Briana T. - Kritika - Más

Kis Álmodozók! Új kritikával érkeztem ma, Zsófi Más című blogja került immár sorra, és igen, eltartott egy darabig, még elkészültem ezzel.

Nem azon fogom törni az agyam, hányféleképpen dicsérgessem a blogot, mivel az a célom, hogy fejlődhess, mert akármilyen jó írónő vagy, mindenkinek van hová, mindig van feljebb. Igyekszem a hiányosságokra kitérni, pontosan ez okból.

Más

EZT LÁTOM, AMIKOR ELŐSZÖR RÁPILLANTOK A BLOGRA

Megnyitottam az oldalt, és kétséget kizáróan megnyugtató látvány fogadott. Nem is értem, hogy lehet valami ennyire letisztult, egyszerű és egyben gyönyörű is.

Nagyon tetszik ez a halvány menta zöld, a színek mindenhol tökéletesen harmonizálnak, nincs semmi, ami elütne, vagy ne illene a képbe. Véleményem szerint különlegességet sugároz, és ez az, ami annyira megfogott benne. Nem titok az sem, hogy a kinézet is pont ugyanúgy más, mint, ahogy a szereplő.

Ez egy határozott ötöst érdemel, minden levonás nélkül.

5/5

HA JOBBAN MEGNÉZEM

Fejléc

Annak ellenére, hogy általában nem vagyok kibékülve a függőleges fejlécekkel, ez az alkotás most kivételesen tetszik. Igazándiból nagyon el lett találva rajta minden.

A középpontban szereplő lány káprázatosan szép. Visszafogott, és barátságos, úgy első látásra szimpatizálok vele.

Arra is gondosan ügyeltetek a készítőjével, hogy tükrözze a történetedet, mivel a néma lány, csak jelekkel tudja kifejezni magát, erre utaló ismertetőt pedig bőven akadnak a képen. De nem csak a vizualitással igazoltátok ezt, hanem a hangulatával is, ránézek, és egy zavartalan, lassú menetelű történet ugrik be, mint amilyen a tiéd. Khyira ezt mindig hibátlanul tudja kivitelezni.

Oldalsáv/Bejegyzés/Háttér

A szövegdobozok betűtípusa elég semleges, én gondolkodás nélkül beraknám azt, amelyik a többi modulnál van, mitöbb középre igazítanám vízszintes értelemben is, mind a fülszövegnél, mind a facebook csoportnál is. Ezt a menüt már rengeteg helyen láttam, így kicsit csalódott vagyok, hogy egy ilyen elcsépeltet választottatok. Érdemes lenne lecserélni, valami sajátosra, ha te nem is tudod megcsinálni, egy designer valószínűleg a segítségedre siet majd. A menüpontokkal nincs semmi kivetnivalóm. A fejezetes oldalt egyszerűen megoldottad, középre igazítással, és linkeléssel, nem is baj, a kevesebb néha több – ahogy a mondás tartja. Nem sok embernek van kedve itt is szövegdobozokkal vesződni, vagy valami egyéb bonyolult kódolással. Nekem nagyon szimpatikus, hogy készítettél „Magamról” fülecskét, hiszen sok olvasó kíváncsi arra, hogy milyen ember az, aki az általa olvasott történetet írja. Vázlatokban beszéltél magadról, mindent elmondasz, amit szükséges, így kicsit meg is ismerhetünk téged, betekintést nyerünk az életedbe a blogger világában. Én megértem, hogy nem helyeztél képeket a karakteres oldalra, se tulajdonságokat nem írtál le, úgymond egy „útmutatót” kaptunk a karakterekhez, hogy tudjuk őket hová tenni a fejünkben. Gondolom, szeretnéd, hogy akik követnek, egyedül alkossák meg róluk azt a bizonyos képet, illetve a cselekedeteik alapján ismerjék meg őket. Én mégis preferálom a fotókat, valamint személyiségük bemutatását, mivel én gyakran azt az oldalt nézem meg elsőnek. Szeretem, amikor külön lapot készítenek a cseréknek, így legalább nem rondítja a sávot, mégis ott van, az ajánlóknak pedig biztosan örültek az érintett írók. Az oldalmegjelenítést, továbbá a +1 gombot szükségtelennek tartom, elhanyagolható. A kis kereső szerintem hasznos.

