MM - #1 kritika - Painful Charity

Blog: Painful Charity Író: Cassy Croskett

Kinézet:

• Fejléc

Úgy vettem észre, hogy a legtöbb fejlécednek ilyen felhős, ködös hatást adsz, amitől a kevés kép ellenére sem tűnik üresnek. Én mégis egy kicsit hiányolom róla azokat a képeket, amik sugallnák, hogy milyen történetet olvashatunk. Valószínűleg sokkal többen néznének bele a blogodba, ha valamelyik 1D tag vigyorogna rájuk a fejlécen, vagy sokak érdeklődését keltené fel, ha valahogy utalnál a blogban megjelenő vízilabdásokra. A fejlécről látszik, hogy egy profi szerkesztő munkája, én mégis hiányolom róla azokat a képeket, amik némi információt adnának nekünk a blogról, azon kívül, hogy ki is a főszereplő, mert róla két képet is láthatunk.

• Modulsáv:

A modulod szép, rendezett, csak néhány apróságba kötnék bele. Az egyik az a modulok nagysága. Ha jobban megnézed, láthatod, hogy a legelső Fülszöveg szöveges modulod és a chated vagy az információk jóval szélesebb, ezért sokkal kisebb az elválasztó és közte lévő távolság. Ez nem egy eget rengető probléma, sokan nem is figyelnek oda rá, én mégis fontosnak tartom, hogy egyenlő szélességűek legyenek. Szebben is néz ki és rendezettebb is lesz tőle a modulsáv. A másik, ami nem tetszik, az a Fülszöveg. Szerintem beletehetted volna egy szövegdobozba, aminek nem feltétlenül kell feltűnőnek lennie, egy sima átlátszó, görgetős szövegdoboz is megteszi, csakhogy ne legyen ennyire hosszú. Esetleg még a végére odaírtam volna, hogy Diana Brunwin írta, hogy ne csak az tudja, aki elolvasta az információkat.

A blogod leges legaljára tetted a Bloglovin-os linket, amit nem igazán értek, mert így szinte észrevehetetlen, én csak utólag láttam. Tedd olyan helyre, ahol az is megtalálja, aki nem keresi.

• Háttér:

Sokan szólják le az egyszerű, egyszínű hátteretek, pedig szerintem néha sokkal jobban néznek ki, mint a tarka-barka, ilyen csicsás és olyan díszes háttérnek nevezett képek. Nem vonják el az ember figyelmét, senki nem tud szörnyülködni rajta bármennyire is szeretne, mert nincs min.

• Bejegyzések:

A bejegyzéseiddel ugyanaz az aprócska problémám van, mint szinte az összes bloggal, pedig ha kinyitnál egy könyvet, akkor látnád, hogy a bekezdéseket beljebb kezdjük. És ez minden könyvnél így van, kezdve a szakácskönyvekkel, tovább haladva a sportautókról szólóval, és befejezve Dosztojevszkij A félkegyelmű regényével. Még egy idegen szavak szótárában az előszó is így van írva (habár ott valamiért az első bekezdést nem bentebb kezdték, amit nem értek), egyetlen kivétel, ami a kezem ügyébe akadt, az egy szobanövényekről szóló könyv volt, de abban a szöveg még csak sorkizárt sem volt, ezért ezen nem lepődök meg. De ha egy könyvnél ezt nem is szoktad nézni, attól még a nevéből könnyen ki lehet következtetni. BEkezdés, nem KIkezdés, vagy UGYANOTTkezdés, vagy LENTkezdés, csak BEkezdés. Sokkal áttekinthetőbb egy fejezet, ha tagolva van és az olvasó nem csak az ömlesztett szöveget látja.

Ezt ne vedd támadásnak, sokan nem figyelnek erre oda, vagy nem tudják hogyan kéne megoldani, hogy a sorok beljebb kezdődjenek, nem várom, hogy te is -, mint sokan mások - elkezd szóközökkel beljebb vinni - habár ezen mindig jókat mosolygok -, de ha esetleg találkoznál olyan bejegyzéssel, amiben erről van szó, akkor jusson eszedbe, hogy neked is megoldandó problémád ez.

Más bajom nincsen, tetszik a cím betűtípusa, a tartalom olvasható, nincs telenyomva képekkel, nem rövidek a fejezetek, habár egyáltalán nem lenne baj, ha megdupláznád a szavak számát.

