Fogadom - avagy LisBeth bemutatkozik

Drága olvasók!

A blog legfrissebb tagjaként megejteném a bemutatkozást.

LisBeth vagyok, s talán pár olvasónak ismerős lehetek, mint a Bűnös Vágyak írója.

Ezen a blogon kritika/cikk, illetve interjúíróként fogok tevékenykedni, remélhetőleg minél tovább. :)

Ahogy lehetőségem adódik hozni fogok különféle irományokat, amik szervesen kapcsolódni fognak a blog arculatához, és ennek fényében, (a lentiekben) életem első cikkét olvashatjátok végig.

Kritikát tőlem is kérhettek innentől fogva, akár chat-ben, akár e-mail-en (lisbeth.bloggerina@gmail.com).

Remélem, engem is megkedveltek, s majd szívesen olvasgatjátok cikkeimet, eszmefuttatásaimat.

Sok puszi és ölelés,
Lis

Fogadom?

 

Életem első cikkét azzal a kérdés boncolgatásával kezdeném, ami szerintem egy kritikablog arculatához egyik legjobban illik: megfogadni egy kritikát, vagy sem?

Rengeteg mondanivalóm van ezzel kapcsolatban, ezért is merészeltem ezt felhozni témának.
Nap, mint nap látok olyan oldalakat, amik szerkesztői kidolgozzák a lelküket egy-egy remek kritika megfogalmazásáért. ( S mint tudjuk, nem egyszerű és nem is rövid idő egy igényes, elsősorban nem sértő, hanem építő jellegű írás megfogalmazása.)

Az első és legfontosabb hozzáfűzni valóm ehhez, az, hogy ha már valaki szívességet tesz neked egy kritika megírásával (akár tetszik, akár nem), legyen benned annyi, hogy legalább megköszönöd fáradalmait, s nem vágsz a fejéhez sértő megjegyzéseket, miszerint semmit nem ért a munkája.

Igen, a kritikaírásokat azért hívjuk azoknak, mert általában kritikus hangvitelű, valamint nem csak a szépet és a jót emelik ki elsőre, hanem a finomításra szánt „hibákat”.

Minden ember más, tehát a bloggerek is, akiktől kritikát kérsz, valószínűleg más-más kivetnivalót fognak találni a művedben. Ezért is tanácsolom, hogy ne egy ember véleményére támaszkodj, hanem kérj több blog szerkesztőtől is kritikát.

Én mindig mérlegeltem, amikor kritikát kaptam a blogomra, hogy szerintem mennyire van igaza az adott írónak, és sajnos szinte az összes alkalommal be kellett látnom, hogy teljesen igazuk volt.

Először is a legfontosabb ok, hogy objektívan és globálisan látják a blogod/történeted. Továbbá olyan olvasók, akiknek nincsenek elvárásaik veled szemben, azt kapják, amit eléjük teszel, s ez vagy tetszik nekik, vagy nem.

Szerintem akkor lehet a legjobban a hibákat kiküszöbölni, hogy ha újra olvasod a saját történetedet figyelve azokra a pontokra, amiket megemlítettek negatívumokként az oldaladon.

Kérdezni nem bűn. Ha mindent összevetettél mindennel, s továbbra sem érted, hogyan tudnál változtatni az írásodon, kérdezd meg a kritikaíródat, milyen tanácsai lennének.

Biztos vagyok abban, hogy nem fogja leharapni a fejed, hanem készséggel segít majd, ott, ahol tud.

Végül, de nem utolsó sorban: szerintem minden kapott kritikán gondolkodjatok el, hiszen segítő szándékkal íródtak.

Igazán nagy író/költő/énekes (vagy akárki), akkor válik az emberből, ha a kritikákat nem maga ellen, hanem önmaga ösztönzésére fordítja.

Várom a véleményeteket a témában!:)