Briana T. - Kritika - Üzenem...

Hellobello! Te jó ég, ez kicsit olyan volt, mintha egy pedofil köszönt volna rátok, undorító vigyorral a képén. 

Nem azon fogom törni az agyam, hányféleképpen dicsérgessem a blogot, mivel az a célom, hogy fejlődhess, mert akármilyen jó írónő vagy, mindenkinek van hová, mindig van feljebb. Igyekszem a hiányosságokra kitérni, pontosan ez okból.

Üzenem...

EZT LÁTOM, AMIKOR ELŐSZÖR RÁPILLANTOK A BLOGRA

Egy tipikus Khyra munkát látok, amikor megnyitom az oldalt. Ő mindig a tökéletességre törekszik, és ez részben be is teljesül a legtöbb alkalommal. Most kicsit csalódnom kell, mert úgy érzem, hogy ő sokkal jobb designt is össze tud hozni. Többnyire 5/10 pontot adnék neki, ezért is csodálkoztam el jelen esetben. A sablon elég egyszerű, akárcsak a menü, a fejléc mégis hozzáadja ehhez azt, ami hiányzik.

Világos barna, bézses tónus, illetve khakizöld? Igazi terepmintára emlékeztet, de látom megspékelte a készítő egy kis narancsos, barackos árnyalattal is, ami őszies hangulatúra varázsolja a blogot. Az összhatással őszintén elégedett vagyok. Végre megtaláltam azt, amit az előző kritikám esetében hiányoltam. Az egyediséget, azt a dolgot, ami különlegessé teszi a kinézetet.

Amiért le kell vonnom az a bonyolult, teljesen zsúfolt oldalsáv, ami első nézésre is feltűnik, nagyon sajnálom érte, bevallom.

5/4

HA JOBBAN MEGNÉZEM

Fejléc

Nos, sokáig tartott meghatároznom, hogy most akkor tetszik nekem, vagy sem? Sőt, még most sem vagyok biztos a döntésemben, amikor ezt a véleményt írom.

A középen szereplő lány szépen van elhelyezve, igazán belepasszol a környezetébe, ezért ebbe, ha akarnék, sem tudnék belekötni. Az arcvonásai azonban szerintem kicsit homályosak, főleg a szeménél. A szőke csajszival viszont messze nincs rendben minden. A radírozása igazán lehetett volna lágyabb átmenetű, mert így túl hirtelen szakad vége a testének, ami furcsa.

Ami még nem tetszik, az az összekötött ponthalmaz jobboldalon. Amikor ilyet látok egy megszerkesztett képen, sosem tudom, mi akar lenni, de szerintem távol áll a szépségtől.

Alul nem lett rendesen leradírozva a fejléc, így nem olvad bele kellőképpen a bejegyzés alatti háttérbe, még a határ is látszik, ahonnan már más színű.

A fejléc tükrözi a történetet, főleg hangulatilag, ránézek, és egy nyugodt, letisztult történet jut eszembe, mint amilyen a tiéd. Kevesen tudják ezt elérni, szóval hatalmas dicséret illeti a készítőt. A néhány hibát leszámítva abszolút tetszik. Észrevehető, hogy egy szakértő kezéből került ki, csak minél profibb az illető, annál nagyobbak az elvárások. Ez sajnos mindig így van, hozzá kell szokni.

Oldalsáv/Bejegyzés/Háttér

A betűtípussal szoktam kezdeni, de semmi kifogásolnivalóm nincs ellene, hiszen egyszerű, és elfogadható. Az oldalsávba elég sok dolog be van zsúfolva, a közvélemény kutatásoktól kezdve, egészen az ezelőtti designokig, és mindezek mellett, még az aktuális blogversenyek is. Ezt kérlek, ne. Haladjunk szépen sorjában. Az ajánlóval semmi bajom nincs, mindenkit érdekel, és igazán figyelemfelkeltő. A két közvélemény kutatás azért van, hogy választ kapj a kérdéseidre, neked fontos, ahogy a többi modul is. Mégis vannak olyanok, amiket teljesen feleslegesnek tartok, vagy változtatnék rajta. A bloglovinos widget rózsaszín, ami valljuk be, elüt kissé a színvilágtól, ezért tanácsosabb lenne színt változtatni, vagy csak szimplán törölni. A másik a blogarchívum. Nincs rá szükség, hogyha van fejezetes oldal, én kapásból megválnék tőle, ha esetleg híreket írsz ki, azok úgyis csak akkor számítanak, amikor aktuálisak, senki nem fogja majd visszanézni. APROPÓ, éppen észrevettem, hogy a 14. Nap óta nem vezeted a fejezetes oldalt, ez nagy hiba!! Gyorsan pótold be. A cseréknél bőven elég lenne ötre állítani a megjelenítendő blogok számát, mivel már így is elég keszekusza a jobboldal. A közreműködőket nem lehetne esetleg alulra helyezni, mármint teljesen le, a bejegyzések alá? Szerintem már az is javítana kicsit az áttekinthetőségen. Az okleveleknek, és a versenyeknek lehetne nyitni egy külön oldalt oklevelek/versenyek néven, így nem rontja el a sok különböző méretű, színű, alakú képecske az együtthangzást. Információk címen még az előző designokat, és az „A történet” ablakocskát is fenn lehetne tartani egy elemként a menüben.

