Újragondolt irodalom házi - LisBeth

Kedveseim!

Ebben a bejegyzésben a legutóbbi irodalom házimat hoztam el nektek. A mi tanárnők általában érdekes, illetve nem hétköznapi feladatokkal szokott ellátni minket. Nemrég például egy verset kellett írni az Én Magyarországom címmel, most pedig, papírra kellett vetnünk, hogy szerintünk mi célunk van az életben. Ezt az irományomat meg is osztanám veletek.:)

Mi az életcélom?

Amint csütörtökön hazafelé rohantam, mondván, rengeteg a dolgom, s a tanulnivalóm, hirtelen lelassítottam és eszembe jutott, hogy még csak fél egy van, akkor mégis hova sietek?

Az idő a legnagyobb ellenségünk, hiszen mindenki siet valahova.

Van, aki találkozóra, vagy éppen egy előadásra rohan, míg mások minél gyorsabban szeretnének felnőni és megtapasztalni a nagybetűs életet.

A gyerekek a játszótérre, az állatok ösztönösen az étel után szaladnak, a felnőttek pedig sietősen próbálják utolérni önmagukat.

A teendők sora végtelen, ellentétben az idővel.

Egyszer mindenkinek lejár az ideje, és én szeretném azt mondani, hogy véghezvittem több dolgot is az életem során, akár apróságokat, mint például: megtanultam nem harcolni az idővel, hanem együttműködni vele, segítettem másokon, vagy egyszerűen csak boldogságot vittem az emberek életébe, s ezzel talán, még ha láthatatlan módon is, de hozzájárultam egy jobb világ megvalósulásához.

Szerintem fontos lenne az, hogy az emberek néha, akár egy-egy perc erejéig, lelassítsanak és észrevegyék, mennyi mindenről lemaradnak, ha folytonos sietésben élik le az éveiket.

Vannak soha vissza nem tértő pillanatok, melyeket meg kellene ragadni és elraktározni örökre a szívünkben.

Minden nap elmegyek a nagykörúton ugyanazon butikok, boltok mellett, s a százból tízet, ha fel tudnék sorolni.

Sajnos nem figyelek eléggé a környezetemre, és szerintem ezzel szinte minden ember így van.

Meg szeretnék tanulni nyitott szemmel járni, hiszen az életnek akkor van értelme, ha figyelünk önmagunkra, másokra és a minket körbevevő tényezőkre is egyaránt.

A világ tele van figyelmetlen emberekkel, manapság már lassan az a különös, ha valaki figyel ránk és törődik velünk.

Szeretnék egy olyan ember lenni, akiről azt gondolják: „Nahát, Ő tényleg figyelt rám!”

Az élet múlandó, szeretném kihasználni az eltöltött perceket, s olyan élményekkel gazdagítani magam, melyek segítséget fognak nyújtani az elkövetkezendő éveimben.

Hogy tetszett a fogalmazás, illetve Nektek mi az életcélotok?:)

Sok puszi és ölelés,
Lis