Lopások - Ever

Drága Olvasók, vagy akik olvassák ezt a 

bejegyzést, drága Betti! 

Ez a bejegyzés igazából csak Neked szól, mert már torkig vagyok veled. Komolyan mondom, hogy olyan pofátlan módon lopsz az emberektől, hogy az valami hihetetlen. És akkor nyugodt szívvel kérsz - Elena Brame - bloggerinától designet hogy készítse el a Whisper című blogodat, ami egyébként semmi. Nulla. 

Elolvastam a bevezetőt, valamilyen oknál fogva a TE profilodon kötöttem ki és véletlenül megnéztem hogy milyen blogjaid vannak. Mert láttam egyet a Nobody c. blogot és gondoltam megnézem hogy vezeted a történetet. DE véletlenül rámentem a Whisperre és mit láttam? NA MIT LÁTTAM? HOGY A BEVEZETŐ, TOTÁL UGYAN OLYAN MINT AZ ENYÉM. DE A TIED TELE VAN HELYESÍRÁSI HIBÁKKAL. 

Nem fogok kritizálni senkit, mert én sem vagyok tökéletes, van hova fejlődnöm, de azért hogy ennyire gerinctelen módon viselkedj velem szemben? Oké, egyszer még tűrtem hogy ELLOPTAD AZ EGYIK FEJLÉCEMET ÉS SAJÁTKÉNT TÜNTETTED FEL, de most már kiakadtam, mert nincs saját képzeleted és ugyanúgy kezd és vezesd a történetet, mint bárki, ez tiszteletlen. Nem hiszem el hogy nem tudsz normális ember módjára viselkedni és lopni kell ahhoz hogy olvassanak tőled. 

ÉS MOST NEM BUNKÓNAK AKAROM MAGAM NEVEZNI, hanem ŐSZINTÉNEK, amiért kiakadok, hisz ez előfordul bármely más írónál is. Mert jogosan akadok ki!!!!!

És még pofátlan módon idemerészkedsz, kérsz tőlünk FEJLÉCET, DESIGNET, s egyéb dolgokat, de legalább akkor mernéd felvállalni és nem megfutamodni. És hogy minden 2. nap rendelsz tőlünk, ez felháborító komolyan. Hogy nem tudod tisztelni az embereket? Elegem van belőled és most nem érdekel ha nagyon bunkónak, szigorúnak és pár ronda szóval még jellemzel, mert cseszettül nem fogok rád felfigyelni! 

És itt lenne az a drága prológus, amit én írtam; 

A hó nagy pelyhekben hullik odakinn, ezzel fehérré színezve a gyönyörű tájat, míg a kis tíz éves Constanze a takarója alatt olvassa kedvenc írónője Meg Cabot: A neveletlen hercegnő című művét.

A lány édesanyja már régen elaludt, eme nagy hidegbe, de a lány makacs személyisége miatt is, az olvasásnak szenteli idejét. Mikor már az utolsó mondatokhoz elér, halkan becsukja a könyvet és leteszi a mellette lévő barna éjjeliszekrényre.

A lenti kisebb fiókot kihúzza, s kiemel belőle egy madár alakú ezüst nyakláncot, melyet órákig is képes lenne nézegetni. Tenyerébe zárja és felnéz a sötét égboltra. Hatalmas kék szeme egyetlen pontra mered, majd lecsukja a szemét.

Azt kívánom hogy a Jézuska hozza vissza nekem az Apukámat! 

Miközben a kis Conny bízik abban hogy kívánsága teljesülni fog, apró kezeiből kiveszi a láncot, a párnája alá helyezi, s szépen lassan álomba szenderül a fűtött, sötét szobában.

A kis Zayn Malik, csendben ül a meleg kandalló előtt, végtagjait kinyújtva a narancs színben pompázó tűz felé, miközben hallgatja a ropogó, parázsló hangját, ami betölti a nappali csendjét. Elgondolkodik hogy ez a hang olyan, mint mikor a hó mikor frissen ropog az ember lába alatt. Megmozgatja aprócska lábujjait, s térdét felhúzza a mellkasa elé, karjait összekulcsolja körülötte.

Fejét ráhajtja, úgy hallgatja tovább a nyugtató tűz kattogását, miközben Apja a konyhán szivarozva olvasgatja a szennylapokat, nem is foglalkozva egy szem kisfiával.

Édesanyja 3 műszakot vállal, így a nap 24 órájában talán otthon sincs. Zayn pedig kénytelen édesapjával maradni, hisz még csak tizenkét éves. Míg más kisgyerek a családjával boldogan játszadozik odakint, Ő nem hagyhatja el a házat. Így csak az ablakból szomorúan nézi a boldog gyerekeket.

A 12 éves Zayn, hiába kiabálna az Apjának, Ő nem jönne érte és nem vinné ki Őt hóembert építeni.

Csak nyugodtan dohányozna tovább, s olvasgatná a kezében lévő rongyos lapokat. A férfit nem érdekli a kisfia, csak szeretné olyannak nevelni, mint amilyen Ő.

Azt akarja hogy Apja fia legyen belőle. De a fiú tiltakozni sem mer Apjával szemben. Fél. Mert tudja hogy az édesapja egy kegyetlen ember. Egy rossz, őrült, gyilkos.

ÉS itt lenne a tied; 

A vihar csak tombolt odakint, míg a kicsi Rikky Monroe az ágyban, fejére húzva bélelt takarója olvasgatja, kedvenc könyvét. A lány édes anyja még nem ért haza, de a kicsi lány makacs személyisége miatt is, az olvasásnak szenteli idejét.  Mikor már az utolsó soroknál tart szép halkan becsukja a könyvet és kihúzza kis fiókját, amibe bele helyezi az irományt. Visszacsukja a kis fiókot és fejét a párnára hajtja, s szépen lassan álomba szenderül a fűtött, sötét szobában.

A kis Louis Tomlinsona a kandalló előtt ül és gondolkozik.Senki nem tudja min, még maga sem tudja min csak gondolkozik.Szép lassan feláll és bemegy apukájához a konyhába ,hogy megkérje ,menjenek ki játszani a hóba.Apja morog majd, egy nemet kicsikar fogai közt.

Louis visszasétál a jó meleg kandallóhoz és halkan ,hogy még apja se hallja meg sírni kezdett.

Sírt mert, félt. Mert az apja egy kegyetlen ember.....Egy gyilkos....

NÉZZÜK: 

Totál ugyanaz! Lemerészelted írni, hogy "a lány makacs személyisége miatt, az olvasásnak szenteli idejét." Amit én gyártottam. Lemerted írni, hogy a kisfiú oda sétált az Apukájához hogy menjenek ki játszani. Oké, te leírtad más szavakkal, míg én csak gondolatba. Te leírtad a lánynál a végén, hogy "álomba szenderül a sötét, fűtött szobában". Ezt pofátlan módon, ugyanígy lemerted írni mint ahogy én tettem! És akkor mikor priváttá teszem a blogot, NEKED EGYSZERRE LE KELL MÁSOLNOD, mert azt hiszed letöröltem. Pedig rohadtul nincs letörölve!

A kisfiúnál a végére pedig egyszerűen csak oda írod, hogy SÍRT MERT FÉLT. MERT AZ APJA EGY KEGYETLEN EMBER, EGY GYILKOS. 

Te érted egyébként? Vagy eltervezted ennek a blognak az alap sztoriját, vagy csak gondoltál egyet és lemásoltad az enyémről? 

Esküszöm nekem sül le a bőr a pofámról helyetted is! Millió csók. 

Ever