Drága álmodozók!
Egy örömteljes hírrel jönnék, mégpedig azzal, hogy a barátaim és a szerkesztőtársaim támogatására újra nyitom a Bűnös vágyak című blogomat.
Az oldalon a jövőhét folyamán fent lesz a következő fejezet, amelyik nem más, mint a második évad, 4. fejezete.
Az oldalon a jövőhét folyamán fent lesz a következő fejezet, amelyik nem más, mint a második évad, 4. fejezete.
Az első évad - Bűnös vágyak (26 rész)
Trailer
Prológus:
"Fél másodperccel később két sötét szempárba bámultam bele, miközben a srác mellkasa teljesen nekem feszült, ahogy egymásnak ütköztünk. Káromkodás hada szaladt ki a száján, amikor a telefonja kiesett a kezéből. Tekintete zavart volt és úgy tűnt, mint aki nem is itt jár. Beletúrt hollófekete hajába, s már kikerülve engem tovább viharzott az utcán."
3. fejezet:
"- Csak fogd be a szád, érted?! Már kicseszettül unom a kérdezősködésedet, amit több mint 30 kibaszott perce hallgatok. – vágtam az öklöm a kormánykerék szélébe. – Soha, de soha a büdös életben nem ütöttem meg nőt, pedig ha így folytatod, te leszel az első, érted River? Kurvára nem viccelek!"
6. fejezet:
"A szoba látványa örökre az elmémbe égett, ruhák is szét voltak dobálva a földön, az egyik éjjeli lámpa a padlón hevert összetörve. A fehér, mázolt falon véres tenyérnyom, mint egy hátborzongató krimiben.
- Az ablak tárva nyitva állt. – folytattam. – Azon is mindenhol vérfoltok elkenődve, a fehér kereten már megalvadt a vér… És apám ott feküdt a kerti rózsatövisben, a tüdejében egy átfúródott rózsatámasztó bottal."
10. fejezet:
"Habozás nélkül megragadta a
derekam, közelebb rántott magához, mellkasunk összepréselődött, s száját
enyémre vezette. Ajkai először lágyak, majd egyre követelőzőbbek lettek, mintha
az utolsó csókunk lenne. Ujjait felvezette csípőmön egészen az államig, melynek
vonalán végighúzta ujjpercét, egyik kezemmel a pólójába markoltam, hogy elmélyítsem
csókunkat, míg a másikkal a hajkoronájába kalandoztam, mire jóleső nyögés
hagyta el a száját.
Csókunkat olyan hirtelen szakította meg,
amilyen gyorsan belevetette magát."
13. fejezet:
"A nők mindig is jöttek, főként éjjel, és
mentek az elmúlt éveim során, de River valahogyan más volt, fel akartam fedni édes
arcának, angyali vonásának titkait, csakhogy én fedtem fel magamat neki.
18. fejezet:
"Puha érintése minden alkalommal libabőrt csalt elő belőlem, ahogy ajkai megérintették enyéimet, akkora energiát kaptam, hogy akár a világ végéig, s vissza képes lettem volna futni. Ábrándozó, de olykor fagyos, kemény tekintete magával ragadott akárhányszor megláttam. Szerettem volna ezt a nőt életem végéig magam mellett tudni, noha minden percben ott lebegett egy aprócska érzés: vajon meddig tarthat ez a lehetetlen szerelem?"
21. fejezet:
"Szörnyű látványt nyújtott a fuldokló Zayn, egész teste úszott az izzadságban, haját fehér por fedte, karjait a saját vére tarkította. Homlokán is egy vágás húzódott, az arca egyre sápadtabbá vált és egyre több vér jött fel a nyelőcsövén. Lassan kezdte elveszíteni az eszméletét. Instabilan támaszkodott térdein és karjain.
- Mindjárt kiviszünk innen.
Évadzáró:
"Pár pillanat hallgatás után elmosolyodott. – Akkor majd találkozunk, szia! – fordított hipergyorsasággal hátat nekem.
- De még a nevedet sem tudom! – kiáltottam utána, mire megtorpant.
- Jolene Anderson."
Többet tudott az életemről, mint
amennyit kellett volna, annak ellenére, hogy én semmit sem tudtam róla, s amit
mondott is, hazugság volt, tehát továbbra is a titokzatos sötétség lengte be
számomra a lányt."
18. fejezet:
"Puha érintése minden alkalommal libabőrt csalt elő belőlem, ahogy ajkai megérintették enyéimet, akkora energiát kaptam, hogy akár a világ végéig, s vissza képes lettem volna futni. Ábrándozó, de olykor fagyos, kemény tekintete magával ragadott akárhányszor megláttam. Szerettem volna ezt a nőt életem végéig magam mellett tudni, noha minden percben ott lebegett egy aprócska érzés: vajon meddig tarthat ez a lehetetlen szerelem?"
21. fejezet:
"Szörnyű látványt nyújtott a fuldokló Zayn, egész teste úszott az izzadságban, haját fehér por fedte, karjait a saját vére tarkította. Homlokán is egy vágás húzódott, az arca egyre sápadtabbá vált és egyre több vér jött fel a nyelőcsövén. Lassan kezdte elveszíteni az eszméletét. Instabilan támaszkodott térdein és karjain.
- Mindjárt kiviszünk innen.
Calum vállából is folyt a vér, mert
Dylan az egyik vascölöpnek lökte, de még volt benne annyi erő, hogy az ájult
Zayn-t kicipeljük és elhajtsunk ebből a pokolból."
Évadzáró:
"Pár pillanat hallgatás után elmosolyodott. – Akkor majd találkozunk, szia! – fordított hipergyorsasággal hátat nekem.
- De még a nevedet sem tudom! – kiáltottam utána, mire megtorpant.
- Jolene Anderson."
Remélem, elnyerte a tetszéseteket a blogom rövidke bemutatása, talákozzunk ott!
Sok puszi és ölelés,
Sok puszi és ölelés,
Lis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése