Kritikák - LisBeth

A kritikákkal nem állt szándékomban senkit sem megbántani, a leírtak csupán az én véleményemet képezik, tehát nem tudok az olyan megjegyzésekkel mit kezdeni, hogy "Másnak tetszett a blogom!" és a hasonlók.

Klaudia Katona – This is a secret

Kinézet és első benyomás a blogról:

Nem igazán nyerte el a tetszésemet sem a fejléc, sem a design. Amint láttam, magad csináltad mindkettőt, ami becsületre méltó, de szerintem felkereshetnél egy erre szakosodott oldalt.

Persze, a kinézet nem minden, szinte az összes portálon ezt sulykolják belénk, de sajnos a társadalom mást vár el. Az emberek többsége egy pillantást sem vet a blog mondanivalójára, ha a külcsíny nem tökéletes.

Kicsit zavaró, hogy átlátszó a bejegyzéseknél is a háttér, főleg, hogy nem Times betűtípussal írsz.

A köszöntés modulban halmozol: „Szia! Üdvözöllek a blogomon!” – felesleges kétszer köszönni, hiszen mindkettő ugyan azt jelenti, ez pont olyan, mintha azt írnád le, „de viszont”, „illetve és”. Szerintem egy kicsivel többet is elárulhattál volna a történetedből, amivel a leendő olvasókat is ösztönöznéd az olvasásra. Annyit tudtunk meg előre, hogy egy gimiben játszódó történet egy lány szemszögéből. Valljuk be, nem igazán egyedi.

A bejegyzéseidet érdemes lenne sorkihúzottra állítani, összeszedettebb lenne a formája.

Trailer 1: a trailered zenéjével nem értek egyet, hiszen alapjáraton ez egy vidám történetnek tűnik, tehát nem tudom, mi húzott ehhez a dalválasztáshoz. Nekem zavaró volt, hogy fekete-fehér képek is voltak benne, szerintem egységesen szebb lenne. Ha már az embernek van előzetes videója, fordítson rá annyit, hogy a leíró mondatokban ne legyenek hibák, hisz ez igénytelenséget sugároz. Azt megértem, hogy vannak olyan betűtípusok, melyek nem fogadnak be egyes ékezeteket, viszont érdemes lenne akkor lecserélni, továbbá a vesszőhibának nincs köze a betűválasztáshoz.

Trailer 2: a rózsaszín betűválasztás hatalmas mínusz pont, mert alig olvasható, de az is előfordulhat, hogy nekem kellene szemüveget feltennem. Komolyra fordítva a szót, tényleg olvashatatlan a szöveg, volt, hogy többször vissza kellett tekernem, megfejteni a mondatot. Igazából nem csak pink szín a ludas, hanem az egész egyben. Itt arra gondolok, hogy maga a betűtípus-választás sem a legjobb, továbbá a háttér is túl zavaros. A zene viszont tetszik, különleges, még életemben nem hallottam. A fekete-fehér színes képek váltakozása itt is fent áll, amihez már fűztem az előbbiekben gondolatot. A „Tudd meg a válaszokat!!” valójában egy darab felkiáltójellel lenne helyes.

Összességében: szerintem egy design-átalakítás növelné a blogod fényét.

Értékelés: 10/6

Történet:

Prológus: ez pont egy olyan bevezető, amit én nagyon nem szeretek. Sokszor kihangsúlyozom, hogy a szereplőket be kell mutatni, személyiséget kell alkotni, de nem így. Először azt gondoltam, hogy ez egy naplóbejegyzés, ám senki nem mutatja be magát egy naplónak, szóval ez a teóriám megdőlt. Nem értem, miért így szerettél volna kedvet csinálni a történeted olvasásához, hiszen az embereket meg kell fogni valami izgalmassal, nem pedig egy „életrajzzal.”

„Szemeimet inkább anyukámtól örököltem, míg a magasságom apától. Dús hajamat tulajdonképpen anyai ágon örököltem, de a vékony alkatomat apain.”

Az aláhúzott szavakat a szóismétlés miatt emeltem ki, két rövidke mondat, mégis több hiba is van benne.

Szinte minden párbeszéd után gondolatjellel hozzáfűzöl kiegészítő információkat, amelyekre semmi szükség nincsen, legalábbis az esetek többségében.

