóckodós volt. 

   Dhaici: Először nem akartam ideírni, hiszen szegényke csak mellékszereplőként van megemlítve, de azt gondolom, hogy jóval árnyaltabb egyén, mint az utcafiúk bármelyik tagja. Nekem nagyon szimpatikus a ragaszkodása, lenyűgöző az optimizmusa, és hihetetlenül kedves. Vagyis, nem, ez olyan semmit mondó szó, sokkal több annál, empatikus, együttérző, értelmes. 

   Hana: Az a vicces, hogy őt is sokkal közelebb hoztad hizzám, mint a főszereplőket, rögtön megnyert a barátságos modorával, holott elég pimasz és őszinte tud lenni. Azt gondolom, nagyon megnyerő személy, és engem totál az ujja köré csavart, remélem, hamarosan Jungkookot is meghódítja... 

   Hana-Kook: Nagyon vicces róluk olvasni, szórakoztató a kány folyamatos közeledése, és nagyon vicces, ahogy Jungkook mindunataln elhúzódik előle, bunkó vele, és a lány mindezek ellenére végtelenül türelmes hozzá. A közös jeleneteikben imádom, hogy mennyire kiütközik kettejük személyiségbeli különbsége. 

   Utcafiúk-Kook: Nem igazán bomtakozott ki a kapcsolatuk, mármint bevették Jungkookot, vegyes a fogadtatás, de nem teljesen érzem azt, hogy megbecsülnék a fiút, de azt sem, hogy utálnák. Az E/3-nak az a nagy előnye, hogy bárkinek a gondolatait tudod közvetíteni, szóval nyugodt szívvel leírhatod, hogy V ezt érezte Kookkal kapcsolatban, Suga azt, Jiminie meg amazt, Kook nagyon nem szimpatizált vele, vagy ilyesmi, és így sokkal közelebb kerülnek a karakterek, az érzéseik meg önmagában a kapcsolat. 

10/8

A csapat tagjain kívül mindenki egyéniség.

8. Helyesírás 

   Nem igazán találtam hibákat, és ez nagyon jó, hiszen azt jelenti, figyelmes vagy, és abban, amiben a legnehezebb rontani, de a lustaság miatt mégis mindenki elhanyagolja, jó vagy. Jól használod az igekötőket, az írásjeleket, a toldalékolással sincs problémád, szóval általánosságban nagyon igényes, mégis találtam néhány nem túlságosan zavaró típushibát.

  Vannak azok a szerkeszetek, amikor egymásba ékelődnek a tagmondatok, vagyis az egyik félbevágja a másikat. Általában párbeszédnék fordul elő, pl.: "– A lányok annyira... – kereste a megfelelő szót – hülyék!" Eddig rendben is van, te is helyesen írod, de vannak olyan szituációk, ahol a megszakított mondat két felét vesszővel kell elválasztani, mert mondjuk hogy következik. "– Arra gondoltam – szólalt meg –, hogy elmehetnénk kecskét fejni.'' Ami itt fontos, az az, hogy ezesetben a zölddel jelölt helyre kell a vessző, és nem a másik gondolatjel elé. 

    Tapasztaltam még, hogy bizonyos összetett szavakat külön írsz, például az iskolaelsőt és a belteret. Ha nem vagy ebben biztos, akkor keress rá a google-ban, és meg fogsz világosodni

10/9.5

De csak, mert nem hibátlan.

9. Egyéb

  Az első, ami eszembe jutott az az, hogy gifeket használsz illusztrálás céljából. Azzal a gondolattal már megbarátkoztam, hogy egyesek képekkel dekorálják a részt, mint egy mesekönyvben, bár nem kifejezett szimpatikus, de ha szokás blogger körökben, akkor ez van, egyedül nem fogom tudni megváltoztatni. Na, de, ha valami mozog ott, az szörnyen zavaró, és mindig odakívánkozik a tekintetem a sorok helyett. Ez reflex, és szerintem más is így van vele.

  Aztán idetartozik az, hogyan bánsz az olvasókkal, nem vagy az a túlhálás-típus, de nagyon kedvesen válaszolgatsz a kommentekre, ez igazán szimpatikus. Az elején fura volt, hogy nem intézel némi kis mondanivalót az olvasókhoz, de aztán rájöttem, hogy sokszor talán nem lenne mit mondanod, viszont azt gondolom, hogy a minimális kapcsolat azért túlzás, és például boldog karácsonyt és új évet kívánhattál volna nekik, csak, hogy lássák törődsz velük, fontosak neked.

10/7

10. Összesen

   A design középszerű, az ötlet sem olyan húdeegyedi, és nem js hoztál ki belőle túlzottan izgalmas történetet, de a helyesírás, és kis kivételekkel a karakterek ábrázolás is jó, a párbeszédek és a leírások sem rosszak, összességében szerintem nem esne nehezedre kicsit fejlődni, hiszen nem rossz ez, és te sem vagy rossz író, sőt, jó írónak gondollak, csak kicsit kiforratlannak.

100/71.5

Ez egy négyes, egy nagyon stabil négyes, de azért icipicit közelebb vagy az ötöshöz.