Kritika #12

Sophie Taylor - A Négy Őselem 1. - Lángolás

Ésszerűnek tartottam a jelenleg futó történetedről kritikát írni, amelyikhez a blog éppen "öltözködött".

Kinézet: Sokáig törtem a fejemet azon, hogy a fejléc most tetszik-e nekem, vagy sem. Sokszor és alaposan meg kellett néznem, félretennem az első benyomásom és a sztereotípiáim, de végül a „tetszik” mellett tettem le a voksom. A sztereotípiám abból fakadt, hogy szembe találtam magam Kristen „A szám-folyton-nyitva-mert-az-szexi” Stewarttal, azonban kicsit belegondolva rájöttem, hogy annyira nem is volt rossz választás, hiszen mióta néhány éve elmúlt az Alkonyat-láz, egy darab blogon nem láttam őt felbukkanni, kizárólag azokon, amik Meyer asszonyság könyveinek fanficeként funkcionáltak. (Sok van/volt belőlük, de már évek óta befejeződött mind.) Külön tetszett az íriszben elhelyezett négy elem megoldása, szerintem a készítő remekül megoldotta, alapvetően nem lehetett egyszerű az elemek különböző színvilágát belerakni a Lángolást kifejező vörös alapszínbe. Amivel bajom volt, azok a feliratok voltak. A stílusuk még csak-csak elment – bár engem jobban megfogott volna egy kicsit különlegesebb betűtípus -, de a színükkel teljesen beleolvadtak a fejlécbe. Pedig pont annak kellene kitűnnie. A háttered jó, passzol a fejléchez, és bár mozaikos, ráadásul az oldallal is együtt gördül, mégse zavart, a választásod remek volt ezen a téren. A sablonod is a helyén van, bár javasolnám, hogy a bejegyzések címének olyan típust válassz, ami tudja kezelni az „ő” és „ű” betűket is. A színek pedig csodálatosan harmonizálnak, a vörös egy nem túl kihívó, hanem igazán kellemes, hangulatos árnyalatát választottad, amitől az embernek nem sül ki a szeme sokadik pillantásra sem, ráadásul még a „lángolást” is tükrözi.

A moduljaid közül semmi lényeges nem hiányzik, bár javasolnám, hogy az oldalmegjelenítéseket és az oldalakat cseréld ki, valamint a rendszeres olvasókat tedd egyel feljebb.

A bejegyzéseid pedig sorkizártan vannak, amiért piros pont!

Történet: Amikor kicsi voltam, a tévében adták a W.I.T.C.H című rajzfilmsorozatot, amit imádtam, a négy őselemmel kapcsolatos történetekért pedig azóta is megveszek, tehát a tiédbe is hatalmas lelkesedéssel vágtam bele.

Sokáig kutattam egy kis ismertető után, már majdnem feladtam a keresést, mire végre megtaláltam, de miután elolvastam, csak még jobban felkeltette az érdeklődésem. Aztán mikor megtaláltam a Prológust, örömömben felkiáltottam: Nahát, tud írni! És tudja, mire találták fel a prológust! El nem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem, mikor tényleg a rendeltetésének megfelelő bevezetőt találtam, nem a megszokott ismertető szövegeket. Gratulálok érte, így kell kinéznie egy prológusnak!

Meglepődtem az E/3 használatán, de ebbe a történetbe nem is illett volna csak a főszereplő szemszöge, külső szemlélőként sokkal szélesebb skálán tudtad bemutatni az adott rész cselekményét, mintha más szemszögben íródott volna. A fogalmazásmódod gördülékeny, csak úgy faltam a sorokat, a fejezeteket előrehaladtával egyre jobban álltak össze előttem a különböző jelenetek szálai. Látszik, hogy nem ma kezdted az írást!

Imádtam az elképzelést és a világfelépítést, ahogy a fantasy elemekbe csempészted bele a vallást, Istent és Lucifert, de mindezt megspékelted jó néhány saját elemmel is a már mindenki által ismertek mellett. Az olvasottak alapján a fantáziád nagyon színes, s remélem, ez a történet méltó lesz ahhoz, hogy ki is tudjon bontakozni.

Ami még külön megfogott, hogy Párizst is hitelesen mutattad be, nem az volt, mint néhány másik történet esetében, hogy ráböktek egy tetszőleges városra, de igazából bármilyen helyen játszódhatott volna. Itt a történelmi és kulturális helyekkel belevitted azt a kis pluszt, amitől Párizs tényleg Párizs lett.

Elvesztem a leírásaidban, nagyon tetszettek, főleg a szereplők jellemzése, bőséges volt, de nem túlcsorduló, mégis bárki maga elé tudta őket képzelni. De ugyanez vonatkozott a helyszínekre is, gondolok például Nathaniel és Eve majdnem találkozására a Champs-Élyséesn.

A szereplőkre kitérve, Eve-t annyira nem tudtam a szívembe zárni, de Leo, Stella és Nathaniel azonnal megfogtak, főleg a legutolsó – imádom a rossz fiúkat, ha pedig így hívják őket, az külön plusz pont, mert ez a keresztnév egyike a nagy kedvenceimnek.

A helyesírásról még annyit ejtenék, hogy néhány helyen találtam vesszőhibát, valamint egybe-külön elírást, de azok nem voltak vészesek, a kellemesen hosszú fejezetek mellett ezek eltörpültek, alapos átnézés után könnyen javíthatók.

Mindent összevetve, sok sikert kívánok a továbbiakban is, remélem a könyvkiadással is további szép eredményeket érsz majd el! :)

Riri