4. kritika - Fantasy Girl (Renee J.)

G. Yepp
Elhagyva
„Ha az élet egy világkörüli turnét ád”

Kinézet

Fejléc: Ha minden igaz, a fejléc nem saját készítésű, úgy gondolom az alapra helyezett szereplőkön kívül minden más munkája –de ha nem így van, javíts ki, hisz a blogon csak az „átalakítva” megjegyzés árulkodik minderről. Az alap szép munka, színek is teljes mértékben összhangban vannak, bár a sok textúra elveszi a figyelmet a szereplőről, erre kitűnő megoldás lenne, ha a fejléc alapja valamennyivel világosabb lenne, s csak a szereplő maradna sötétebb. Viszont, én személy szerint más képek helyeztem volna el a főszereplőről, nem találom igazán előnyösnek. Ami azt illeti, a szereplő elhelyezésével viszont semmi probléma sincs, eggyé válik a fejléccel, ami miatt nincs png hatása. Valamint a felírat is elég hanyagul lett ráhelyezve, nem igazán tudok kiigazodni rajta. A fejléc széleinek lekerekítése különlegesebbé teheti az összhatást, de szerintem így is megállja a helyét, nincs szükség azonnali változtatásokra. Apró észrevételként megemlítenénk, hogy a fejléc minősége némileg szembeötlő, nem tudom, hogy az alap nagy illetve kicsi volt-e, de a mostani megnyilvánulás szerint a méretén Te –esetleg az előtted használatba vevő- változtattál az átalakítás során.

Design: A sablon nagyon jó választás, a színek is harmonizálnak, ám én túl kicsinek találom az arányokat. Ezt érts úgy, hogy a külső háttér sokkal nagyobb terjedelmű, mint maga a bejegyzéseknek, moduloknak szánt terület. Ebből kifolyólag a szövegek betűmérete is elég apró, különösen a modulok címe. Ugyanakkor ennek betűtípusa sem igazán illik a sablonhoz, s szövege is lehetne kevert szín. A bejegyzés címének betűtípusa sem a legmegfelelőbb, az ilyen témájú betűtípust hívom „komolytalannak”. Ezzel a megnevezéssel arra kívánok utalni, hogy néhány kezdetleges blog kinézetén eluralkodik a kacifántosabbnál-kacifántosabb betűtípus, amiről egyszerűen csak az imént említett a megnevezés jut eszembe.Úgy éreztem a favinconként szolgáló fénykép nem a legmegfelelőbb. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy egy olyan képet helyeznek el, aminek hátterében elvész a szereplő, az arca –sőt, még alakja is- felismerhetetlenné válik. Érdemes lenne egy olyan fotót választani, ahol a háttér egyszínű, és emiatt a szereplő alakja is szépen kirajzolódik.

Történet

Prológus: Nos, a prológus elolvasása előtt első gondolatom arra késztetett, hogy fanfictionná könyveljem el a történetet. Ennek oka elsősorban a tömérdek –konkrétan- One Direction fanfiction. A rengeteg ilyesfajta történet miatt akaratom ellenére is alábbhagy az elvárásom, és kevésbé szánom rá magam az elolvasásra. De, mivel nem hagyatkozhatok teljes mértékben a megérzéseimre, belekezdtem az első felkerült bejegyzés olvasásába. Ami azt illeti a főszereplő elmerengése megszokott egy prológus olvasása során, az én elképzelésim is ezt tükrözik, ám számomra most már ebbe nem fér bele a párbeszéd. Nem állítom, hogy a prológus fogalma magába foglalja, hogy csak elvont gondolkozás megengedett, de sokkalta jobb kezdésnek tartom. Nem baj az, ha belecsempésszük a családi hátteret –mint ahogy te tetted-, viszont nem kellett volna ennyi elsietni. Mivel ez egy bevezetés sokkal mélyebb értelmű információkat is megfogalmazhattál volna, és nem az lenne az első gondolata az olvasónak, hogy nagy léptekben átrohantál a részleteken. 

Szöveg: Ami elsőként szöget ütött a fejembe, az a történethez fűzött megjegyzéseken alapult. Példának okáért megemlíteném az egyébként szó használatát. Nincs azzal eget rengető probléma, ha valaki mellékes megemlítéseket tesz, de azt nem előnyös összekötött szöveg formájában megtenni. Ha kötőjellel elválasztod a szövegtől sokkal értelmezhetőbbé válik, s ennek eredményeképp az olvasó sem veszíti el a fonalat. Ezzel kapcsolatban a folytatásban viszont fellépett a számomra túl sok két kötőjel közzé tett megjegyzés. Ezeknek arányát viszont próbáld meg csökkenti, s valamilyen módon –akár egy külön mondatba foglalva- utalj rá.A második észrevételem pedig, hogy a mondataid néha túl hosszúak, máskor pedig halmozott tőmondatokat hagysz magad után. Ha egy mondat hosszúra sikeredik, nyugodtan elválaszthatod őket külön-külön mondattá, de viszont ha rövidnek érzed őket nyugodtan összekötheted néhány vessző segítségével, -ám ezekkel sem szabad túlzásokba esni!

Helyesírás: Ehhez a külön ponthoz megjegyzést nem lenne értelme megfogalmazni, hisz nem vettem észre, hogy bármi probléma lenne a helyesírásoddal. A névutók írása is megfelelő, ám néhol vesszőhibákat észleltem, de ez természetesen mindenkivel megesik, főleg, hogy a szövegszerkesztő mostanság már igényeli a vesszőt -oda is ahová nem lenne szükséges.

Fogalmazás: A fogalmazásoddal semmi szemet szúró probléma nincs, szépen választékosan írod le az eseményeket, viszont itt is megemlíteném, hogy a „Kevesebb néha több.” Tudom, hogy fontos a választékos szókincs és a pontos megfogalmazás, de rengeteg kifinomult szó egymást követően egyre inkább unalmassá teheti magát a történetet. Ha megpróbálsz belemélyedni a részletekbe sokkal kellemesebben olvasható alakulhat belőle. Ugyanakkor az elmerengést sem szükséges túlzásba vinni, épp elég ha párbeszéd helyett inkább megfogalmazod a szereplő mondandóját, érzéseit.

Cselekmény: Maga a cselekmény nem tipikusan sablonos, viszont néhány elem megszokott a Blogspot világában; példának okáért az a bizonyos bál, szemét fiú és iskola. Ebből természetesen kilehet hozni a legjobbakat, és észrevehetetlenné tenni az efféle dolgokat, s ha ügyesen mozgatod a szálakat akkor senki nem fogja azt gondolni, hogy a történet lopáson alapult. Merj játszani a gondolataiddal, valósítsd meg őket és ne félj kockáztatni! Egy történetben a fordulópontok a legizgalmasabbak, legyél kiszámíthatatlan, de ugyanakkor tudd mit akarsz kihozni a történetből és akkor sokkal összeszedettebb hatása lesz.