Másodszor ki kéne alakítani valami logikai sorrendet. Én azok az emberek közé tartozom, akik utálják, ha megmondják nekik mások, hogy milyen sorrendben legyenek a moduljai, az biztos. Csakhogy itt tényleg elengedetlen némi változtatás. Én így csinálnám.

Ajánló

Navigálj

Tudod

Bloglovin

Feliratkozók

Felnézek az égre

Csoport

Chat

Cserék

Közvélemény kutatás

 A fülszövegnek jó ötlet volt külön oldalt csinálni, mivel tényleg elég hosszúra sikeredett, és így talán átláthatóbb is, mintha össze lenne zsugorítva egy szövegdobozba. A karakteres fül nagyon tetszik, annyira egyedülálló gifeket alkalmaztál, hogy elállt a lélegzetem egy-egy pillanatra. Kellőképpen kifejtetted, hogy mit szeretnek, miben jók vagy miben nem. Némelyikük már első olvasásra szimpatikusakká vált. Mint már mondtam, a fejezetes oldalt illő lenne bepótolni, hogy onnan könnyedén rátaláljunk arra a részre, amit éppen keresünk. Két random kritikára is rákattintottam, és úgy vettem észre, hogy nem csak azokat teszed ki, amiben az égig magasztalják írásodat, amire büszke lehetsz. Minimális azon emberek száma, akik felvállalják a negatív véleményt is.

Látom, te sem bekezdéseket használsz – amikor használod egyáltalán -, mint egy könyvben, hanem inkább térközöket alkalmazol a bejegyzések során. Nekem ezzel semmi bajom sincs, én is a térközök kínálta lehetőségeket fordítom javamra a történetes blogomban, mivel ez gyorsabb, mint behúzogatni a mondatokat, és nekem jobban is tetszik. Kicsit szellősebb a bejegyzés, és nem csak egy halom betű van odahányva, amitől legtöbb esetben elmegy az ember kedve. Ezzel ellentétben te nem mindig tagolod a fejezeteket, pedig szerintem egy-egy gondolat lezárásakor jól jönne az enter. Néhány közzétett bejegyzésben észrevettem, hogy félkövérrel írtad – főleg a történet elején - Tünde levelét, míg a másikakban dőlttel. Másodszor van, ahol véletlenül egybe írtad Lili gondolatait Tünde levelével, ezt is valahol az elején tetted.

Kódolt designnál az egyszínű háttér a legpraktikusabb, hiszen nem is azon van a hangsúly, hanem inkább a sablonon, tökéletesen teljesíti azt, amit elvárunk tőle.(kitölti a hátteret)

Már megint az a fránya navbar. Őszintén? Engem nagyon felhúz, hiszen semmi szükség nincs rá, csak arra jó, hogy elcsúnyítsa a blogot, komolyan mondom. Az elrendezés fülben könnyen kikapcsolhatod.

10/8

ALAPTÖRTÉNET

Legelőször az ajánlót olvastam el, ami őszintén szólva letaglózott. Egyszerűen beleszerettem. Annyira volt tökéletes, amennyire nem akartam, hogy az legyen, hiszen mi kritikusok azért vagyunk, hogy szőrszálhasogatóak legyünk, mégsem tudtam. Akármennyire próbálkoztam belekötni, nem ment. Arra ösztönzött, hogy belekezdjek a fülszövegbe, majd a prológusba, és így tovább. Tehát remekül sikeredett eme kis néhány mondatos ajánló, imádtam minden sorát. A kedvenc mondatom, mégis a fejlécen szereplő „Ez minden, ami én vagyok, és egy találgatás, vajon ki lehetsz Te.” Szerintem nagyon költői, nem is lehetett volna jobban megírni. A fülszöveg olvasásánál szinte ugyanezt gondoltam. Ez nagyon megy neked, felkelteni az odatévedők figyelmét. Azt hiszem, megvan a tökéletes alapsztori, ki is pipálhatjuk.

10/10

MEGVALÓSÍTÁS

Bevallom, én már egyszer nekikezdtem ennek a blognak, mivel sok jót hallottam róla, viszont végül valamiért nem folytattam, fogalmam sem volt, hogy miért, de most hogy újra belevágtam rájöttem.

