2015. 04. 19.

Inspirációk, illetve egy új fejezet LisBeth szemével




Ez a bejegyzés főként arról fog szólni, miként alkotok meg egy újabb fejezetet a saját blogomra, mit tartok inspirálónak, s mitől vagyok teljesen más, mint a legtöbb általam ismert blogger/bloggerina.
Őszinte leszek, még soha nem írtam ehhez hasonló cikket, de remélem, elnyeri a tetszéseteket. Az indok, hogy miért ez az első alkalom az az, hogy szerintem minden egyes embert más és más dolog inspirál az írásra.
Az írók, íróhölgyek, akiket jobban ismerek, általában mind tudják a történeteik legfőbb mozzanatait, eseményeit. Előre kidolgozott vázlat, terv szerint haladnak, mindössze kibővítik apróbb újdonságokkal, párbeszédekkel a történetet és máris kész egy rész. 

Én ennek teljesen az ellentéte vagyok. Soha sem tudom, hogy a következő részben mi fog történni, sőt még a legizgalmasabb részek is a fejezet megjelenítése előtti 5 percben jutnak az eszembe. Nincsen kidolgozott keret, ami szerint alakítani szoktam a dolgokat, ezért is van az, hogy nem tudok választ adni azokra a kérdésekre, mely a történetem elkövetkezendő eseményeiről szólnak.
De ennek fényében, mégis hogy jön az ihlet a következő fejezethez?
Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: leülök a laptopom elé és jobbnál jobb ötletek, események, fordulatok jutnak az eszembe. Sajnos, vagy nem sajnos, XXI. századi fiatal létemre csak Wordben tudok igazán jó fejezeteket írni, ha papír van előttem, nincs ihlet. Számtalanszor próbáltam már a jó öreg gépen nélkül részt kisajtolni magamból, de mindig feladtam fél óra töprengés, valamint egy mondat leírása után.
Nekem nincsenek különösebben inspirációs kellékeim, mint a zene vagy nem tudom (ki, amit használ), érzésből dolgozok, s ha van egy jó ötletem, de nem vagyok otthon, leírom a telefonomba, hogy biztos, ami biztos, meglegyen.

Tanácsok, tippek:
·         alakítsatok ki egy helyet, ahol mindig írtok
·         próbáljatok mindig egy napszakban alkotni (én folyton este írok)
·         zavaró tényezőket ki kell kizárni
·         sok embernek segít a zene, lehet nektek is, egy próbát igazán megér

Inspiráló képek:









christianostrom:

 


With my best girlfriend ❤

relaxing

Blue.

timefliestoday

I want to go to paris soo badly | via Tumblr


Képforrások: 
google

Titeket mi inspirál az írásra?:)
Lis

4 megjegyzés:

  1. Kedves Lis!

    Érdekes volt olvasni, hogyan írsz meg egy fejezetet, hasznos bejegyzésecske volt, és engem meg is ihletett az egyik kép, szóval köszönöm.
    Én tényleg csak akkor írok, ha kedvem van. Éppen ezért nem blogolok, mert van, hogy két hónapig nem tudom annyira összevakarni magam, hogy írjak, máskor meg ihletrohamom van. :D Inspirálni igazából az álmaim szoktak (mármint nem a vágyaim, hanem azok az álmaim, amiket akkor látok, amikor alszom, szóval érted), mindig van bennük valami mozzanat, valami kép, ami megihlet. A másik "múzsám" a természet, és az emberek viselkedése. Néha vannak emberek, akiket látok buszon, héven, városban és sajátosan viselkednek, és, igaz, nagyon nevetséges, de megfigyelem őket. Így kalakulhat egy karakter jelleme, vagy csak megpróbálom kitalálni, hogy mi foglalkoztathatja most az adort személyt, milyen lehet az élete, és így kapom meg a történet morzsáit. Kicsit beteges. :P
    Én is vázlat szerint írok, és neked is ajánlom, hogy kezdj el így írni, mert a történeted attól még ugyanúgy random maradhat, kitalálhatsz apró kis meglepetéseket, de így be tudsz iktatni olyan csavarokat, amiket kellően elő tudsz készíteni. El tudsz rejteni nyomokat a történetben, és ha bekövetkezik a nagy csavar, akkor az olvasó a fejéhez kap, hogy "tényleg, minden jel erre utalt!". De ez csak egy javaslat. :)
    További jó blogolást, gyere még ilyen jó kis cikkekkel. <3

    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Maffia!

