Kritika - LisBeth

Elhagyva – G.Yepp

Kinézet és az első benyomás a blogról:

Fejléc: sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet a fejléced. Számomra túl lila és mozgalmas az egész. Ha ránézek, akkor a háttér, s a sok textúra elveszi a figyelmem az igazi lényegről, mégpedig a főszereplőről.

Design: a blogod témája jó, a színek is tetszenek, jól harmonizálnak egymással. A bejegyzés háttérszínét azonban halványabb lilára váltanám, ezzel maga a fejezet is jobban kiugrana a honlapodon és könnyebben olvashatóvá tennéd őket.

Fülszöveg: először is a legszembetűnőbb a sok szóismétlés volt, próbálj meg a „világ” szóra szinonimát találni (ha nincs ötleted, akkor a Google mindig a segítségedre lesz).

A tartalmát tekintve jó, de nem tökéletes, ha csak ezt a rövidke bevezetőt olvasom el, akkor nem hajt a vágy, hogy elolvassam a történetedet.

Próbáld meg objektíven elolvasni ezt a pici részt, s rájössz, hogy izgalmasabb szófordulatokkal/mondatokkal, mennyivel többet ki lehetne belőle hozni.

Személy szerint az „Információk” részt felcserélném az „Oldalak” résszel, hiszen az fontosabb, hogy megtaláljam a szereplőket vagy a fejezeteket, annál, mikor lesz újabb rész.

Szereplők: őszintén nagyon meglepődtem, amikor Nina Dobrev képéhez magyar nevet láttam társítva, de ezzel nincsen semmi baj!

Ehhez a részhez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy esztétikusabban mutatna, ha a szövegeket a képhez képest középre igazítanád.

Trailer: nagyon kis jól sikerült előzetes lett, gratulálok hozzá! J Én nem feltétlen ezt a zenét választottam volna, valamint egy picivel több leírást tehettél volna bele, hogy jobban bemutasd a leendő olvasóidnak a történetet, de ezektől eltekintve rendben volt.

Összességében: a fejléc nem a legelragadóbb, s megeshet, hogy ha valakinek csak a kinézet fontos, nem olvas bele a blogodba, ezért tanácsolnám, hogy (akár a szerkesztő társaimtól) kérj egy új fejlécet, mely jobban tükrözi a történeted.

Értékelés: 8/10

Történet:

Előre is bocsánatot kérek, hogy nem lesz egy terjedelmes kritika a fejezetszámokat tekintve.

Már a prológusban szemet szúrt, hogy szinte egyáltalán nem tagolod a hosszú „elmélkedő”, illetve leíró részeket, és ez hiba. Pár sorköz (enter) beütésével sokkal kellemesebb lenne a bejegyzéseidre ránézni. Szellősebbek lennének a fejezeteid, s egy picivel hosszabbnak is hatnának.

„Nos, minden a születésemkor kezdődött. Édesanyám hosszú óránkon keresztül vajúdott, de a szülés során komplikációk merültek föl. A petevezeték a nyakam köré csavarodott, elzárva ezzel a légcsőnyílásomat, amelynek következtében nem jutott levegőhöz agyam és a tüdőm. Azonnal el kellett vágni a vezetéket, ami sikeresen meg is történt, így én túléltem. Viszont anyu már nem. Belehalt abba, hogy életet adott nekem. Édesapám végleg összeroppant. Teljes szívéből szerette az anyámat és a tudat, hogy ő miattam halt meg, megőrjítette. Nem tudta elviselni a jelenlétemet. Azt, hogy egyáltalán létezem. Képtelen lett volna felnevelni, ezért az örökbe adás mellett döntött. Ami valószínűleg meg is történt volna, ha a húga nem könyörög neki. Szilvia néni meddő volt, egyedülálló és magányos. Vágyott egy gyermekre, apámnak pedig megesett rajta a szíve. Miután jogi úton aláírták a papírokat, törvényesen is ő lett a hivatalos gyámom. Persze hamar kiderült, hogy a gyereknevelés bizony nem piskóta. Hat éven keresztül kínlódott velem, míg végül ő is feladta. Így hamarosan már az árvaház falai között találtam magam. Miután már másodjára hagytak el, a második ember szabadult meg tőlem nem reménykedtem, hogy bárkinek is kellenék. És így is lett. Négy hónappal ezelőttig.”

Tagolásokkal tarkítva így nézne ki:

„Nos, minden a születésemkor kezdődött.

Édesanyám hosszú óránkon keresztül vajúdott, de a szülés során komplikációk merültek föl.

A petevezeték a nyakam köré csavarodott, elzárva ezzel a légcsőnyílásomat, amelynek következtében nem jutott levegőhöz agyam és a tüdőm.

Azonnal el kellett vágni a vezetéket, ami sikeresen meg is történt, így én túléltem.

Viszont anyu már nem. Belehalt abba, hogy életet adott nekem.

Édesapám végleg összeroppant. Teljes szívéből szerette az anyámat és a tudat, hogy ő miattam halt meg, megőrjítette. Nem tudta elviselni a jelenlétemet. Azt, hogy egyáltalán létezem. Képtelen lett volna felnevelni, ezért az örökbe adás mellett döntött. Ami valószínűleg meg is történt volna, ha a húga nem könyörög neki.

Szilvia néni meddő volt, egyedülálló és magányos. Vágyott egy gyermekre, apámnak pedig megesett rajta a szíve. Miután jogi úton aláírták a papírokat, törvényesen is ő lett a hivatalos gyámom.

Persze hamar kiderült, hogy a gyereknevelés bizony nem piskóta. Hat éven keresztül kínlódott velem, míg végül ő is feladta.

Így hamarosan már az árvaház falai között találtam magam.

Miután már másodjára hagytak el, a második ember szabadult meg tőlem nem reménykedtem, hogy bárkinek is kellenék. És így is lett. Négy hónappal ezelőttig.”

A kevéske bejegyzés miatt nem tudtam sok mindent kialakítani magamban a történetről.

Nekem eddig egy átlagos sztorinak tűnik, persze ez a későbbiekben megváltozhat.

Jól használod a szavakat, a fogalmazásod kellemes, tetszenek a karakterleírásaid, nyelvtani hibákat csak elvétve találtam, de ez bárkivel megesik, még a legjobbakkal is.

Biztos vagyok benne, hogy van fantáziád, s remélem, ki is bontakoztatod majd az elkövetkezendő időkben, hiszen csak egy egyedi bloggal lehet igazán sikeres az ember.

Összességében: jól fogalmazol, valamint a kedves személyiségeddel teljesen megfogod az olvasókat. Szerintem az alaptörténetből rengeteget ki fogsz majd tudni hozni, csak ne félj játszani a szavakkal (és a térközökkel).

Értékelés: 10/8

Összesen: 20/16

További sikeres blogírást kívánok,

Lis