Ez történik; Olvasom a tökéletes blogot. Makulátlan alaptörténet, gyönyörű fogalmazás, első benyomásilag hibátlan, tele metaforákkal, titkokkal. Akkor mégis mi lehet a baj? – fogalmazódik meg benned a kérdés. Nem köt le. Valamilyen okból kifolyólag nem élvezettel haladok, hanem csak munkának tekintem, megterhelő. Az motivál a folytatásban, hogy kritikát kell írnom, ez a feladatom, mivel bevállaltam. Elolvasom, de tudom jól, hogy nem akarok visszatérni, miután megírtam a véleményemet. Miért? Mert valami hiányzik. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi. Olyan érzésem van, mintha nem szívből írnál. Mintha nem éreznél semmit a sem a történet, sem pedig a szereplők iránt. Ez kihatással van a hangulatra, miközben olvasok. Az egy nagyon fontos elem, hisz e nélkül üresnek hat.

Az első két fejezet enyhén szólva unalmas volt, elég lassan haladtam emiatt, aztán jött a harmadik részlet, és a történet ugrott egy lépcsőt. Egy fokozattal jobb lett, majd újra lefelé haladt, attól a résztől, amikor Lili, az egyik főhős találkozott Róberttel. Emiatt elég vegyes érzelmeim vannak, néha olyan, mintha eltűnnél, majd újra visszatér a valódi Kinga, és ír egy ütős töredéket. Normális, ha vannak különbségek a fejezetek minősége között, de re hatalmasakat esel le, majd ugrasz fel. Én ennek nem tudom megmondani az okát, szerintem csak Te magad tudsz rájönni a magyarázatra.

Szépen használod a múlt időt. A fogalmazásod megragadó, élvezet olvasni a soraidat. Sok metaforát használsz, hogy ezzel tarkítsd a történetet. A szókincsed határozottan bő, ezért a szóismétlésekkel sincs semmi baj, hiszen mindig találsz más kifejezést, amivel helyettesítheted. Előfordul, hogy túlbonyolítod a mondatokat, így csak harmadik olvasásra sikerül felfogni. Máskor pedig külön írsz olyan mondatokat, amiket könnyen össze lehetne kötni egy-egy szó kipótlásával. Ebben az esetben még gördülékenyebben is menne az olvasása. Ha sok a tőmondat, akadozik az egész. Erre érdemleges odafigyelni. Másik probléma még a túlmagyarázás, minden a szánkba van rágva, akkor is, ha azelőtt még csak nem is gondoltunk arra az eshetőségre, amit felvetsz, ez sokszor már zavaró tud lenni.
Konkrét helyesírási hibát szinte nem is találtam, néhány elírás, de ez elveszik a rengeteg szöveg tömkelegében.

10/8

KARAKTEREK

Lili: Valamilyen okból kifolyólag sehogy sem sikerült vele megbarátkoznom. Ez igen furcsa, mivel mégiscsak a főszereplőről van szó. Szörnyű véleményingadozásai vannak. Egyszer kedveli Tündét, egyszer nem. Annyira semleges karakter, hogy igazándiból nem is sikerült kiismernem őt.

Tünde: Nekem egy nagyon szimpatikus szereplő, főleg amiatt, hogy kicsit magamat látom benne személyiségileg. Én is meglehetősen nehezen fejezem ki az érzelmeimet, általában cinikus vagyok azzal, akit szeretek, és ez ellen nem tudok semmit tenni, magától jön. Emiatt, a hasonlóság miatt értem meg, hogy mit miért tesz. Nagyon eredeti karakter, vannak rossz és jó tulajdonságai, amiket nem felsoroltál, hanem a történet során, és a tettei alapján derültek ki.

N: Egy olyan fiú, amelyikből mindenkinek akad legalább egy az életében. Akivel „utáljátok” egymást, de mégis összeköt valami titokzatos szál. Utálnod kéne, de nem megy, mivel igazából, ha nem létezne, akkor hiányérzet alakulna ki benned. Most jöhetnék azzal, hogy gyerekes, de hiszen ő egy gyerek, nem is lehetne másmilyen. Én őt is megkedveltem az olvasás során.

Zsófi: Számomra ő sokkal nagyobb egyéniség, mint Lili, kevésbé unalmas, és könnyű vele azonosulni.

Összességében a szereplők igen kidolgozottak, nagyon szépen építgeted őket. Az meg az én hibám, hogy Lili nem szimpatikus, mindenki másmilyen embereket szeret, más neki a rokonszenves. Ez így normális. Ne is törődj velem.

10/10

Sok sikert a továbbiakban! :)