A bejegyzéseknél a dátumot ugyanúgy függőlegesen is középre állítanám, ahogy a szövegdobozoknál is említettem, és azt javasolom, hogy a hátterét tegyétek ugyanakkorára, mint a dobozoknál, kicsit szúrja a szememet. A betűstílus túl unalmas, legalábbis nálam a legalapabbat mutatja ki, mintha elfelejtettétek volna beállítani szegényt. A közzétett bejegyzéseid során nem használsz se bekezdést, se pedig térközt. Pedig elkélne valami tagolás féle, már csak a látvány miatt is. Nem zavaró, hisz elég rövid részeket írsz, és nem rémülök meg a szöveghalomtól, mint sok más helyen, de azért ajánlatos lenne használni egyiket a két említett közül, mégiscsak szebb hatást kelt. Nem mellesleg szellősebb, és szívesebben kezd bele az ember. A párbeszédeket általában kicsit beljebb szoktuk kezdeni, vagy legalább közt használunk, mint ahogy a könyvekben is szokás. Sok helyen észrevettem, hogy Janka jelnyelvét dőlttel írtad, később viszont átváltottál idézőjelre. Fogalmam sincs, hogy ez csupán véletlen, vagy szándékosan tetted így, mindenesetre felsorolom, hogy hol vettem észre az elütést. A 11. fejezetben idézőjelet használsz még, a 22. fejezet újra dőlt 40.-ben visszatérsz a jelre. 27. fejezet eleje nincs sorkizártra állítva, minden bizonnyal akaratlanul.

A háttér szerintem úgy jó, ahogy van. Az igaz, hogy minimálisan elüt a színe, de nem feltűnő, és kell egy kis változatosság is, ami a színeket illeti.

Ez a harmadik alkalom, hogy szólok a navbar miatt, nem tudom, hogy csak én vagyok-e ennyire rosszul tőle, de könyörgöm, azt szedd le, semmi szükség nincs rá, és ronda.

10/9

ALAPTÖRTÉNET

Legelsőnek a fülszöveget olvastam el, de az én személyes véleményem szerint elég kiábrándító. Az első gondolata biztosan mindenkinek az, hogy „Jajj ne, már megint egy árvaházas sztori”. Őszintén? Engem kicsit sem tudtál lázba hozni ezzel a szöveggel, sajnos. Hihetetlen hány ilyen témájú bloggal találkoztam már pályafutásom során, mentségedre szól azonban, hogy elég régen írtad, és akkor még biztosan nem volt ennyi belőle. Az Előhang szintúgy elég sablonosnak tűnt, nem motivált arra, hogy továbbolvassak. Minden második weboldalnak az az alaptörténete, hogy a lány kitűnik a sorból, nem olyan, mint a többiek, hanem különleges, de emiatt kiközösítik, vagy nincs sok barátja. A fogalmazásért sem voltam teljesen oda, elég egyszerű. Nem szeretem, ha egy bevezető kérdések tömkelegéből áll. Mindezek miatt nem sok lelkesedéssel kezdtem bele a történet további fortélyaiba.

10/5

MEGVALÓSÍTÁS

Furcsának találom, hogy most látom először a történetedet, mivel elég nagy hírnévnek örvend, a feliratkozód számát ítélve.

Sajnos a sztori nem az én stílusom, nem mondhatom azt, hogy rossz, mert nem az, de egyáltalán nem köti le a figyelmemet, és nincs meg az az érzés olvasás közben, hogy „basszus enni is elfelejtettem”. Sokszor álltam meg a böngészés alatt, mert nem volt kedvem folytatni, vagy pont egy unalmas rész következett.