• Egyéb:

Imádom a képes és linkes kódokat, szinte mindent elviselek, egyedül két kivétel van a képeknél. Az egyik az, amelyiknél, ha ráviszem az egeret, megpördül. Az agyamra tud menni, amikor egy képes oldalon vagy bejegyzésen véletlenül ráviszem az egerem és ezer kép kezd el egyszerre forogni. A másik, amit te is használsz, aminél megnő a kép vagy összemegy. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha valaki odajönne és az arcomba nyomna valamit, hogy nézzem meg. De persze az égvilágon nem látok belőle semmit, mert – csúnya szóval - a pofámban van. Lehet, hogy csak én vagyok érzékeny az ilyesmire, ezért zavar, de ezt félretéve nem gondolom, hogy egy ilyen kódot előnyös lenne képre tenni. Viszont a linkeken kifejezetten tetszik, azt mindig szeretem, ha megnő.

• Összességében:

10/6,5

Komolyabb problémám csak a fejléccel van, tegyél rá valamit, ami utal a történetre. Bejegyzéseknél a bekezdésekért vontam le fél pontot, nem többet, mert tényleg igaz, hogy sokan nem tudják hogyan tudnák beállítani, de azért mégis vannak olyanok, akik képesek beszóközözni, hogy azért még is jó legyen. A képek nem tetszenek, azért is -0,5 pontot adtam, ugyanígy a modulsávért.

Tartalom:

• Oldalak:

Painful Charity: Nem igazán értem, hogy miért ez lett az oldal címe. Én azt vártam, hogy a főoldalra visz, vagy ad némi információt a történetről. Ehelyett a prológust találtam ott. Akkor már inkább legyen Prológus a neve, hogy a látogató tudja, hogy miről szól az az oldal, különben nem biztos, hogy rá fog kattintani, mert azt hiszi, hogy valami más. Főleg, hogy máshol nincs is feltüntetve, hogy egyáltalán lenne a blognak prológusa. Engem egy kicsit zavar az oldal címében a "P" betű. Nagyon kitűnik és nem túl szép. Néztem és ha jól láttam, akkor ez a betűtípus hibája, bár nem értem, hogy miért pont a nagy p betűt írja ilyennel, mert mást nem...

Karakterek: A karaktereid nagyon tetszenek, egyedien oldottad meg, bár nem értem, hogy mi alapján tetted őket össze. Először azt hittem, hogy a párjuk szerint, aztán amikor meglátta Harryt Hosival, reménykedtem, hogy ne így legyen - félreértés ne essék semmi bajom a homoszexualitással, csak ha tehetem inkább nem olvasok ilyen blogokat -, aztán láttam, hogy Harry nincs kapcsolatban, ezért megkönnyebbültem. De akkor tényleg nem értem, hogy miért pont őket raktad egybe. Vagy csak úgy kettesével vannak?

Fejezetek: Kifejezetten tetszik, ahogy megoldottad a részek belinkelését. Nem egy bonyolult megoldás, de nem is az az unalmas, egymás alá belinkelt változat. Jó ötlet volt!

Díjak, Kritikák, Versenyek, Néhány információ: Semmi különös nem volt bennük, egyszerű oldalak, ahova be vannak linkelve a képek, esetleg szövegek.

Én hiányoltam egy olyan menüpontot, ami visszavisz a főoldalra. Nagyon zavaró volt, hogy valahányszor szerettem volna visszajutni, mindig vissza kellett lépegetnem a nyíllal, vagy az URL-ből kitörölnöm az oldalt.

• Prológus:

Bevallom, a prológusodat ötször olvastam el, mert egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy mi nem tetszik benne. Nem mondom, hogy rossz, mert egyáltalán nem volt az, de az elolvasása után egy cseppet sem éreztem azt, hogy most azonnal meg kell keresnem az első fejezetet és elolvasni az egész történetet. Talán azzal volt a gond, hogy először a fülszöveget olvastam el, amiből egyértelműen azt tudtam leszűrni, hogy a blog középpontjába a rendezvény kerül, nem egy könnyed románc valamelyik bandatag és Rebeka között. Viszont az előszóban inkább az igazi megtalálására fókuszáltál, aki megérti a főszereplőt és érezteti vele, hogy fontos. Ez egy kicsit megkavart, ezért már nem vagyok biztos abban, hogy mire is kéne számítanom.

Elég sok vesszőhibád volt, ezeket lentebb ki is emeltem.

