Az elmúlt
hetekben, hónapokban a szokottnál több design és kritika-oldalt látogattam,
mivel kíváncsi természetemnél fogva, szeretek bele-belepillantani mások
munkájába, s ezzel is okítani magam.
Ebben a
cikkben arról szeretnék írni nektek, ami sok szomorúsággal töltött el, mégpedig
az igénytelen véleménynyilvánítások/kritika-blogok, s ezt, hogyan kerüljük el.
Természetesen
mindenki ejt hibákat, még a legprofibb írópalánták is, néhol elmarad a vessző,
ez rendben van. A gond, szerény véleményem szerint ott kezdődik, amikor valaki
kritikusnak áll, miközben a „muszáj” szót még mindig „ly”-nal írja, valamint az
alapvető írásjeleket is elhagyja, vagy teljesen rossz helyre szórja őket,
mintha egy hurrikán csapott volna le az írására.
Hagyjuk el az igénytelenséget!
Első és
legfontosabb dolog, hogy rendezzük a saját kertünket – átvitt értelemben. Ha
tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk helyesírás-bajnokok, nem teljesen tiszta,
hol, mikor, miért kell az írásjeleket használni, akkor próbáljuk fejleszteni a
tudásunkat, s ne egyből egy kritika-blogba vágjunk bele! Ahhoz, hogy
napról-napra jobbak legyünk, tágítsuk az ismereteinket könyvekkel, az is a
hasznunkra válhat, ha az interneten keresgélünk nyelvtan-magyarázatokat, mert
lehet, sikeresebben ragadnak ránk a dolgok, mint az unalmas nyelvtanórákon. Amikor
már úgy gondoljuk, elég érettek, okosak, bölcsek vagyunk, készítsünk egy
irományt – akár kritika, fanfiction, történet, cikk, stb. –, kérjünk véleményt
egy általunk is elismert embertől, akár barát, családtag, bloggeren valaki. Ha
az a bizonyos második fél meg van elégedve a munkákkal, továbbá biztosak
vagyunk benne, hogy nem köntörfalazik, belecsaphatunk az eredeti tervünkbe.
Egyedül vagy
csapatban?
Személy
szerint a csapat mellett tenném le a voksom, s nem csak azért, mert egy remek
kis csoport tagjának mondhatom magam.
Előnyök: bármikor segítséget kérhetünk a
többiektől, valószínűleg szívesen állnak a rendelkezésünkre, tanácsokkal
láthatjuk el egymást, valamint új barátokra tehetünk szert! Ha nincs mindig
ötletünk, kedvünk egy új bejegyzéshez, nem kell aggódni, hiszen valaki csak
oszt meg majd valamit. „Kritikusként” nem mindannyiunk ért a
design-kivitelezéséhez, tehát nem kell folyton azon aggodalmaskodnunk, ki fogja
elkészíteni a kinézetet.
Hátrányok: ha nem kedveljünk a sok embert magunk
körül, akkor bizonyára nem csapat-munkára születtünk. Igazából én úgy gondolom,
nem sok negatívuma van az együtt-dolgozásnak, kivéve, ha nem szeretjük az
efféle dolgokat, de akkor már csak nem jelentkezünk 20. szerkesztőnek egy
oldalhoz.
Annak, aki
nem szeret társulni, megvan a joga ahhoz, hogy egyedül nézzen szembe a
blogger-világával.
Előnyök: magunk urai lehetünk, nem kell
alkalmazkodunk senkihez. Úgy intézhetjük az oldalunk kinézetét, ahogy mi jónak
látjuk, nem szállhat vitába velünk senki.
Hátrányok: nekünk kell gondoskodni a
design-fejlécről, még akkor is, ha ehhez analfabéták vagyunk, keresnünk kell
szerkesztőket, akik szíves-örömest elvégzik a „piszkos munkát” helyettünk. Ha
elakadunk, s nem ápolunk különösebb kapcsolatot semmilyen bloggerrel,
bloggerinával, magunkra maradunk, amiből az következik, hogy minden gondunkat
nekünk kell elhárítani.
Döntöttünk –
új blogot indítunk egyedül
Létrehoztuk
az oldalt, a számunkra fontos modulok kikerültek, talán már a kinézet is a
toppon van. Elkeserítő hibákba eshetünk az által, ha a fülszövegben, bemutatkozó
modulban is rengeteg nyelvtan-helytelenség van, illetve azzal is
kiábrándíthatjuk a leendő rendelőket, ha a rendelés menetének a leírása is merő
igénytelenség.
Ne csak a
kezünkből kiadott kritikákra figyeljünk, hanem az általunk kreált blogra is! Az
első benyomás a legfontosabb, hiszen az odatévedő a bemutatkozó-szöveg alapján
fog megítélni minket, s eldönteni, rendel-e tőlünk vagy sem. Hibákkal ömlesztett
oldaltól értelemszerűen kevesen fognak véleménynyilvánítást kérni, hiszen a
minőség a fontos mindenekfelett! Alakítsuk
a blogunkat barátságossá, ügyeljünk a helyesírásra, vegyünk elő a legkedvesebb
modorunkat és már jöhetnek is a megrendelők!
