Avagy miért nem osztogatok blogajánlókat, mint egyesek
az iskolában a rágót
Az utóbbi időben érkezett pár e-mail,
melyben azt kérdezték, vállalok-e blogajánlókat. Ahogy a limithatáros
oldalon is ki van téve, a válaszom, igen. Ezen levelek arra engednek következtetni,
hogy rengetegen nem veszik figyelembe se a rendelés
menete, valamint se az előbb említett menüpontot, különben nem érkeznének
efféle kérdések. Amint kedvesen leírom a paramétereket, ami alapján tőlem lehet
rendeli ajánlót egy oldalra, nagyjából eltűnnek a kérdezők, mint a kámfor, se
szó, se beszéd.
Az előbb említett paraméterek: egy blogajánló
kérés automatikusan a kritikákhoz megy, s ha a kritika összpontszáma elér
minimum 20-ból 17-et, akkor készítem el az eredeti rendelést, különben csak egy
kritikát osztok meg a történetéről.
Miért?
A válaszok nem túl komplikáltak. Mert
nem vagyok hajlandó olyan történeteket „reklámozni”, melyeket én magam sem
bírtam végigolvasni anélkül, hogy ne szörnyülködtem volna. Mert tisztelem
annyira az olvasókat/idetévedőket, hogy csak az általam jónak ítélt blogokat továbbítom
feléjük. Mert szeretek olyan munkákat kiadni a kezeim közül, hogy ne kérdezzék
meg azt, „Ez meg honnan került ide?”.
Szó, mi szó, a „mert”-ek sora a
végtelenségig fokozható, de nem szeretnélek ezzel untatni titeket, hiszen
mindenki egyéni dolga, mi alapján hozza meg a döntést, hogy ő ennek a blognak
márpedig készít egy ajánlót.
Egy blog ajánlása akkor hagyja el a
kezeimet, ha tényleg érdemesnek tartom, hogy még többen megismerjék az adott
író történetét, ha nem csak az iromány kifogástalan, hanem a kinézet is (ezt
úgy értem, hogy minden rendben van az oldalon). Attól, hogy valakinek azt írom
a kritikájában, nem az én stílusom az oldala, még kaphat ajánlót, ha eléri a
szűkös ponthatárt.
Milyen bloggal
jelentkezhetek?
Igazából bármivel, amiről tudok
véleményt nyilvánítani, itt gondolok arra, hogy egy design-blog ne igazán
akarjon ajánlót kérni, legalábbis tőlem ne! Amint említettem már párszor, nem
értek a design-okhoz ilyen mélyen, csak annyit tudok megállapítani, hogy
rendelnék-e tőlük vagy sem, de ez nem lenne valami mély gondolat.
Annyit tudnék még ehhez hozzáfűzni, hogy
egy történetes oldallal mindenkinek nagyobb előnye van, hiszen az valamelyest „kézzelfoghatóbb”
számomra, mint a többi. Természetes annak nincs határa, hogy milyen fajta lehet
(fanfiction, fantasy, szerelmi stb.), de azt itt is kitűzöm, hogy 10 fejezetnél
többel ne jelentkezz, hiszen ezt ugyan úgy el kell olvasnom, kritikát kell
írnom róla, s ha minden klappol, ajánlót készíteni, ez pedig sok munka.
Mennyi idő mire
megkapom a „teljes csomagot”?
Ez attól függ, mennyi kritikakérő van a
listámon, milyen gyorsan haladok velük. Attól, hogy ajánlót kérsz, nem kapsz
különféle bánásmódot, s ugrasz az első helyre, hiszen mindenkinek ki kell
várnia a sorát. A pénztárnál sem fizethetsz hamarabb, ha öten állnak előtted,
és neked meg Pay Pass-od van.
Ha a kritika elkészült és a határon
belül vagy, akkor a következő lépésként az ajánlót megtervezem, ha végeztem vele,
kiteszem. Ez esetenként gyorsabb, hiszen már ismerem a történetet, véleményt
is nyilvánítottam róla, csak össze kell vágni az izgalmasabb részeket és
voilá!
Nagyjából ennyi lenne, amit el tudnék
mondani a blogajánlókról az én szemszögemből, de hangsúlyozom, ezt mindenki
máshogy látja! Közel sem lett akkora regény ez a bejegyzés, mint az előzőm, de
azért remélem, ezt is örömmel fogadjátok és olvassátok.
Sok puszi és ölelés,
Lis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése