Búcsúzom - Renee J.

Drága Álmodozók!

Közel sem olyan hosszadalmas gondolkozás és mérlegelés után döntöttem úgy, hogy itt hagyom a bloggervilágot – ezúttal végleg.
Tudom, egyszer ezt már eljátszottam, s akkor jómagam is meg voltam győződve arról, hogy sikerül magam távol tartani a kritikaírástól, de ez nem teljesen így történt.
Töröltem a blogger profilomat, ezáltal a blogaimat, és még az e-mail címemet is, de pár hónappal később már újra alávetettem magam a munkának. Akkor sem gondoltam át, hogy mit teszek, hirtelen döntéseket hoztam, magam mögött hagyva mindent.

S, hogy ez miért olyan meglepő számomra? Azt kell, hogy mondjam; ez az élet bármely másik területén egyáltalán nem jellemző rám, nem mondhatja senki, hogy mindent olyan hamar, és meggondolatlanul feladok.
Igen, azt is tudom, hogy ez miért van: ebben a világban teljesen más vagyok, mondhatni másnak adom ki magam. Rájöttem, hogy emellett homályba vész az igazi életem, az igazi családom, barátaim. Foghatnám a tanulásra, vagy az időhiányra, de ez már csak színtiszta mentegetőzés lenne, mert valljuk be bátran, kiöregedtem már a szakmából, így átadom a helyem a fiatal íróknak. Szép volt, jó volt – de elég volt!

Hagy meséljek egy kicsit a rövid „pályafutásomról”. Még 2012/2013 környékén nyitotta meg kapuit az első blogom, ami szégyentelenül sablonos volt, amolyan szerelem első látásra. Jó, tudom ez még önmagában is lenne annyira szörnyű, csak hogy ez egy fanfiction volt. S mind tudjuk, annyi ehhez hasonló történet van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Én is így kezdtem, majd egy új ötletet követően belekezdtem egy másik sztori írásába, s így tovább. Kész káosz volt, ennyi blogot egyszerre tényleg nem lehet kezelni, hetente friss fejezetekkel ellátni az oldalt… 
Ezt a hercehurcát hamar meg is untam, így elkezdett érdekelni a kritikaírás. A véleménynyilvánításom mindössze annyiból állt, hogy pár sorban azt taglaltam mi az, ami tetszik, mert nem akartam megsérteni az írót.
Ezután a cikkekkel foglalkoztam, igaz, hogy azt sem tudtam, ez a fogalom mit takar.


Aztán – amikor már tudtam mi az a fejléc -, jelentkeztem szerkesztőnek a blogra, majd rövid itt töltött idő után a magánéletemre hivatkozva kiléptem. Aztán újra kedvet kaptam. Azt hittem, hogy megújult erővel újra tudom kezdeni, és a lelkesedésem – ha máskor nem, majd most – „örökké” fog tartani. Félek, hogy rövid időm belül újra kedvet kapok majd, és újra bele szeretnék vágni. Biztosíthatlak Titeket a felől, hogy bármennyire is visszahúz, majd a szívem nem fogom folytatni tovább, mert már annyiszor megpróbáltam, de ez nem nekem való – mint mondtam; öreg vagyok én már ehhez.

Köszönöm, hogy egy fantasztikus design blog tagja lehettem, még mindig érthetetlen, hogy mivel érdemeltem ezt ki, de hálásabb nem is lehetnék a lehetőségért, és nem utolsó sorban a tapasztalatért. Nem hagynám cserben a lányokat, ha azt hinném, hogy nem boldogulnának nélkülem, de ez nem így van. Elnézést kérek mindenkitől, akinek megígértem, hogy elkészítem a kritikát a történetéről. További jó blogolást kívánok Mindenkinek!