2013. 12. 05.

Interjúalanyok#2 - szerecsendio + kriszty96

Sziasztok!
Egy élmény volt elkészítenem az interjút a csajokkal, komolyan. Olyan aranyosak! Szeretném elmondani, hogy örömmel tettem fel nekik a kérdéseket, s nem csak azért mert első helyezettek lettek a blog által megrendezett versenyen. A chatben kérdező türelmetlen kisasszony, pedig nyugodtan olvashatja szerecsendio és kriszty válaszait, az általam feltett kérdésekre! :) 

További szép estét,
EVER xoxo 

. . .

1. Először is szeretnék Briana nevében is gratulálni az oldalon rendezett verseny, első helyezetéért! Hogy fogadtátok a hírt, mikor megtudtátok hogy ti is nyertesek lettetek a legjobb fanfiction kategóriába? Számítottatok rá? 
Kinga: Én egyáltalán nem számítottam arra, hogy nyerhetünk, hiszen rengeteg jó fanfiction van a blogger világban - vagyis én rengeteg ilyet olvasok. Egy szó, mint száz; meglepett.
Kriszty: Nos, engem borzasztóan meglepett a dolog, sosem számítottam arra, hogy ilyesmi bekövetkezhet, hiszen az egész olyan elképesztő. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a sztorinkat alkalmasnak találtátok erre, de tényleg hihetetlen az egész.

2. Kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet? Miért pont Harry Styles-t választottátok főszereplőként? 
Kinga: Hmm, az ötlet teljes mértékben Kriszti fejéből pattant ki. Még nyáron egyik nap rám írt és megkért, hogy dolgozzunk együtt. Elmeséltük az ötleteinket, és úgy döntöttük az övével kezdjük. Harry pedig szintén miatta lett. Én eleinte egy független történetként képzeltem el.
Kriszty: A történet valóban az én fejemben született meg, de együtt egészítettük ki és alkottuk meg teljes körűen, így lett ennyire alapos az egész sztori. Kinga valóban függetlenen gondolkodott és a következő történetünk így az is lesz, amit ő talált ki.

3. Milyen érzést vált ki belőletek az, hogy ennyi embernek tetszik az irományotok? Mielőtt belefogtatok, számítottatok erre?
Kinga: Mindenféleképpen kellemes érzés látni, hogy ennyi embernek tetszik, amit csinálunk. Már akkor voltak feliratkozóink, amikor még ki sem nyitottunk és ez egyszerre lepett meg és tett a vállaimra egy kis félszt. Úgy éreztem nem okozhatok csalódást azoknak, akik már a kezdetekkor bizalmat szavaztak nekünk.
Kriszty: Én sokszor el sem akarom hinni, képtelenségnek tartom, hogy bárkinek is ennyire tetszhet az, ahogyan én írok, hiszen vannak nálam százszorta tehetségesebb írok, de borzasztóan jól esik minden egyes szó, amivel az olvasóink meglepnek minket. Minden egyes alkalommal, amikor meglátom, hogy valaki megjegyzést fűzött egy - egy fejezet aljára mosolyra fakadok és melegséggel önt el, hogy mások élvezik a furcsa írásaimat. Mindenkinek borzasztó hálásak vagyunk a sok biztatásért és támogatásért.

4. Körülbelül hány órát töltetek egy - egy fejezet megírásával? Elégedettek vagytok azzal, amit nyújtotok az olvasóknak? 
Kinga: Ez nálam nagyon változó. Van, amikor két-három óra alatt kész vagyok vele (hiszen egy-egy fejezet nálunk a négy oldalnál kezdődik), de van, amikor napokig ülők rajta. Nem ihlet hiány miatt, hiszen vázlatosan, fejezetekre osztva már mindent kidolgoztunk, csupán fáradtság és lustaság miatt húzódik el ilyen sokáig. Legtöbbször elégedett vagyok a fejezetekkel, de ha nem, akkor Kriszti ott van "mellettem" és tesz róla, hogy imádjam, amit alkottam.
Kriszty: Hát, ez elég változó. Volt már hogy egy nap alatt (bár ez ritkán fordul elő) írtam meg, vagy akár több napon belül lettem készen egy résszel. Nem igazán szeretem magamat dicsérni, inkább mindig csak azt mondom, hogy nem nagy szám, nem olyan jó csak egyesek elfogultak velem szemben, de igyekszem mindenből a tőlem telhető legjobbat kihozni, hogy sose okozzak csalódást.