5/3

A rengeteg vesszőhibáért vontam le egy pontot és egyet magáért a tartalmáért. Nem volt az a figyelemfelkeltő prológus, ami annyira megtetszett volna, hogy rögtön beleszeressek a történetbe. Arról már nem is beszélve, hogy mint mondtam is, teljesen összekavart abban, hogy mit is várhatok a történettől.

• Történet

Azt már a fülszövegből megállapítottam, hogy nem egy sablonblogot kell majd végigszenvednem. Ez a történet haladtával sem változott meg, habár az első fejezetek még nem voltak annyira pörgősek, ami egyáltalán nem baj, sőt én jobban szeretem azokat a történeteket, ahol az első néhány fejezetben megismerkedünk a szereplőkkel, majd csak utána következnek a bonyodalmak. Hiszen egy regény szerkezetének az első pontja a bevezetés, ahol elvileg annak kéne történnie, hogy az író bevezet minket a szereplők életébe. Ezzel a te blogodon nem is volt gond, az első részben találkoztunk a csapattagokkal, kiderült, hogy valami - a főszereplőnk számára - bonyolult dologról kell döntést hozniuk, és hogy Rebeka szőke, illetve Dumi kopasz. És tulajdonképpen ezzel kis is fújt, mert külsőségeket nem nagyon tudtunk meg, még a következő fejezetekben sem, ami engem nagyon zavart, mert nem tudtam, miként képzeljem el őket. Marcinak vajon kék, vagy vörös haja van, esetleg lila? Persze, tudom, ott van a karakterek menüpontod, ahol mindenki meg tudja állapítani - oké, talán a színvakoknak nincs túl sok esélyük rá, de nekik oda van írva betűkkel -, hogy Marci haja nem narancssárga, hanem barna. Ennek ellenére a történetben ugyanúgy leírhattad volna, hogy ki hogyan is néz ki, hogy ne kelljen megnéznem a személyek fotóit ahhoz, hogy el tudjam képzelni őket. És ugyanez a problémám a történetbe beillesztett ruha-összeállításokról is. A történetben csak annyit tudtunk meg, hogy fehér pólót és egy farmer sortot vett fel, míg a képen az is kiderült, hogy a fehér póló nem is volt sima fehér. Ez pedig az számára nem derült volna ki, aki nem veszi a fáradtságot, hogy rákattintson a linkre, mert úgy érezte, hogy egy egyszerű fehér pólót még ő is rá tud képzelni a szöszi csajra. És ha már a bővebb kifejtésről, leírásról beszélünk, akkor még azt is felhoznám, hogy én igazán kíváncsi lettem volna, hogy mégis hova mentek Marciék kiruccanni, vagy mit csináltak ott. Elég lett volna csak néhány részletet bemutatnod, hogy egy kicsikét jobban megismerjük őket és a köztük lévő kapcsolatot. Az viszont tetszik, hogy csak kisebb információkat adagolsz nekünk a gáláról, így nem tudtunk meg mindent már az első három fejezetben. Ám a történet haladtával és a fejezetek számával sem igazán sikerült felpörgetned az eseményeket. Habár a fülszöveg és a cím is arra utal, hogy középpontban egyértelműen a jótékonykodásnak kéne lennie, ezekben a fejezetekben még sem éreztem azt, hogy olyan sok minden történt volna a rendezvényen, vagy sokat megtudtunk volna róla. Persze már a kezdetektől erről beszél mindenki és azt minden fejezetben kihangsúlyozod, hogy ez mennyire leterhelő a vízilabdások számára, de egy bulin kívül, amin Harry megfogta Rebeka hátsó felét, és néhány említett mérkőzésen és koncerten kívül nem tudunk sokat. Remélem, a továbbiakban szervesebb része lesz a történetnek és Rebeka sokkal több időt tölt majd a helyszínen.

Rebeka életébe már sokkal inkább betekintést nyerhettünk, mert megismertük a családját, a problémáikat és egy titkot is. Ám a külső tulajdonságait még mindig nem említetted a szőke haján kívül, amit még mindig nagyon hiányolok. Ajánlom, hogy kicsit növeld meg a leíró részeket. Nem feltétlenül csak a szereplők körülírásáról beszélek, a helyszínek elképzelését is megkönnyítenéd néhány sorral.

A történet alapötlete továbbra is tetszik, egyáltalán nem tartozik a sablonok közé, sőt, még a közelébe sem ér, de a megvalósítással már vannak problémáim. Az igazság az, hogyha nem kellett volna ezt a kritikát megírnom, elég kevés esélyét látom annak, hogy valaha is végigolvastam volna a blogodat. Hiányoltam belőle valami izgalmat, ami további folytatásra késztet. Ennek ellenére a fogalmazásod tetszett, egyedül a vesszőhibák tudtak az agyamra menni, ezeket korrigáld.