Az első fejezetben megtudjuk, hogy Janka néma, ilyet még sehol sem láttam, ezért örültem, hogy találtam valami egyedit. Azonban ez nem elég, ahhoz, hogy laposságmentesen vidd végig a történetet. Nem akkora durranás, hogy minden CSAK ekörül forogjon. Az első három fejezet elég egyhangúnak bizonyult, gondoltam majd ezután következnek a váratlan fordulatok. Vártam, vártam, de nem jött semmi. Szinte minden kiszámítható. Hogy Jankát örökbe fogadják (ami szerintem kicsit gyorsan bekövetkezett, ahhoz képest, amit a „kedvcsinálóban” öntöttél szavakba), hogy a szomszédlány fiú lesz. Ezt azért, mert olyan természetellenesen sokszor említetted, hogy lány, hogy szinte értelemszerű volt, hogy nem. Klári és Tomi alig szerepelnek a történetben, és nincs is szinte semmilyen kapcsolatuk Jankával. Én a helyedben több közös programot írnék le velük, legalább egy-egy mondatban, mert így nem teljesen hihető, amikor azt írod, hogy abszolút befogadták, és olyan, mintha a saját szülei lennének. A szerelmi szálat illetően újabb hiányosságokat véltem felfedezni. Lehet, hogy ez nem egy romantikus blog, de én nagyon hiányoltam legalább egy csókot, valamit ami izgalmat visz az irományba, mert ez így lehangolóan ingerszegény. Attól még, hogy gondot fordítasz arra is, nem feltétlenül kerül középpontba. Ha mégsem fogadod meg a tanácsomat, akkor legalább poénokkal, és vicces történésekkel fel lehetne turbózni.

Hiányoltam a leírásokat, nem, nem az érzelemleírásokról beszélek, azok megvannak, bőven. Inkább a táj, valamint a helyszínek ismertetését mellőzted, szinte százszázalékosan. Ez is furcsa volt kicsit, mivel így nem voltam képes odaképzelni magam a helyre, vagy az adott szituációba, ezen kéne változtatni.

Még egy valamit észrevettem, az pedig az, hogy az előszóban leírt monológ igazándiból nem is vonatkozik Jankára. Neki így is vannak barátai, és amikor kikerül az otthonból, akkor is egy olyan iskolába iratkozik, ahová némák járnak, így a beilleszkedés sem jelentett neki gondot, így kicsit valótlannak tűnt.

Szépen használod a múlt időt, bár volt egy-két hely, ahol áttértél jelenbe, mikor nem feltétlenül volt szükséges. A fogalmazásod nem indult túl változatosan, de a „könyv” végére határozottan sokat fejlődtél. Nem rendelkeztél az elején túl bő szókinccsel, de ahogy mondtam a történet során már tágult a szóhasználatod, sok dolog ragadt rád. Jó ötlet lenne, ha az első fejezeteket újraírnád, a mostani fogalmazásoddal, tudom, hogy az macerás, de én is ezt szoktam tenni, amikor érezhető fejlődést tanúsítok, és úgy gondolom, sokat tudnék javítani az elején.

A helyesírásoddal nincsenek gondok, csak néha fordulnak elő szóismétlések, vagy elírások, valamint a párbeszéd egyik fajtáját helytelenül írod, ezeket lent említem. Túl sok a „…”, ami egy idő után idegesítő, és szerintem felesleges is.

