1. kritika - Faith Sun

Uncertain-J. Samuels

Kinézet:

Amikor először megpillantottam a blogodat, az volt a benyomásom, hogy ez egy jó sztori lesz. A kinézet titokzatosságot,  kiegyensúlyozottságot, valamit nyugodtságot fojt magába. Teljesen hibátlan, ezúttal semmi sem verte ki nálam a biztosítékot, szóval nincs kivetni valóm rajta. 

   Ez a szürke nagyon bejön, mivel tudniillik -vagy nem-, hogy szürke kedvenc színeim csoportját szaporítja. A sablon a háttér, minden tökéletes. No, most ötlik eszembe; a háttér. Nem, nincs vele gondom, csupán csak annyi, hogy ha jobban, rákoncentrálunk feltűnhet, hogy a kép száma túl kicsi, így látni lehet azokat a fránya vonalakat, amik nekem teljes mértékben bántják szemeimet, egyszóval; zavarja. Szóval próbálj meg minél előbb nagyobb átmérőjű fényképet alkalmazni.
   Bevallom egy icipicit meglepődtem magamon, mivel kinézetben én a furfangosság híve vagyok, szóval a színes designokért vagyok oda, de ez széles ívben eltér attól, mégis odáig vagyok érte.
   A fejléc, ha jól látom Topaz Clean van alkalmazva rajta, nemde?
Igazából nem térek ki nagyon részletesen erre, mivel nagyon nem az én műfajom a fejléc készítés -beláttam, hogy bármit teszek egyre bénább leszek, ez még rímelt is xdd-, de azért egy, s mást tudok róla én is, ezért is a nagyobb hibákat észreveszem, de az aprókat már nemigen.
   Elsősorban azt szeretném közölni, hogy ez a Topaz nagyon tetszik, de komolyan, nagyon előnyösen néz ki a lány arcán, meg a hajkoronáján, de a szájával valami nem stimmel -ne kérdezd, hogy mi, mert ezt éppenséggel ebben a szent pillanatban nem tudom-, s amint beléptem, rögtön azon akadt meg legelőször a tekintetem, teljesen mértékben elcsalta a figyelmem a lány arcáról.
   A másik dolog, nekem az összemosás nem jön be, és Louis? Mit keres ő ott, mert nagyon nem illik bele a képbe, először észre se vettem, de szerintem jó lenne lekapni róla, és mással kiegészíteni.
   A háttérben a képek egész ötletesek, és hál' istennek nincsenek egymás hegyén-hátán, így letisztultabb lett, de azok a foltok mindenhol mik? Pár percnyi néma fürkészés után ide-oda ugrabugrált a szemgolyóm gödrében, és szédülni kezdtem, plusz a fejem is lüktetni kezdett. Vagy csak napszúrást kaptam? Oké ezt nem itt szeretném cáfolgatni.
   Azt hiszem én ennyit szerettem volna mondani/írni, előre is bocsánatot  kérni, ha megbántottalak. Többször is el fogom mondani, hogy ez az én sajátos kis véleményem! :)

Modulsáv:

Különösebb gondjaim nincsenek vele, de nem értem, hogy miért, de valamilyen okból kifogásolva olyan hiányosnak tűnik, pedig minden fontos kinn van, és még kódokkal is feldobtad egy kicsit, ami frappánsabbá teszi az összhatást. És annak pedig végképp örülök, hogy nincs agyonkódolva, mert, amikor igen, akkor olyan csicsás,  valamint zsúfolt lesz -atya gatya ez meg milyen mondat akart lenni? Úristen!

   Az oldalakkal sincs gondom, és örömmel konstatálom, hogy van tartalomjegyzék, így megspóroltam egy csomó időt azzal, hogy nem kellett fel-le tekergetnem. Hidd el nekem, hogy az emberi lustaság határtalan, így vannak, olyan személyek, akik pusztán azért hagyják faképnél az adott blogot, mert fáradtak.

   Menüpont szintúgy nagyon tetszik, hát kérem, mit mondhatnék még? Hisz nincs rajta semmi kifogásolni való! :) Oh, és a szereplőknél még rendezett képek is vannak, és leírás is. Végre valahára, hogy hosszabb leírásuk van a szereplőknek. :)

Történet:

Hú, hát elérkezett a legnehezebb dió is. Igazából egy kicsit -és már megint- félve kezdek bele, mert attól rettegek, hogy valakit megbántok, mert hát én, ha valamibe nagyon beleélem magam kíméletlen vagyok, és nem állíthat meg semmi sem -még egy traktor sem :3-, és általában azokban a pillanatokban nem nézem mit írok, és csak úgy ömlenek belőlem a nyers szavak, de igyekszem visszafogni magam, és már tudom kezelni is.

   Első, de nem utolsó sorban a bevezetőnél akadt meg a tekintetem. Nem muszáj elhinni, de én lélegzetvisszafojtva kezdtem bele, és amint elolvastam egy kicsit felengedtem, de tényleg! És, hát el kell, hogy mondjam egy kicsit csalódtam benne, mivel nem csigázott fel egy aprónyit sem, persze a fogalmazás nagyon szép meg minden, de a tartalom olyan semmilyen, de ennek ellenére titokzatos nem vészik el a sötétben egy percre sem. Nem igazán ragadott meg , de valami mélyen a belsőmben hajt, hogy olvassam tovább. 

   Oh, oda-vissza vagyok ettől a titokzatosságtól, de komolyan, hogy csináltad? Mi a titkod -ezt a kérdést ne vedd komolyan?

   Ami megint kiverte nálam a biztosítékot az az, hogy nincs prológus? Milyen dolog ez, a prológus egy kihagyhatatlan része egy történet kezdésének. Legyen az bármi, akár csak pár árva kis sorocska, de legyen. Nagyon haragszom most rád, mivel mindig jobb úgy belekezdeni egy történetbe, hogy van egy kis kezdő löket, egy ismertető, aminek nem kell sokat elárulnia. Ámbár, ha tehetném én sem írnék prológust, mivel az biz' szent, hogy iszonyatosan nehéz, és én személy szerint utálok azt írni, mert nem vagyok jó belőle, de vannak olyanok, akik erre specializálódtak, hogy én miért nem lehetek köztük?

   Ami, még elszomorított, hogy egy újabb Louis fanfiction! Oh, ennek az inváziónak sosem lesz vége, mindenhol ők folynak a csapból, és ez az őrület 6 hónap alatt nem bírt megszűnni -azért 6, mert akkor kezdtem el blogolni-, de most komolyan kérdem. Miért van az, hogy egy 1D fanfictionnak sokkal több olvasója van, mint egy függetlennek, ez még mindig kész rejtély számomra, és úgy hiszem az is marad még egy jó ideig! Sajna...

   Ezért is bizonytalanul -ezt muszáj volt- fogtam bele az olvasásba. Az igazat megvallva az 1. rész egészen tetszett, mivel tetszett a fogalmazás, igazából nem vártam sokat az első fejezettől, mivel a kezdés mindig unalmas, de ahhoz képest elég jó. De egy kérdés, miért London? Miért kell egy újabb sablonvárost használni? Tudtommal még létezik kismiliónyi helyszín Londonon, Párizson, New Yorkon kívül, nem? Nem tehetek róla, és bocsánat a kifejezésért, de a tökömön jön ki már, hogy minden jónak ígérkező blogot, ilyen apró szösszenetek rontanak el, jaj, jaj. 

    Tetszett, hogy két szemszögből írsz, így élvezhetőbb a történet, és egyre többet megtudunk a főszereplők érzelmeiről, múltjáról.

A fogalmazásod még mindig csodálatos, minden mozzanatot megemlítesz olykor-olykor nekem már túl sokat teketóriázól, így unalmassá válik, és elkalandoznak az olvasó gondolatai. Valamiért nekem Lou szemszögei jobban tetszenek, és Denát nem bírom, és véleményem szerint sablonos múlttal is rendelkezik, és így a negyedik fejezetnél egy kicsit még mindig begyepesedettnek tűnik Den karaktere, nem mondom, hogy sablon blog lenne, de erősem hajlong felé, de mivel még csak a 4. fejezetnél járok, nem alkotok előre véleményt, mivel szerintem még csak most fog elkezdeni kibontakozni a történet, szóval csavarhatsz rajta még jó sokat.

    Nem felejtem el megemlíteni, hogy gyönyörűen használod a szavakat, káprázatosak a szófordulatok, szinte belefeledkeztem a mondatokba, és az a sok visszaemlékezés még jobbá teszi az egészet, elgondolkodtat, de a történet nem tetszik annyira, és szerintem nagyon erős sablon beütése van. Lehet, azért is, mert én inkább a fantasykért vagyok oda. Az ilyen fajta érzelgős történetek nagyon nem a kedvenceim, és mindet túl nyálasnak gondolom, én a pörgős dolgokért vagyok oda, nem az ilyenekért. Szeretem, ha megy az élet, és van benne izgalom, de ez történet egyszerű, csak egy bonyolult szerelmi szál, kisebb-nagyobb bukásokkal. 

    Most ez nagyon zavarosnak tűnhet, mert nekem is az, nem értem, hogy miért, de alig tudom összeszedni a gondolataimat, és összedobni egy normális mondatot, egyszerűen bizonytalan vagyok. Egyébként lehet, hogy tényleg ezt akartad, egy ilyen történeted, amiben nem a pörgésen van a lényeg, és ez tökéletesen illik a kinézethez, számítottam rá, hogy ilyen lesz. Nem azt mondom, hogy rossz, és olvashatatlan, de nem lesz a kedvenceim között. Nekem ebben túl sok az érzelem, nagyon sok túlfűtött emóció. És már megint össze-vissza makogok magamban.

    Mellékesen megemlítem, hogy nem találtam sok helyesírási hibát, csak pár elgépelést, amit, ha jobban odafigyelünk lehet orvosolni. Sorkizárt letisztulttá teszi a designt, a vesszőket jól alkalmazod. A végére a szereplők személyisége kinyílt. És, hogy jelen időben írsz, azért egy plusz pont, mert eredetivé teszi, egyébként elég nehéz, úgy írni, mert félő, hogy akadozni fog, én megpróbáltam nekem nem ment, de neked elképesztően jól megy.

    Én azt hiszem tényleg ennyit szerettem volna, és remélem nem bántottalak meg, mert nem áll szándékomban. Örömmel írtam neked kritikát, és boldog vagyok, hogy elolvashattam egy alkotásodat. Továbbá sikerekben gazdag blogolást kívánok neked drága Samuels! :)

Puszil és ölel: Faith Sun