3. fejezet

„- Csókolom! Diához jöttem. – köszöntem illedelmesen, majd egy szép mosolyt villantottam felé.

- Ugye bár Kami vagy? – kérdezte érdeklődve az anyukája, miközben sétált le a lépcsőn.

- Igen. – válaszoltam elgondolkodva.

- Dia mesélt már rólad. – mondta kedvesen, majd kinyitotta a kaput. – Gyere be!

- Köszönöm! Diát hol találom? – kértem eligazítást, mert még a házat belülről nem is láttam.”

Az első mondatnál szükségtelen megjegyezni azt, hogy illedelmesen köszönt, hiszen a „Csókolom!” nyilvánvaló forma. Továbbá számomra az „Igen.” után is felesleges a magyarázat, nem kell mindenhez még többet hozzáfűzni.

4. fejezet

„Egy jégkását kért, amiben citrom, tropicana és kivi volt. Mivel még nem ismertem a fagyizót, bíztam Dia ízlésében és detto ugyan azt kértem.”

A detto az azt jelenti, hogy ugyan az olaszul, tehát az aláhúzott rész értelmetlen és nyelvtanilag helytelen is.

5. fejezet

„Oldalba böktem Luit, majd mosolyogva néztem az előttünk álló pár felé. Lui értette a célzást és egy kicsi mosoly húzódott a szája szélén.

Készen lettünk a főzéssel és már csak teríteni kellett.

- Üljetek csak le az asztalhoz, innentől már megcsináljuk mi. - mondtam mosolyt küldve a fiúk felé, majd kivettem a kezükből és a kést és a hámozót.”

Megint szóismétlések hada. A második „Lui” helyett akár használhattál volna jelzőt, például: a mellettem álló srác. A mosoly szót helyettesítheted a „felfelé görbül a szája” megfogalmazással.

Maga az alaptörténeted számomra nem tükröz egyediséget, hiszen számtalan blogger dolgozza fel a SZJG-t, (bár nem ismerem a történetet, de eléggé hajlok afelé, hogy az volt az ihletszerző) továbbá a naplóírás is rengeteg helyen előfordul.

Nagyon elveszel a részletekben, leírod, hogy mit és hogyan reggelizik, milyen köpenyt vesz fel, hogyan ad ételt Olafnak, szerintem ezek annyira feleslegesek! Mind személyes tapasztalatból tudjuk, hogyan kell ezeket elvégezni. Az olvasók (gondolom) az izgalmat keresik, és az érdekli őket, nem pedig a mindennapos rutinok.

A történetedhez elvileg szervesen kapcsolódik a naplóírás, elég nehéz nem észrevenni. Mégis a fejezeteidben nem tudok rájönni, hogy melyik az a rész, amikor Kami a naplójába ír, mert nincs elkülönítve sem, meg semmi utalást nem kapunk szerintem, vagy az egész egy nagy napló lenne? Igaz, hogy nem vagyok jártas ebben a világban, de abban biztos vagyok, hogy párbeszédek nincsenek a naplófeljegyzésekben, az-az továbbra is a tudatlanságban lebegek.

Van egy rész (lehet több is van), ahol Lou és Kami beszélgetnek interneten, értem én, hogy Facebook-on senki sem a Magyar helyesírási szótár szabályai szerint ír, de ha már egy történet része, szerintem adjuk meg a tiszteletet az irományunknak, hogy mégis kifogástalanul jelenítsük meg a párbeszédet.

Összességében: bőven lenne még mit csiszolni mind a történeten, mind a helyesíráson

Értékelés: 10/6

Összeesn: 20/12

Judit Belieber – The shadow

Kinézet és első benyomás a blogról:

Sem a fejléc, sem a design színe nem nyerte el a tetszésemet. A két karakter számomra odadobottan hever a képen a címmel egyetemben. Justin körvonala homályosabb, mint amilyennek lennie kéne, továbbá azt a fél maszkot sem értem Madison vállánál, ezt szebben is meg lehetett volna oldani.

A design egyetlen egy negatívuma, hogy a vörös szín nem illik az acélkékhez, semmiképpen sem választottam volna, továbbá a fejlécen sem köszön vissza semmilyen árnyalat, ezért inkább fehérre vagy kékre hagytam volna.