10/6

KARAKTEREK

Janka: Már az első fejezetben kiderül, hogy ő egy néma lány. Ami meglepett, hogy egyáltalán nem érzi, hogy ez hátrány lenne, sőt jobban szeret jelelni, mint beszélni. Fogalmam sincs mit érezhet, hisz nekem nincs ilyen rendellenességem, de kicsit sajnálom őt. A személyiségét illetően, nem igazán szimpatizálok vele. Kicsit prűdnek és unalmasnak írtad őt le, én pedig határozottan nem szeretem az ilyen embereket.A sokadik esetet követően már bosszantó, hogy semmi sem tetszik neki, hisztizik a buli miatt(magában), nem akar se táncolni se társasozni, se pókerezni, se felelsz vagy merszezni. Igazából mit is szeret ő? Azon kívül, hogy jelelni? Mert bennem semmi jelentős cselekmény nem maradt meg, amit ő szívesen csinált.

Kevin: Hú, Kevin egy olyan fiú, aki pontosan Jankához illik. Nekem biztosan nem válna legjobb barátommá, komolyabb kapcsolatba még végképp nem bonyolódnék vele. Semmi izgalmasat nem tudok felhozni a tulajdonságai közül, ami megfogott. Annak ellenére sem, hogy egyedinek állítottad be, különleges stílussal. Ha jobban elgondolkodom rajta, alig ismertük meg, Janka ismeri, de mi nem. A családjáról pedig végképp semmit nem tudunk, ami kicsit szembetűnő, én a helyedben biztosan írnék róluk, legalább egy-két sort.

Rozi és Ildi: Nekem Rozi nagyon szimpatikus. Tele van energiával, és minden szívesen csinál, kicsit makacs, de legalább humora van és céltudatos. Rendelkezik egy erős egyéniséggel, ami megfogott. Nagyon sajnáltam, hogy ő nem találta meg azt a családot, amelyik megfelelő neki. Ildi kicsit közömbös maradt részemre, végig, azonban vészhelyzetekben nyugodt tudott maradni mindig. Ők ketten nagyon jó barátai Jankának, mindig tudott rájuk számítani, és azután sem mutattak semmi féltékenységet, hogy őt befogatta egy szerető család.

Klári és Tomi: Nagyon kevés dolgot tudunk meg róluk, amit sajnálok. Ezt a szálat nem igazán dolgoztad ki, szerintem tanácsos lenne javítani a helyzeten.

Összességében a szereplőknél vannak hiányosságok, de mégis azt kell mondjam, hogy kidolgozottak. Janka, és Rozi mindenképp. Szerintem azért van mit korrigálni ezen, úgy csináld, hogy mindenkiről fel lehessen hozni legalább 3 rossz, és 3 pozitív jellemvonást. Az, hogy Janka nem rokonszenves nekem, az a saját ízlésem miatt van, mindenkinek más-más illető áll közelebb a szívéhez.

10/7

Mivel a történeted befejezett, bátorkodtam, az összes általam felfedezett hibát felsorolni, hogy tudj javítani az elírásokon, és egyéb problémákon. Remélem, hasznodra lesznek a sorok.

6. Fejezet „Egy új házban, új emberekkel, új szobával, és egy teljesen új lehetőséggel velem szemben sokkal könnyebb, ha a múltam pár emléke vesz körül”. 

Kicsit zagyva mondat lett, mivel a „velem szemben” szókapcsolat nem igazán illik ide. A pár emlék pedig eléggé hülyén hangzik, én így írnám át:

Egy új lehetőséget kaptam, új házzal, új emberekkel és új szobával, így könnyebb volt, ha a múltam emlékeivel vettem körül magam.

7. Fejezet „Rengeteg virág, citromfa (?), és egy halom, számomra ismeretlen húsevők...” 

Ebben az esetben az „egy halom” kifejezés jelzi a többes számot, ezért felesleges a „k” a húsevők végére. Én a …-ot és a (?)-et sem tartom fontosnak.

„A falakon temérdeknyi kép és emlék, amik többségében Klári és Tomi közös utazásairól maradt emlékek, az emeletre egy szűk csigalépcső vezet fel.”

