Kritika - LisBeth

Kedveskék! 

Újabb kritikával érkeztem, s a minap gondolkodóba estem, szeptembertől, hogy lesz nekem minderre időm, hiszen, ahogy ti is elfoglaltak lesztek a tanulással, úgy én is. Sajnos nincsen még semmiféle szupererőm az idő lassításának érdekében, de esküszöm, fejlesztem, tehát arra a döntésre jutottam, hogy a suli-kezdéstől suli-végig (azaz szeptembertől június végéig) csak olyan történeteket fogok elvállalni kritikakérésre, akik maximum 10 fejezettel rendelkeznek. Kérlek, vegyétek majd figyelembe ezt - a nevem mellett is fel lesz tüntetve.

Nem tudom, kit hogyan érint, én amúgy sem voltam soha a híve annak, hogy 10-15 fejezet után jusson az eszembe egy véleménykérés, hiszen addigra már úgyis kapok visszajelzést arról, jó-e, amit csinálok, vagy sem.

Sok puszi és ölelés,
Lis

Dorina Mary – Holnapután, ahol egy jobb világ vár

Kinézet és első benyomás a blogról:

Az legelső gondolatom az volt – nahát, hol hagyta ez a lány a fejlécét? Szerintem ebből a mondatból rá is jöttél, hogy min kellene a leghamarabb változtatni. Boldog, boldogtalan fejléceket gyárt, próbálj te is találni egy design-oldalt, akik fejlécei elnyerték a tetszésed és igényelj egyet.

A design-ra ugyan ezt tudnám tanácsolni, ezek hiányával eléggé üres a kinézeted, nem olvasóvonzó, még akkor is, ha tudjuk, nem mindig a külső számít.

The Matrix: először nem tudtam a „The Matrix”-ot mire vélni, azt gondoltam, hogy egy másik történeted, ám rájöttem, hogy tévedtem. Előnyösebb lenne, ha az alakulat történetét is belevennéd az oldalakba, így több figyelmet kapna.

Gondolom, ez egy objektív leírása lenne a csapatnak, mint amilyeneket a Wikipédián lehet olvasni, ergo a személyesebb hangvitelű részeket illene átformálni. Itt utalok a következőkre:

„[…] a fiúk ezen mindig jót mosolyogtak, és örültek, hogy vannak, akik támogatják Őket.”

„A kiesés utáni pár hónapban szinte eltűntek, a rajongóik is megijedtek […]”

„Nem maradhatnak ki azok a rajongók sem, kik az életükre törtek egy-egy randevút kérlelve Tőlük. A srácok nem akartak rossz fényt vetni se saját magukra, se a rajongó táborukra, azaz a Trixterekre, ezért nem utasították vissza a lányokat. Megesett még néhányszor, hogy kínos helyekre kértek autogramot, de ezt sem voltak szívesek visszautasítani.”

Az évszámok után a ragokat, jelzőket (stb.) mindig kötőjellel kapcsoljuk, tehát a 2013-as évet kezdik, nem pedig a „2013as”-at. Ugyanebben a mondatban van még egy hiba, és egyben az utolsó is, ami eléggé szemet szúrt. A „The Future” angol szó, a kiejtéshez kell igazítani a ragot, tehát nem „The Future-ral”, hanem helyesen The Future-rel. (Ha nem vagy biztos az angol szavak kiejtésében, akkor ott vannak az online-szótárak, melynek opciói között szerepel az adott szavak kimondása is.)

A szereplőgárda oszlopos tagja az unásig ismételt Palvin Barbara. Tényleg nem tudom elégszer elismételni, hogy ha nem fanfiction-t szeretnél írni, akkor ne ismert embereket válassz, mert negatív első véleményeket/gondolatokat fogsz kapni a blogodról. A te esetedben is Barbi indokolatlan, hiszen csak az arcát „kölcsönzöd”, nem az egész lényét.

Összességében: legnagyobb hiányosság a design nem léte, olvastam két előző kritikád, ahol láttam, volt egy teljes kinézeted, hát azzal mi lett?

Értékelés: - (kinézet hiányában nem tudok mit pontozni)

Történet:

Az első fejezeted kezdő mondataiban is már rengeteg szóismétlés volt, próbálj meg ezeken javítani, különben nem lesz élvezhető a blogod.