5. Ha nem olvasnák a történeteteket, akkor sem adnátok fel? Mi vett rá titeket arra, hogy belekezdjetek közösen egy történetbe? A jövőben is terveztek együtt írni?
Kinga: Szerintem akkor sem adnánk fel, mert mind a ketten egymás rajongói vagyunk egy bizonyos értelemben. Szeretünk egymásnak másolgatni, és már eleve ezzel is szórakoztatjuk a másikat. Én személy szerint nem tudok elképzelni úgy egy estét, hogy ne olvassak Krisztitől semmit sem, legyen az bármelyik történetének a részlete.  Különben is, már a 39. fejezeten dolgozom éppen, szóval jóval előre dolgozunk, bármiféle visszajelzés nélkül. Én szeretnék még Krisztivel írni, és tervben van még pár közös mű, ha lehet ezeket annak nevezni. A közös írás ötlete pedig onnan jött, hogy Kriszti felkeresett... megtaláltunk a közös hangot és ennyi.
Kriszty: Természetesen nem adnám fel, hiszen nagyon a szívemhez nőtt, ahogyan Kingának is és nekem már az is öröm, hogy egymásnak másolgatunk szinte minden este, és ez nem csak a közös történetünkkel van így, hanem az összessel. Már nagyon a sztori vége felé járunk úgy, hogy nem várakoztunk a visszajelzésekre egy percig sem. Szeretnék még a jövőben Kingával írni és ez nem csak a blogok világát határolja körbe, hiszen tervben van egy regény is, amibe egyébként már bele is kezdtünk. Valójában én kerestem fel Kingát, mert megragadott az írásmódja és azonnal megtaláltuk a közös hangot, ami idáig vezetett.

6. Hogy találtatok rá a főszereplő lányra? Mi fogott meg benne először titeket, hogy Őt választottátok? 
Kinga: Huh, bocsi, kicsit lemaradtam, mert kerestem egy zenét. Anna Kendrick nagyon megfogott a Tökéletes hang című filmben, amit pont az előtte lévő napon láttam. Úgy gondoltam illeni fog Harryhez, ha már tényleg fanfictionban gondolkozunk. Plusz, külön tetszett, hogy előtte még egyetlen blogon sem láttam az arcát, így ez csak hab volt a tortán. Nem szerettem volna elcsépelt karaktert, hiszen a történetünk sem sablon - szerintem.
Kriszty: Igazság szerint azt teljes mértékben Kingára hagytam, már csak azért is, mert ő "alakítja" a női főkaraktert. Mutogatott nekem képeket színésznőkről/ énekesnőkről és az utolsó ugye Anna Kendrick volt, aki nekem is nagyon szimpatikussá vált. De a lány kiválasztása teljes mértékben az ő érdeme.

7. Mit jelent számotokra az írás? A jövőben is szeretnétek ezzel foglalkozni?
Kinga: Számomra az írás egyfajta önkifejezés, hiszen régen - bár már akkor is nagy volt a szám - nem voltam ilyen nyílt. A bloggerkedésnek hála találtam önmagamra, és ha egyszer csak valaki azt mondaná, hogy nem írhatok, akkor nem tudom, mit csinálnék. Egyszer szeretnék újságíró lenni vagy valami hasonló és annak is örülnék, ha egyszer a metrón valaki mellettem pont az én könyvemet olvasná. De utóbbi tényleg csak a legdurvább álmaim közé sorolható.
Kriszty: Számomra az írás nagyon fontos. Sosincs olyan nap, amikor ne írnék le akár csak egy sor is, hiszen borzasztóan szeretem. Ha elragad a hév képes vagyok hajnalig is fent lenni és írni, nagyon szeretem és képtelen vagyok egy napot enélkül eltölteni. Mindig, amikor hazaérek alig várom, hogy leülhessek és írhassak. Természetesen szeretném, ha ez a jövőben is az életem részese maradna.

8. A szüleitek, barátaitok, testvéretek olvastak már tőletek valamit? Vagy esetleg olvassák a történeteiteket? 
Kinga: Anyu már olvasta a legtöbb egy részes kis novellámat, és mindig nagyon kritikus volt velem szemben, de talán pont ez a kis löket segített abban, hogy fejlődjek. Hisz mindig jobb és jobb akartam lenni, hogy neki is elnyerje a tetszését. Az egyik legjobb barátnőm minden történetemet olvassa és támogat, ezek kívül a többi legjobb barátnőm is - összesen három van - olvasott már tőlem apró szösszeneteket. Janka például azt mondta, hogy komolyabb szintre kéne lépnem, és nem csak fanficeket írni. Aznap döntöttem el, hogy megkérdezem Krisztit, nincs-e kedve megpróbálkozni egy pályázattal.
Kriszty: Egyik délután arra jöttem haza, hogy apa megtalálta a blogomat a kedvencek között és beleolvasott, állítólag nagyon tetszett neki. Igazából úgy igazán komplett történetemet egyik családtagom sem olvassa, anya csak némelyik novellámba kukkantott bele. A barátaim közül sem olvassák sokan, mondhatni csak három olyan ember, akiket személyesen is ismerek. 

9. Szoktatok hallgatni zenét írás közben?
Kinga: Mindig. Legtöbbször szomorú, lassú számokra írok, még akkor is, ha vidám fejezetnél járok. Igazából csak halkan szól a háttérben de ez az a kis plusz, amitől még inkább bele tudom élni magam az adott szereplők helyébe.
Kriszty: Általában igen, sokszor a fejezethez illő dalt választok, ami az esetek túlnyomó többségében lassú zene szokott lenni. Nagyon jó inspiráló eszköznek találom, főleg egy olyan történetben, ami ugyebár énekesekről szól, valamint az új történetemhez nagyon jól szokott jönni, mivel az egy igazán szomorkás hangulatú sztori.

10. Amikor még nagyon az elején voltatok, s belekezdtetek az első saját kis történetetekbe, kiről és miről szólt? 
Kinga: Hahaha, jaj, erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam. Az első történetem - amit azóta töröltem, mert borzalmas volt, és el sem hiszem, hogy több mint ötven részt írtam hozzá - egy Vámpírnaplók fanfiction volt. A mai napig imádom Damon Salvatoret (nyálcsorgatás). A már említett hiperszexi vámpírról és egy boszorkányról szólt, aki Elena ikertestvére volt. A végére már annyira túlbonyolítottam, hogy kerültek bele szereplők a True Bloodból, a Végzet ereklyéiből is, így egy hatalmas maszlag lett. De kétség kívül szerettem, hiszen az is én voltam. A bénán fogalmazó lány, akit senki sem ismert.
Kriszty: Az első történetem még kisebb koromban született meg a Varázsfa címen, ami egyébként most is Kingánál van, mivel a nyáron megtaláltam és kíváncsi volt, hogyan írtam tizenéves koraim elején. Bővebben nem igazán tudok róla mesélni, mert már nagyon elfelejtődött, de arra tisztán emlékszem, hogy egy lányról szólt, aki egy a Varázsfa túloldalán lévő sötét erdőben élt fiúba szeret bele, akik az emberek ellenségei. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a történetnek nem lett befejezése és az első pár fejezeten kívül nem találtam meg többet, mert ami Kingánál van az nem az összes, amit hozzá írtam.


. . .

KÖSZÖNÖM LÁNYOK ÉS MÉG EGYSZER GRATULÁLUNK NEKTEK!!
SOK PUSZI *.* <333






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése