 |
| Cím: A felejtés átka Író: Amelia Finnick |
Bevezető:
... és akkor megpillantotta Őt. Kis virágos felsőt viselt, nem túl mély dekoltázzsal, és barna szemében különös fény csillogott. Belenyúlt a zsebébe, és tenyerével kitapintotta a láncot. Félénken elindult a lány felé, és mikor az rápillantott, tudta: nem emlékszik rá.
Részlet a blogból:
Harmadik fejezet - Szomorú igazság
- Anya - köszöntöttem viszont két nagy cuppanós puszi kíséretében, nem túl lelkes hangon.
Anya arca úgy nézett ki, mint egy ötéves kisgyereké, aki megkapta karácsonyra az áhított játékot, legyen az barbie vagy egy király vasút.
- Van valami, amit el szeretnél mondani? - kérdeztem rá finoman, hiszen attól eltekintve, hogy az évek kiestek az agyamból, pontosan tudom, hogy milyen anya.
Mosolyra húzódott a szája, és így felelt:
- Iiiigen - jól elhúzta az elejét - van valami, amiről mindenképpen tudnod kell - hadarta.
Kérdő tekintettel néztem rá, és számat átengedtem annak a fanyalgós mosolynak, amit akkor vág az ember, ha tudja, hogy ellenfele hazudik.
- Az orvos azt mondta, hogy pár napig benn tart még, és legkorábban holnap meginterjúvolunk a jövőddel kapcsolatban, mindegy, aztán mehetsz iskolába, vagy olyan helyre, ahova menni szeretnél, és úgy érzed, hogy visszajöhetnek az emlékeid - rettenetesen hadart, összevissza mondatokat alkotott az izgalomtól, de sikerült attól még kihámoznom őket.
XX
 |
| Cím: Kételyek közt Író: -diush- |
Bevezető:
Részlet a blogból:
Chapter Four
- Ez csak természetes, és köszönöm!
- Azért igyekezz és ne kelts feltűnést! – biccentett egyet fejével, majd otthagyott.
- Huch! Ez meleg volt! – állapítottam meg hangosan, s miután meggyőződtem arról, hogy egyedül vagyok, a kert ajtóhoz siettem, felvettem a kulcsot és pillanatok múlva már kint is voltam.
Mostanában nagyon sok időt töltünk együtt Zain-nel és egyáltalán nem bántam meg, hogy ez így alakult. Először is, mert így van kivel beszélgetnem – és nem a történtekről -, tehát nem golyózom be, másodszor pedig ő egy végtelenül kedves, vicces és jó fej srác. Bár az okát még mindig nem tudom miért van itt, hiszen mint már említettem erről nem beszélünk. S mivel kezdtem elég jól megismerni, egyből tudtam, hogy hol találom majd meg idekint, a nagy fűzfánál.
- Szia! – integettem neki.
- Mi tartott ilyen sokáig? – vigyorgott most is, mint mindig.
- Útközben összetalálkoztam Ambery nővérrel és ki kellett magyaráznom magam! De nyugi, nem sejt semmit! Viszont lenne két kérdésem! Az egyik, hogy mióta írod a nevedet „y”-nal? A másik pedig, hogy hogy tudtad bezárni az ajtót, amikor a kulcsot elrejtetted? - kíváncsiskodtam, mert ez a két dolog nem hagyott nyugodni.
XX
 |
| Cím: Élvezd, hogy félsz Író: Madison G. Wyla |
Bevezető:
Egy játék, ami már mindenkit meghódított.
Egy titok, ami nagy galibákat okozhat, ugyanakkor nagy reményeket ad.
Egy csapat, aminek rögös utat kell megjárnia.
Egy kastély, ami ijesztőbb, mint azt gondolnánk.
Érzések, melyeknek nem lehet parancsolni.
Élvezd, hogy félsz!
Hiszen csak így nyerhetsz!
Részlet a blogból:
7. Rész. Szokatlan légkör
- Ilyen volt az egyik kedvenc színészemnek! - jelenti ki végül, ami miatt a megértés végigszáguld a testemen, azonban az ige használata egyből szembetűnik, s nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Csak volt? - feltételezem, hogy az épp szóba kerülő nő -mert ugye furcsa is lenne, ha egy férfi lenne az illető- esetleg már fentről nézi a világot, viszont valami útnak indul, miszerint talán valami más is állhat a múltidő használata mögött. Vagy szimplán túlságosan is kombinálni kezdek a játék hatására. Előre félek, hogy mi lesz itt később.
- Meghalt az egyik film forgatása közben - surrogta maga elé, s hangneméből csöpög a szomorúság. Egyetértően guggolok le mellé, miközben karjaimat köré fonva próbálom őt nyugtatni. Légzése felgyorsul, s szipogva tűnik el ölelésemben. Kezeimmel hátát simogatom, így egy kis idő elteltével Flo is megnyugszik és együtt távozunk a helyiségből. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért is jött, ám ezt nem fogom megkérdezni tőle, hisz az nem épp a legkedvesebb gesztus. Nem akarom elrontani egyből, az elején, így hát hagyom, hogy helyet foglaljon az ágyon és kissé piros szemeivel ismét körbefuttassa a tekintetét a szobán. Szája néha-néha megrándul, olyan, mint aki mondani akar valakit, így hát igyekszem összeszedni magam és mosollyal az arcomon foglalok helyet mellette.
Hogy lehet blogajánlót kérni? :)
VálaszTörlésSzia! Csak elküldöd a blogod és a blogger neved :)
VálaszTörlés