      Nagyon jó volt olvasni, hogy ihletet adott az egyik képem, már megérte megírni ezt a bejegyzést!:)
      Könyvíró még lehet belőled, hiszen ott nincs igazán határidő, amire meg kell írni.
      Érdekesnek hangzik a buszos, héves megfigyelésed. Tapasztalatból tudom én is, hogy a héven igen sok elég érdekes fazon van.
      Ha egyszer írsz róluk, mindenképpen tudasd velem, mert szívesen elolvasnám, de tényleg!:D E-mail-em: lisbeth.bloggerina@gmail.com
      Mindenképpen megfontolom a tanácsod, csak a vázlatírás eddig azért nem jött be, mert mindig meggondoltam magam, vagy olyan fordulatot vittem vele a történetbe, melyet nem tudtam az adott vázlatba beleilleszteni, ezért félresöpörtem a vázlatokat...
      Abban viszont teljesen egyetértek, hogy a "tényleg, minden jel erre utalt!" csak vázlattal és odafigyeléssel lehet kivitelezni.
      Évekkel ezelőtt próbálkoztam a vázlattal, most talán újra előveszem és miután idősebb lettem és érettebb, még be is válhat.:)

      Sok puszi és köszönet,
      Lis<3

      Törlés
  2. Kedves Lisbeth!

    Mindig örülök az ilyesfajta bejegyzéseknek,és most egy egészen más témáról írtál,nem láttam még hasonló írást. Én régebben sosem írtam vázlatot,úgy csináltam ahogyan te. Leültem a gépem elé és ami eszembe jutott leírtam. Mostanában már megfontoltabb vagyok és néha-néha vázlatot készítek vagy magamban előre kigondolom a fejezeteim tartalmát és ezáltal a bejegyzésem is jobb lesz. Maffia-val teljes mértékben egyet értek,az én történetem sokkal szebben sikerült,amikor egy kisebb terv szerint haladtam. Ez a buszos megfigyelés nagyon tetszik,mert biztosan jól bevált módszer és az utca embere mindig különböző karaktereket rejt. Engem a képek,a saját gondolataim,velem megtörtént dolgok inspirálnak. A zenével csak ritkán próbálkozom,legtöbbször eltereli a figyelmemet az írásról,viszont vázlatkészítés közben nekem is sokat segít.
    Nagyonk köszönöm,hogy foglalkoztál a témával,további jó blogolást! :)

    Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Névtelen!

      Örülök, hogy tetszett a cikk és pláne, hogy egyedinek találtad. Igyekszem olyan bejegyzésekkel előrukkolni, melyek nincsenek minden második, vagy harmadik blogon, hiszen azok senkit sem érdekelnek.
      Ha már te is javaslod a vázlatot, biztosan adok egy esélyt, hiszen ha már ketten is javasoljátok, meg sokan ennek alapján dolgoznak, nem lehet olyan szörnyű dolog, az is lehet, hogy eddig én voltam túl béna hozzá.:D
      A zenében teljesen egyetértek, nekem is mindig elterelte a figyelmemet, folyton a szövegre figyeltem és csak az tűnt fel egy idő után, hogy a 10. számot hallgatom és egy space-t sikerült hozzátennem a következő fejezet tartalmához.

      Én köszönöm, hogy időt szántál a cikkemre és a kommentelésre!:)

      Sok puszi és ölelés,
      Lis

      Törlés