5/2,5

Mint mondtam, az egyediséggel nem volt gond, a leíró részekkel ellenben, amiket nagyon hiányoltam egy kis izgalommal együtt.

• Karakterek:

A történetben három fontosabb szereplőt tudnék kiemelni, ebből kettőről tudtunk meg a legtöbbet. Az egyik természetesen Rebeka volt, a főszereplő, és Marci, a barátja. Harmadiknak Haroldot mondanám, ám róla még igazán nem tudtunk meg sokat.

Rebeka: Én egy makacs, kicsit hisztizős lánynak ismertem meg. Vannak lépései, amikkel egyetértek, vannak, amikkel viszont nem. Igazán nem értettem, hogy miért hagyta a búcsúzásnál annyira elfajulni a dolgokat, hogy olyan csúnya vége lett. Félre tehette volna a makacsságát, hogy legalább boldogságban váljanak el, ha már egyiküknek sincs ínyére a helyzet. Arról meg már nem is beszélve, hogy még a telefont sem volt hajlandó felvenni neki és egy külső ember segítsége kellett ahhoz, hogy lerendezzék a dolgokat.

Marci: Nekem talán ő volt a legszimpatikusabb szereplő a történetben. Képes volt elviselni Rebeka hisztijeit, mikor neki is elege volt mindenből és nagyon önzetlenül viselkedett. Az önkontrollja is igen nagy lehet, ha képes volt megállni, hogy ne mosson be egyet Harrynek, amiért olyan helyen érintette meg Beccát, ahol nem éppen illendő.

Harold: Mint említettem róla nem tudunk sokat, azon kívül, hogy egy illemkönyvön igazán átrághatná magát. Szoknyapecér énje szinte minden blogban fellelhető, amiben szerepel, többek között ebben is.

5/5

Semmi gond nem volt velük. Mindenkinek megvan a saját személyisége és ezt a történet haladtával sem veszítik el.

• Fejezetek:

Prológus

Egyéb hibák:

A mondatokban a "hogy" előtt mindig kitetted a vesszőt, viszont mikor elhagytad ezt a kötőszócskát, előszeretettel felejtkeztél meg a vesszőről is.

Megtanuljuk, (hogy) hogyan kell élni, belénk nevelik, hogy mit szabad, és mi az, amit tiltanak. Elmondják, (hogy) mik számítanak helyesnek, mik azok az összetevők, amitől különleges lehetsz, te pedig arról álmodsz, hogy egy nap ilyenné válsz, azt akarod, hogy te is egy lehess azok közül, akikre azt mondják, (hogy) jó ember. Az évek múlásával rájövünk, (hogy) ez nem is olyan egyszerű, sőt talán az egyik legbonyolultabb dolog ebben az életnek nevezett kacifántos útvesztőben.

Az alárendelő mondatoknál a főmondatot és a mellékmondatokat, mindig egy vesszővel választjuk el.

Ha szerencsés vagy (mellékmondat), akkor találkozhatsz azzal a személlyel, akivel az érzések csak még jobban felkavarodnak, mégis szükségetek van egymásra (főmondat).

Helyesírási hibákkal nem volt gond, elgépelésekkel találkoztam, amiket könnyen kiküszöbölhetsz, ha közzététel előtt átolvasod még egyszer a fejezetet. A vesszőkkel viszont nagyon hadilábon állsz. Rossz helyen nem használod őket, viszont előszeretettel feledkezel meg róluk, így a mondataid nem mindig adják át ugyanazt a hatást, és kicsit meg is nehezíted ezzel az olvasást. Ajánlom, hogy figyelj jobban erre, és ha nem tudod, hova tedd a vesszőt, akkor hangosan mond ki a mondatot és figyeld meg, hogy hol viszed fel a hangot.

• Összességében:

10/5

Ha osztályoznom kéne a blogod tartalmát, akkor tőlem egy erős közepest kapnál. Voltak benne igazán kiemelkedő dolgok, mint például a történet alapötlete, a fogalmazásod, de ezeket nagyon levitte a sok vesszőhiba, a leírások és annak a plusznak a hiánya, ami arra ösztönzött volna, hogy tovább olvassam.

További jó olvasgatást és blogolást kívánok!

M. Mircsi