Blogajánló#10

Blog: Ha a sors közbe szól

Író: Cherry 

Bevezető: 

Sophia Henderson egy 20 éves lány, aki Los Angelesbe költözik, hogy beiratkozhasson az ottani Kalifornia-i egyetem színészeti szakára. Mivel még nem ismeri L.A.-t, kissé nehezen tud eligazodni a nyüzsgő városon, így legtöbb idejét otthon tölti macskájával, George-dzsal.

Új lakása egy kis tömbházban van. Lakrésze még nincs teljesen berendezve, így mosni a közeli mosodába jár.

Azon a bizonyos napon a mosodában egy gép sincs üresen, így vár. Amikor pedig egy felszabadul, egyből lecsap rá, és elkezdi bepakolni szennyeseit, azonban egy idegen srác is az ő kiszemelt mosógépjébe teszi saját ruháit. Egy kisebb összekapás után szóba egyelednek, de miután a srácnak mennie kell, leírja a telefonszámát Sophiának egy egy dollárosra. Ez azért történik így, mert Sophia telefonja otthon maradt, és új telefonszámát még nem tudja kívülről.

A srác elmegy, Sophia pedig a pénztálcájába teszi a telefonszámos pénzt.

Másnap, mikor vásárolni megy, fizetéskor véletlenül azt a bizonyos egy dollárost is oda adja a kasszásnak. Ezt csak akkor veszi észre, amikor haza ért, és ekkor már teljesen elveszíti a reményt, hogy valaha is találkozni fog azzal a fiúval, vagy, hogy egyáltalán vissza kapja a telefonszámmal ellátott pénzt...

Néhány hónap elteltével, amikor megkapja a visszajáróját az egyetem területén található kávézóban, teljesen lefagy, ugyanis az öt egy dolláros között ott van a telefonszámos is.

Amint haza ér, egyből tárcsázza a számot, és onnantól fogva elkezdenek találkozni az elveszettnek hitt fiúval.

Részlet a blogból:

3. fejezet - Randira fel.. de nem az enyémre 

Chloet leültettem, és úgy fél óra alatt sikerült szinte tökéletesen elkészítenem a sminkjét. A haját is sikerült kivasalnom húsz perc alatt... Végül fújtam az egyenes hajára némi hajlakkot, és készen is volt.
     -Engedd már meg, hogy tükörbe nézzek! Ki tudja, hogy hogy nézek ki! - szól rám már tucadjára.
     -Szépen felveszed a ruhát, majd utána megnézheted magadat! - mondom a randi ruhát az arcába nyomva - Amúgy meg van piros magassarkúd?
     -Csak fekete van - mondja, miközben öltözködik.
Ez idő alatt megkeresem a fekete magassarkúját és odaadom neki.
Miután felhúzza, lefényképezem a telefonjával.
     -Hm... tökéletes munkát végeztem - mondom büszkén a képet nézve.
     -Jajj... mutasd már! - szökik nekem a telefonjáért harcolva. Végül megszerzi, és mosolyogva nézi magát - Köszönöm! - böki ki rám nézve boldogan.
     -Ugyan! - legyintek.
Chloe a telefonját a kanapéra dobja és megölel szorosan.
          -Oké, Chloe... most már elengedhetsz - préselem ki magamból nagynehezen - Kiszorítod belőlem az életet...
     -Bocsi - nevet és elenged - Annyira hálás vagyok annak, hogy ismerhetlek!  - mosolyog kedvesen.
     -Én is, hidd el! - válaszolom.
     -Köszi, hogy összehoztad nekem ezt - mutat végig magán.
     -Ugyan már Chlo... - közben megnézem, hogy hány óra - Basszus... azonban mennünk kell... gyorsan magamra kapok valamit! - hadarom, miközben a szobámba igyekszem.