Valljuk be, a szereplőgárda nem valami egyedi, mindig érdemesebb maximum egy híres emberrel dolgozni (ha bandáról szól, akkor nyilván a tagokkal), de amennyiben lehetséges a többit ismeretlenebbekből összeállítani. Hiszen Justin és Madison párossal kiválthatsz olyan reakciókat az emberekből, amiket te sem szeretnél. („Jaj, már megint egy tucatblog!” és az effélék).

A történet leírása nem sikeredett felhőtlenül annak ellenére, hogy a gondolatmenet egészen jó.

„Cassy Black egy buliból tart haza, mikor furcsa dolgot lát egy kisebb parkolóban: Két srác elrabol egy lányt. Cassy kétségbe esik, nem tudja, hogy mit csináljon és a fejébe veszi, hogy Ő igenis megmenti a lányt. Ám a terve befuccsol, szerencsétlenségére Őt is elrabolják. Mi történik a két lánnyal? Vajon miket csinálnak velük? Túl fogják élni? Vagy esetleg sikerül megszökniük?”

A kettőspont után mindig kisbetűvel folytatjuk a mondatot, hiszen ez nem pont, úgy kezeljük, mint a vesszőket. Az aláhúzott szavak mind szóismétlés miatt vannak kiemelve. Próbálj szinonimákat találni vagy jelzőkkel helyettesíteni egy-egy kifejezést.

Összességében: a fejlécet lecserélném, valamint az apró hibákat orvosolnám.

Értékelés: 10/8

Történet:

Prológus: jobbra sikeredett a végével együtt, mint ahogy azt az elejéből gondoltam, hogy fog. Az emberrablásos résznél lehetett volna az idegeket jobban húzni azzal, hogy mélyebben belemész a tájleírásba – sötét, piszkos utca, melyből sikátorok nyílnak, a szél hátborzongatóan fújja a fák leveleit, meg ilyenek, tudod, mintha horrorfilmet néznél.

„Ültem a kávézóban és a kedvenc csokis kapucsínómat kortyolgattam, mikor Bella az én drága legjobb barátnőm befáradt a kávézóba röpke fél órás késéssel.

- Ne haragudj, hogy késtem! – mentegetőzött

- Már megszoktam - legyintettem szarkazmussal a hangomban

- Képzeld, ma megyünk bulizni - lelkendezett amitől elkezdtem fulladozni a kapucsínótól”

Itt is a szóismétléseket jelzik az aláhúzott részek, olvasd vissza a fejezeteidet, s akkor kitűnhetnek ezek a hibák, ha mégsem, akkor kérj fel egy bétát. A dőlttel azt jeleztem, hogy kétszer osztod meg velünk ugyan azt az információt, felesleges, továbbá rendszerességgel elhagyod a mondatvégi pontokat a párbeszédek és azok magyarázatának a végéről.

Amikor elolvastam a fülszöveget, arra gondoltam, valami „keményebb”, „hallgass-a-neved”-blog lesz, ám csalódnom kellett. Ahhoz képest, hogy a két leányzót elrabolták, eléggé jó dolguk van, s nekem ez szembe megy a „ rossz helyen volt, rossz időben, ezért elraboljuk” féle normákkal, de ez a 4. fejezetnél megváltozott. Justin viselkedése eléggé zavarodott, hogy az egyik percben normális, a másikban megkorbácsolja a lányt, a harmadikban meg megvigasztalja. Szerintem próbált ezt a több személyiséget egy szintre hozni, vagy az is egy megoldás lehet, ha kitalálsz számára egy olyan múltat, (amit természetesen egyszer majd az olvasóknak is feltársz) amely okot ad ezekre a hangulatváltozásokra.

Cassy személyiségével teljes mértékben nem értek egyet, hiszen, ha valaki véresre korbácsolna, nem hiszem, hogy odabújnál hozzá ripsz-ropsz, tudom, hogy meglőtte Justin-t, de azért neki volt rá oka, hisz elrabolta.

A történeted emlékeztet egy Harry-s sztorira, ahol a One Direction egy bűnszövetkezet és fogságban tartanak pár lányt, nem tudom, ismered-e vagy onnan jött-e az ötlet, sajnos címre nem emlékszem.

Összességében: próbáld összhangba hozni a szereplőket önmagukkal főként, és a nyelvtan hibákat kijavítani.

Értékelés: 10/7

Összesen: 20/15