„Reggel, mikor kinyitottam a szememet, sejtettem, hogy valami közeleg. Éreztem a pillantásokat a hátamon. De amikor körbenéztem nem láttam senkit és semmit. De mit vártam? A meglebbenő függönyöket is láttam, de tudtam, hogy nem kell oda nézzek, mert úgysincsen ott semmi sem. Lefelé menet kinéztem az ablakon és láttam a sötét felhőket, ahogy gyülekeznek kicsiny városunk felett.”

Nem hiszem, hogy részleteznem kell az aláhúzott szavak okát. Találj szinonimákat, felcsaphatod a Szinonima szótárat, de ha az éppen nincs kéznél, ott a jó öreg internet, nekem is a hasznomra szokott válni. A következő észrevétel, hogy a „de” szócskával nem kezdünk mondatot, az egy kötőszó, ahogy ez az „és”-re is ez vonatkozik.

„A lány elkezdett bólogatni, jelezvén, hogy igen, lesz velem. Szimpatikus nekem ez a lány. Mármint az itt lévők közül Ő legszimpatikusabb, de van ám nekem barátnőm, hát igen, az én drága Sara barátnőm.”

Az egész történetedet behálózzák szóismétlések hadai. Tudom, hogy nehéz ezeket kiszűrni, mert a saját irományod nem tudod objektíven olvasni, próbáld nem aznap megosztani a részt, amelyik nap megírtad, hanem később, így lesz időd átfutni, s az esetleges hibákat kijavítani.

A második mondatból speciel ki is lehetne hagyni az utolsó három szót, amivel egy ismétlést el is tudnál hárítani. Hiszen a szövegkörnyezetből kiderülne, kiről is van szó.

Apró javítgatásokkal így festene ez a rész:

„A lány elkezdett bólogatni, jelezvén, hogy igen, lesz velem. Szimpatikus nekem. Mármint az itt lévők közül Őt érzem a legközelebb magamhoz, de van ám nekem barátnőm, hát igen, az én drága Saram.”

„Carter egyszer csak visszafordult és nézte Őt. Cameront. Mielőtt kapkodni kezdtem volna a fejem köztük, Carter egyszer csak eltűnt a folyosóról.”

A folytonos nevek ismétlése helyett jelzőkkel is fel lehet ruházni az alanyokat, úgy nem csak izgalmasabb lesz a történet, hanem a szófordulatokkal még egy szinttel feljebb emelheted a blogod varázsát.

„– Lol, fincsi tojásrántotta!” – ahogy te is leírtad, ez egy szleng, habár nem értem, abban mi volt olyan „LOL” jelenet, hogy finom a tojásrántotta. Ha már efféle kijelentéseket teszel, próbáld őket rendesen leírni. A „LOL” egy betűszó, melyet a „laughing out loud”-ból képezzük, tehát helyes használattal nem csak a kezdőkaraktert írjuk naggyal, hanem az összes többit.

„– Bocs, nem láttalak. – Mondta az ismeretlen, olyan hangon, ami gyönyörűen csilingelt a fülemben. Valahonnan nagyon ismerős volt az ismeretlen hangja.

– Nem baj. Én se figyeltem. – válaszoltam cérnavékony hangon. Basszus, de hasonlít ez a fiú valakire. Mintha Ő lenne az, aki…, nem, az nem lehet.”

Jaj, te lány! Ha már hibákat vétesz, legyél következetes. Egyszer jól írod, máskor nem. A piros/rózsaszín színnel a helytelen dolgokat emeltem ki, míg a zölddel a helyeset. Erre most részletesebben ki is térek. Az összekötő mondatokat nem kezdjük nagybetűvel, még akkor sem, ha ez voltaképpen egy új mondat, csupán egy aprócska szabály, amit meg kell jegyezni!

Engem mindig felettébb zavart, továbbá teljesen felesleges is, ha az írópalánták minden egyes párbeszéd mondatot alátámasztanak gondolatokkal. Nem csak, hogy nem kell, hanem még ráadásul egy idő után zavarja a szemet és idegesítő.

Példa rá, csakhogy értsd:

„– Ja, sok idióta. Jézusom, elnézést magamra értettem. Nem magára. – most az a bugyuta szóért ilyenbe keveredtem, pedig egyáltalán nem akartam. Csak ki csúszott a számon, ami azért vicces, mert magamra értettem.”

Az aláhúzott mondat lényegében kitörölhető, hiszen kétszer magyarázol meg egy tényt, ahogy említettem fölösleges.

„– Veled leszek - válaszolta Tristan szűkszavúan.”

A föntiekben írtam erről a zavaró tényezőről, amikor is a párbeszéd során elhangzott egyértelmű/nyilvánvaló kijelentést megmagyarázod, hiszen a „Veled leszek”-ben érződik a szűkszavúság, nem kell kifejteni.

(Egy 20-as éveiben járó tagot a mai világban ki magáz? – szerk. hozzászólás)

A történetedbe belelendülve (1. fejezet – nagy találkozás) az első gondolataim – megint egy sablontörténet. Nem bántásból írom azt, amit, de minden második blog úgy kezdődik, hogy egy ismeretlen, hétköznapjait élő lány belefut élete szerelmébe (színészbe, énekesbe) az utcán, összeütköznek, vagy valamelyik leönti egy Starbucks-os kávéval a másikat, bocsánatot kérnek, elkérik egymás számát. Ha mégsem így történik, akkor egy titok folytán újra összefutnak. Továbbá az is már az elcsépelt jelenetek csoportját erősíti, hogy az adott szürke lányunk eljátssza, hogy nem tudja, kibe is ütközött bele, hogy ne fedje fel, valójában mennyire is isteníti a sztárunkat.

(Milyen sztár az, aki egyből megadja a saját számát egy vadidegennek?)

A második fejezetben tényleg szellemeket láttak, vagy csak szívatták őket? Erre nem tudtam rájönni, de ha valóban kísértetek voltak, elég érdekes helyre épülhetett az iskola…

„- Kérdezd a gatyámban lévő kakitól!” - igazán nőies megszólalás.

Még csak a harmadik fejezetnél jártam, amikor is teljesen elveszítettem a fonalat, hogy akkor most kinek a szemszögéből is vagyunk. Ne váltogasd a szemszögeket, legalábbis ennyit ugrálni lehetetlen. Te ismered a karaktereket, hiszen az alkotásaid, de ez egy külső szemmel szédítő! Állapodj meg maximum kettő szemszögnél, mert így követhetetlen minden.

(Az iskolákban mióta tartanak bort? Lehet én maradtam le, hogy hogy került ide, vagy ki hozta…)

Már nem csak szellemek lakják az iskolát, hanem űrlények is? Szerintem ne halmozd ennyire az élvezeteket, egy történetbe elég lesz egy misztikum, nem kell helyből kettő.

A negyedik fejezetben Carter a hallucinogén-drog hatásait mutatja be (azért gondolom drog nem volt a piában) és elkalauzolt minket a látomásvilágában, aztán mégsem volt annyira valótlan az eseménysor, hiszen az a „valami” ráugrott a hátára.

Az, hogy egy bezárt iskolában, ahol van egy „űrlény”, nevezzük nevén, Tutuka, egy ketrecben, s szellemeket is láttak a lányok, valamint egy „kedves jóakaró” is üzent nekik, elég meredek. Számomra ezt tetőzte az, hogy bementek egy informatika terembe és elkezdtek Xboxozni, szerintem senki nem tenne ilyet, ha az előbb felsorolt események játszódtak volna le vele az elmúlt pár órában.

Láttam, hogy ez a blog a One Direction-nel indult még anno, ezt megváltoztattad, amivel természetesen semmi baj nincs, de a srácokra utaló részeket kiollózhatnád.

4. fejezet:

„-  Miért Kevin a neve? – kérdezte Noel az arcomat fürkészve. Komolyan mondom, ez a srác még a mai nap folyamán az őrületbe fog kergetni a tekintetével.

- Csak mert – válaszolta Ren lazán. – Mert miért ne?

- Csak nem a bizonyos galamb miatt? – kérdezte Tristan lényegre törően.”

Maga a történeted annak ellenére, hogy különféle izgalmakat próbáltál belecsempészni, nem volt izgalmas számomra. Érdemesebb lenne egy dolgot megragadni a sok közül és aköré fűzni a szálat, hiszen így mindenbe „belecsapsz” és az nem vezet mindig jóra.

Maga a fogalmazásod sem átlagon felüli, próbáld meg a szóismétléseket kiszorítani, továbbá a helyesírást felturbózni.

Összességében: legyen a barátod egy szinonima szótár vagy az internet, tanácsolnám, hogy Word-ben írd meg a fejezeteket, így sok hibától megkímélnéd magad.

Értékelés: 10/6