Emlék szóismétlés. Az emeletre egy szűk csigalépcső vezet fel. - érdemes lenne külön mondatként kezelni.

8. Fejezet „Aztán este, vacsora közben Tominak is. Aztán késő este Rozinak skype-on, végül 5 percre rá Ildinek is, aki az első beszámoló alatt éppen zuhanyzott...” 

Aztán, is szóismétlés.

9. Fejezet „Még nem ismertem, pedig a suliban a kommunikáció elég sok formája ismert.” 

Először is „ismerni” szóismétlés. Másodszor, nem értem…. őt érdekli a kommunikáció minden formája, de azt mondta h nem egy stréber, szóval nem nagyon tanulja. Utána meg azt, hogy ha figyeli őt, akkor sok minden megmarad neki. De hogy marad meg neki, mikor csak telefonon tudnak még kommunikálni?

10. Fejezet

• ·         Elég fura, hogy konkrétan a kiscsaj mondja meg, hogy mi legyen a fával, amikor most költözött csak be. Csodálkoztam, hogy nem ütötte le Tomit. Na, mindegy.

11. Fejezet

• ·         Honnan van pénzük vásárolgatni, ha otthonban élnek?
• ·         Szerintem normális, hogy 1 hét után még egyik se szerelmes.

14. Fejezet „- "Nem, Kevin, újra! Az egész monológot! Még mindig rontasz a közepén!" - magyaráztam egy esős délutánon, amikor a változatosság kedvéért épp tolmácsolt nekem egy fimből.” 

Filmből.

14. Fejezet vége

·         A kisfilm szót túl sokszor ismétled.

16. Fejezet „Ők nem értették meg elsőre Ildi ötletét. Érthető, hiszen, nincsenek ilyen helyzetben.” 

Érteni szóismétlés.

19. Fejezet „Ha én lettem volna szülő ebben a helyzetben, biztosan nem engedem egyedül dönteni a gyerekemet, de nevelőszüleim már kiismertek határozott és komoly döntéseimről. Még egyszer, utoljára elgondolkoztam, hogy vajon helyesen határoztam-e, de végül beláttam, hogy mindenki csak értem aggódik, nem pedig a döntésem miatt.” 

Dönt szóismétlés

20. Fejezet „Nevelőszüleim már jó előre beszéltek az ország egyik legjobb specialistájával, aki valamelyik ismerősüknek az ismerősének az ismerőse... szóval egy kis protekcióval nem kellett közel egy évet várnom a soromra.”  

Mondat elejéről hiányzik az „A”.

23. Fejezet „Új álom. Egy réten állok. Már nem állok, már futok.” 

Szerintem az álmokat is írhatnád múltban, mint a blog többi részét.

25. Fejezet „- Janka, biztos, hogy jól vagy? Ne kérjek még vizet az orvostól? – ez jellemző Kevinre, mindig túlaggódja a dolgokat.” 

Rosszul használtad a párbeszédet, figyelmedbe ajánlom, ezt az oldalt, hogy megértsd, mire gondolok: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=81823&i=1

29. Fejezet „Az doktor volt az egyetlen, aki nem engem nézett.” 

A doktor.

34. Fejezet „- És egy sima sétához mit szólnátok? Csak mi, kint a parkban... Olyan szép lenne - igen, ez tipikusan Ildis ötlet volt. Tél közepén több órán át sétálgatni...” 

Újra rossz párbeszéd.

35. Fejezet „Ekkor már kénytelenek voltunk bizonyos fokig a partiról beszélgetni, hiszel elkezdődött a dekorálás.”

Hiszen.

39. Fejezet- Janka? Janka, hallasz? – talán Kevin? Vagy nem? 

Rossz párbeszéd.

„- Köszönöm, de azt hiszem, inkább nem... – nem kellett megmagyaráznom, pontosan értették, mire is gondolok, amikor visszautasítom az ajánlatot.” 

Felesleges a jelen idő.