Döntöttünk –
csatlakozunk egy, már meglévő bloghoz
Egy
desing/kritika oldal újabb tagjának lenni természetesen sokkal egyszerűbb, hisz
a kinézet adott, jó esetben ez az igényesség teljes százalékával együtt jár,
tehát nekünk semmi más dolgunk nincs, mint megvillantani a tudásunkat az
olvasók felé is. Manapság számtalan társaság szerkesztőfelvételt hirdet, így
egy csapatba bekerülés aránya sokkal nagyobb, mint amilyen pár hónappal ezelőtt
volt. Ha már bekerültünk a csapatba, az azt jelenti, pár embert már meggyőztünk, ezt kamatoztatva további rendeléseket kapunk majd az oldal
látogatóitól.
Ha
elkerült minket a szerencse, ne essünk kétségbe, hiszen lehet, máshol
megfelelünk. Felettébb csúnya dolog, hogy egy olyan blogot, akik elutasítottak
bennünket, később ócsárolunk, hiszen ezzel magunkat járatjuk le, s nem az
oldalt. Érdemes elgondolkodnunk, mi lehetett a hiba, ami miatt úgy gondolták,
nem szeretnének velünk dolgozni, latolgassunk, s próbálkozzunk máshol!
Kezdő
kritikusok által elkövetett hibák:
·
helyesírás
nem léte – vesszőket nem ismernek, ezáltal alig használnak bármiféle írásjelet,
„mindig”-ből „mindíg” lesz, ezt a „muszáj”-ból „muszály”, „ijedtség”-ből
„ilyedtség”, s ezt a végtelenségig lehetne fokozni.
·
szóismétlések,
fogalmazáshiány – mindenki találkozott már olyan bloggal, ahol a fogalmazás
kimerült abban – „Tetszik a fejléced, szépek a figurák. A cím nem tetszik,
viszont a textúra szintén tetszik.”
·
igénytelenség,
minőségtelenség – az előbbi ponthoz szervesen kapcsolódik, hiszen a fenti példa
igazolja azt, hogy a kritikus nem igazán bővelkedik véleménnyel, vagy nem tudja
azt megfogalmazni. Ha nem adunk a kritika-kérőnek tanácsokat, akkor az egész
munkánkat dobhatjuk a kukába, ugyanis nem tudja, min és hogyan kellene pontosan
változtatni.
·
összesen
10 sorban fogalmazzák meg az egész mondanivalójukat
·
csak
dicsérnek
Úton az igényes kritikusok felé
Összeszedetten
(ne mondjunk ellent magunknak, hiszen ez által kételkedhetnek bennünk), bántás
nélkül írjuk le a véleményünket az adott blogról. Segítsük az írót tanácsokkal,
mivel tehetné jobbá az oldalát. Kifejtett mondatokkal adjuk a tudtára, a
tetszésünket, nemtetszésünket. A folytonos dicséretnek nagy ára van – nem
tanulják meg elfogadni a negatívabb kritikát, nem fejlődnek, nem lesznek jobbá.
Világítsunk
rá kedvesen a javítandó dolgokra, ha minden egyes bloggernek, bloggerinának el
kell mondani, miként kell a veszőket alkalmazni, akkor tegyük meg. Egy idő után
valóban őrlő ugyanazokat a tanácsokat adni, de csak nekünk, mint kritikaíróknak,
elcsépeltek, hiszen a megrendelőnek lehet, minden, amit írunk, újként hat.
Akármilyen
borzalmas irománnyal állunk szemben, nem szabad azt érzékeltetni, hogy mi jobbak
vagyunk valamiben is, hiszen ez nem csak lekezelő, még bántó is, mi is bármikor
hibázhatunk, ezt ne feledjük!
Ha valamit
kifogásolunk egy adott blogon – legyen az vesszőhiba, mondatszerkesztés – tüzetesen
nézzük át írottjainkat, ügyeljünk arra, mi ne kövessük el a kritizált hibát, ettől kevés kínosabb dolog van.
Próbáljunk
mindenről kialakítani véleményt, itt gondolok a történeten belüli dolgokra. Ne
cövekeljünk le az elcsépelt megjegyzéseknél (helyesírás, cselekmény), osszuk
meg, hogy milyen az alaptörténet, s annak megvalósítása, ha a szereplők
említésre méltóak, róluk is írhatunk bátran, ragadjunk meg mindent, ami
negatívan, vagy pozitívan megérintett minket.
Ti
elégedettek szoktatok lenni a kért kritikátok tartalmával?
Sok puszi
és ölelés,
Lis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése