Kritika #13

Drágaságok! Hálásak vagyunk, hogy megtiszteltek minket a bizalmatokkal és ki akarjátok kérni a véleményünket a blogjaitokról, de szegény Briana T. nem győzi hangoztatni chaten, hogy NE KÉRJETEK KRITIKÁT! Szeretnénk behozni a lemaradást, így addig INAKTÍV lesz, míg az összes megírásra nem kerül. Legyetek türelemmel! :)

Cherry – Shut up and love me forever ♥ ∞

Kinézet: A kinézethez nem tudok sokat hozzáfűzni, Cassy Crockett gyönyörű munkát végzett. A fejléc hibátlan, nem üres, de még sincs telezsúfolva, a felirat látszódik, a két főszereplő pedig szépen ki van emelve. A mély lila és a szürke csodásan harmonizál egymással, nagyon tetszik. A moduljaid is a helyükön vannak, a sorrendjükben sem találtam kivetnivalót. Annyit fűznék csak hozzá, hogy a cseréket javasolt lenne úgy beállítani, hogy csak ötöt mutasson, mert akkor nem lenne olyan hosszú a modulsáv – aki látni akarja mindet, úgyis kattint és megnézi őket. Valamint a bejegyzéseknél a szöveget állítsd sorkizártra, úgy sokkal esztétikusabban fog kinézni, a párbeszédeket pedig – ahogy látom – felsorolással állítottad be, azt kapcsold ki! Elég csak egy „szóköz-gondolatjel-szóköz” hármast benyomnod hozzá. És lehet, hogy csak nekem nem tetszik, de mikor a fejezetek elején a külön hozzáfűzött megjegyzéseidet kiemeled, az a lila túlságosan is elüt a blogod alapszínétől. Szerintem azt vagy hanyagold, vagy keress valami olyan árnyalatot, ami megy is a bejegyzések hátteréhez – az a bíbor, amivel a dátumokat és a szemszögeket emelted ki, még el is menne.

De ezek már tényleg csak szőrszálhasogatások voltak, hogy valamit mégis rittyentsek neked a kinézetedről.

Történet: Bár nem a 1D volt a középpontban, de bármennyire is imádom a BTR tagjait – különösen Logant -, mégis azt kell mondjam, hogy a történeted igencsak sablonszagú volt. Tény, hogy kevesebbszer fordul elő olyan alapszituáció, hogy a női főszereplő is híres, volt az egésznek egy olyan „ezt a történetet már sokszor elmondták előttem” hangja. Ez még nem jelenti azt, hogy egy sablon történet nem lehet jól megírva, hiszen simán élvezhető lehet, ha a bloggerina olyan különlegesen fogalmaz, olyan gyönyörűek a szóhasználatai, hogy az egész varázs bevonzza az olvasót. Sajnos, nálad ezt a pluszt sem nagyon találtam meg, ez pedig néhány fejezet után már kezdett zavarni.

A legelső, ami feltűnt, hogy szinte az egész fejezeted párbeszédekből áll, leírást alig-alig találni, csak mikor éppen valami cselekvés folyik. Ez pedig baj. Képzeld magad az olvasó szemszögébe, aki nem lát bele te fejedbe, nem jelenik meg minden úgy neki, ahogy neked írás közbe. Vagy gondolj bele, te mit szeretnél tudni, ha olvasnál egy történetet. Vegyél le egy jó könyvet a polcról: néhol az írók több bekezdésen keresztül jelenítenek meg egy helyszínt, hogy az olvasóik minél jobban maguk elé tudják képzelni – sok szerzőt illettek már olyan bókkal, hogy „filmszerűen festi le a tájat”. Ez pedig sose baj, vigyél bele egy kis szépséget! Ne képekkel helyettesítsd azt, amit akár te is szavakba önthetnél, alkoss több leírást bátran! Mire is gondolok? Színek, érzelmek, szagok és illatok, hanghatások – bánj a szavakkal úgy, hogy egy hétköznapi életet leíró történet is mágiával bírjon. Persze, hogy elsőre nehéz lesz, de egyrészt fejlődhetsz is, másrészt több olvasót is bevonzhatsz, ha látják, hogy na, végre valaki időt szán egy-egy jelenet méltó kifejtésére. Bízz bennem, a leírások a barátaink, csak ügyesen fel kell tudni őket használni! (Egy-egy kifejtős dolgozatnál pedig néha mentőöv lehet, ha tudsz a semmiről tíz-tizenöt pontért rizsázni úgy, hogy te nem vágod, miről írsz, de a tanárod szerint korrekt.)

Másodszor kitérnék a történetre. Az elejétől kezdve kicsit szürreális volt, ráadásul néhány helyen tárgyi tévedések is voltak – gondolok itt mondjuk az utazására L.A.-be, mikor Becky és a nővére a reptéren voltak. Plusz annak az idegen pasinak a repülőről miért is adta meg a telefonszámát? És sajnos ezeket lehetne még sorolni hosszasan, Logan és Becky egymásra találásától kezdve, a boldog házaséleten át egészen a gyerekig. Mit szerettek olyan hirtelen egymásban? Mi volt az a szikra, ami úgy vonzotta őket? Ha Becky híres, Logan miért nem ismerte fel? Nehéz egy real life-os sztoriba gubancot vinni, de több őrlődést, bonyodalmat szívesen olvastam volna, az összehatás nekem túlontúl mézesmázos lett – bár lehet, csak az én ízlésemmel van baj. Ráadásul a későbbiekben egyiküknél sem éreztem úgy, hogy elég éretten viselkednének egy babához.

Innen térnék ki a szereplők ürességére. Kicsit többet is megoszthattál volna velünk, olvasókkal a személyiségükről, múltjukról, jó és rossz tulajdonságaikról. A szemszögeket mindig a legmegfelelőbb pillanatban váltottad, hagytad őket egyformán, a legjobb mennyiségben érvényesülni, de még az ő fejükben sem éreztem azt, hogy közelebb lennék hozzájuk. Ezáltal pedig elég nehéz bármiféle érzelmet is kiváltani a befogadókból.

És végül: helyesírás! Nagyon-nagyon sokat találtam, ezeket már nem lehet egy-egy apró figyelmetlenségnek venni. Az egybe-külön esete annyiszor fordult elő, hogy már a számolással is felhagytam. Az igekötős igéket MINDIG minden körülmények között egybeírjuk. És volt pár csúnya j vs ly tévedés is, pl. szobálya, szobája helyett. Sok helyen hiányoltam a vesszőket is, új tagmondat esetén mindenképpen be kell szúrni egyet, összefűz egy gondolatmenetet, de el is szakítja a többitől. A betűk halmozását ne vidd túlzásba, ha ki akarod hangsúlyozni, hogy egy-egy szót hosszabban mondtak ki, maximum kettő-három éppen elég. És végül: smileykat a szövegbe ne! Semmi esetre se! Sehol! Inkább fejtsd ki az érzelmeket, néhány helyen pedig alapból átjött volna, egy vigyori fejecskével felesleges volt megtoldani.

Mivel nagyon sok feliratkozód és kommentelőd van, ezért kiemelném, hogy ez csak az én személyes meglátásom volt, természetesen láttam, hogy mennyi embernek tetszik a történeted. Igyekeztem őszinte és építő kritikát írni, nem az volt a célom, hogy megbántsalak – ha ez sikerült, akkor bocsáss meg. Ha kicsit több figyelmet szánsz a leírásokra és a helyesírásra, sokra viheted, mert a potenciál megvan benned. Sok sikert kívánok neked a továbbiakban is!

xoxo

Riri