2015. 08. 15.

Blogajánló? - LisBeth válaszol


Avagy miért nem osztogatok blogajánlókat, mint egyesek az iskolában a rágót


Az utóbbi időben érkezett pár e-mail, melyben azt kérdezték, vállalok-e blogajánlókat. Ahogy a limithatáros oldalon is ki van téve, a válaszom, igen. Ezen levelek arra engednek következtetni, hogy rengetegen nem veszik figyelembe se a rendelés menete, valamint se az előbb említett menüpontot, különben nem érkeznének efféle kérdések. Amint kedvesen leírom a paramétereket, ami alapján tőlem lehet rendeli ajánlót egy oldalra, nagyjából eltűnnek a kérdezők, mint a kámfor, se szó, se beszéd.
Az előbb említett paraméterek: egy blogajánló kérés automatikusan a kritikákhoz megy, s ha a kritika összpontszáma elér minimum 20-ból 17-et, akkor készítem el az eredeti rendelést, különben csak egy kritikát osztok meg a történetéről.

Miért?

A válaszok nem túl komplikáltak. Mert nem vagyok hajlandó olyan történeteket „reklámozni”, melyeket én magam sem bírtam végigolvasni anélkül, hogy ne szörnyülködtem volna. Mert tisztelem annyira az olvasókat/idetévedőket, hogy csak az általam jónak ítélt blogokat továbbítom feléjük. Mert szeretek olyan munkákat kiadni a kezeim közül, hogy ne kérdezzék meg azt, „Ez meg honnan került ide?”.
Szó, mi szó, a „mert”-ek sora a végtelenségig fokozható, de nem szeretnélek ezzel untatni titeket, hiszen mindenki egyéni dolga, mi alapján hozza meg a döntést, hogy ő ennek a blognak márpedig készít egy ajánlót.
Egy blog ajánlása akkor hagyja el a kezeimet, ha tényleg érdemesnek tartom, hogy még többen megismerjék az adott író történetét, ha nem csak az iromány kifogástalan, hanem a kinézet is (ezt úgy értem, hogy minden rendben van az oldalon). Attól, hogy valakinek azt írom a kritikájában, nem az én stílusom az oldala, még kaphat ajánlót, ha eléri a szűkös ponthatárt.

Milyen bloggal jelentkezhetek?

Igazából bármivel, amiről tudok véleményt nyilvánítani, itt gondolok arra, hogy egy design-blog ne igazán akarjon ajánlót kérni, legalábbis tőlem ne! Amint említettem már párszor, nem értek a design-okhoz ilyen mélyen, csak annyit tudok megállapítani, hogy rendelnék-e tőlük vagy sem, de ez nem lenne valami mély gondolat.
Annyit tudnék még ehhez hozzáfűzni, hogy egy történetes oldallal mindenkinek nagyobb előnye van, hiszen az valamelyest „kézzelfoghatóbb” számomra, mint a többi. Természetes annak nincs határa, hogy milyen fajta lehet (fanfiction, fantasy, szerelmi stb.), de azt itt is kitűzöm, hogy 10 fejezetnél többel ne jelentkezz, hiszen ezt ugyan úgy el kell olvasnom, kritikát kell írnom róla, s ha minden klappol, ajánlót készíteni, ez pedig sok munka.

Mennyi idő mire megkapom a „teljes csomagot”?

Ez attól függ, mennyi kritikakérő van a listámon, milyen gyorsan haladok velük. Attól, hogy ajánlót kérsz, nem kapsz különféle bánásmódot, s ugrasz az első helyre, hiszen mindenkinek ki kell várnia a sorát. A pénztárnál sem fizethetsz hamarabb, ha öten állnak előtted, és neked meg Pay Pass-od van.
Ha a kritika elkészült és a határon belül vagy, akkor a következő lépésként az ajánlót megtervezem, ha végeztem vele, kiteszem. Ez esetenként gyorsabb, hiszen már ismerem a történetet, véleményt is nyilvánítottam róla,  csak össze kell vágni az izgalmasabb részeket és voilá!

Nagyjából ennyi lenne, amit el tudnék mondani a blogajánlókról az én szemszögemből, de hangsúlyozom, ezt mindenki máshogy látja! Közel sem lett akkora regény ez a bejegyzés, mint az előzőm, de azért remélem, ezt is örömmel fogadjátok és olvassátok.

Sok puszi és ölelés,
Lis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése