 |
| Cassy Crockett - The heart you caught… waiting for you |
Kinézet: Tudni kell rólam, hogy egyszerűen
megveszek IR* munkáiért, mindig gyönyörű fejléceket csinál, ebben sem kellett
csalódnom. (Külön piros pont, hogy a főszereplő csajszi rajta nem egy
tucatszereplő, hanem olyan valaki, akivel nekem még nem volt szerencsém
összeakadni.) És jó volt látni egy blogot, ahol nemcsak a rendelt fejléc volt
csodaszép, de a többi „apróság” csak még jobb színvonalúvá varázsolta az
összképet. A színek gyönyörűek és harmonizálnak, egyáltalán nem kihívóak és
rikítóak, nagyon tetszik ez a meleg, barnás-vöröses árnyalat. A háttér is
passzol, bár én a helyedben megváltoztatnám a beállítását, mert alul a
sötét-világos közti átmenet olyan hirtelen jön, hogy többször is elvonta a
figyelmem olvasás közben. Azt nem tudom, hogy direkt ilyen szemcsés, vagy csak
pixeles lett a beállítás során, de ha az utóbbi, akkor előnyösebb lenne
korrigálni.
A moduljaid esetében én az Olvasókat lejjebb tenném, a helyére mondjuk
egy rövid leírást adnék a történetről, vagy a csapat képe alatti szöveget. A
többivel nem volt gondom, minden lényeges modulod a helyén volt.
A bejegyzéseidnél pedig hatalmas csillag, mert sorkizártra raktad a
szöveget, a fejezetek elején az iniciálé is jó ötlet volt, s külön tetszett,
hogy az sem túl kihívó, ment az alap kinézet visszafogottságához.
Történet: Oké, őszinte leszek, már nagyon-nagyon régóta szemeztem a
blogoddal, csak még sosem volt időm belevágni. Hogy mi is fogott meg rajta?
Először is az, hogy nem a 1D/BTR/Kitudjamelyikbanda/JB/TVD állt a középpontban,
hanem valami igazán egyedi: vízilabda. De nem is akármilyen! MAGYAR vízilabda
(imádom ezt a sportot, méltán lehet büszkének lenni a fiúkra). Nagyon, de
tényleg iszonyatosan ritkán lehet olyan bloggal/történettel találkozni, ahol az
írónő büszkén vállalja fel a nemzetiségét, s még történetet is ír róla. Így
aztán sejtheted, mekkora lelkesedéssel fogtam bele az olvasásba…
És nem kellett csalódnom! Imádtam. Imádtam minden egyes mondatát.
Nagyon tetszett a párhuzamos időkezelés, amit végre valaki nem vitt túlzásba, ott hagyta abba, ahol kell, ahol az olvasó utána mind a tíz körmét
lerágta. A szereplőkkel is szimpatizáltam, remekül sikerült megformálnod őket,
azzal pedig sikerült meglepned, hogy főszereplő leányzónkat is megkedveltem,
nagyon is hamar – pedig általában nem bírom őket. Ahogy Norbi is mondta,
pozitív irányba változott. Imádtam Leti és Norbi kapcsolatáról olvasni,
valamint külön felderültem, hogy ő egy olyan szereplő, aki kivételesen a
szüleivel is őszinte kapcsolatot ápol, számíthat rájuk (tekintsünk el a 10. fejezettől). Maga a cselekmény nem
annyira… hogy is mondjam… akciódús, leginkább a gondolatokra, érzelmekre
helyezted a hangsúlyt, de olyan lehengerlő fogalmazással, hogy faltam a
sorokat.
Negatívum? Rövidek a részek, pedig bizonyos fejezeteket még jó hosszan
olvastam volna. Gondolok itt Leti athéni látogatására, a tornász „karrierjének”
kezdetére, vagy az első találkájára Norbival, meg persze a kapcsolatuk elejének
alakulására. Ez persze betudható az én személyes igényeimnek és hisztimnek, de
ezekről szívesen olvastam volna többet.
Helyesírási hibát nem nagyon találtam, csak néhány elgépelést, azonban
vannak észrevételeim, akire feltétlenül figyelj! Először is ott vannak a
vesszőhibák: fejezetenként nincs belőlük olyan sok, de több részt elolvasva
felsűrűsödnek és zavaróvá válnak. Másodszor az „anya” és „apa” szavakat, még ha
úgymond megszólítások is, kisbetűvel kell írni, akárcsak az olyan beceneveket,
mint a „kincsem” és a „tücsök”. A harmadik észrevételem az lenne, hogy néha
keverted a jelen és a múlt időt: elkezdted múltban, majd hirtelen átváltottál
jelenbe. Ez az athéni fejezetnél ütközött ki nagyon, mikor a Himnuszt hallgatta
és szurkolt. Értem én, hogy az számára a jelen volt, de az igeidő attól még
maradjon múltban.
Ezek azonban nem végzetes hibák, könnyen korrigálhatók, csak alapos
odafigyelés szükséges hozzá. Javaslom, hogy feltöltés előtt minimum kétszer
olvasd át a fejezeted betűről betűre, ha nem vagy biztos magadban, kérd meg egy
barátnőd segítségét, hogy ellenőrizze le ő is.
A történeted nagyon tetszett, biztosan továbbra is követni fogom, csak
így tovább, sok sikert! :)
xoxo, Riri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése